Az ezerkilencszázharmincas évek egyik meghatározó ökölvívó figurája volt Britanniában. 1907-ben született Stoke Climsslandben, majd a családja egy Cornwall nevezetű falúból Plymouthba költözött.
1920-ban, 12 éves korától már pénzért bokszolt. Megnyerte első profi küzdelmét papírsúlyban, 6 menetben Young King ellen, 1920. január 2-án. Néhány évig Plymuthban mérkőzött, amíg nem Dan Sullivan a menedzsere a „The Ring Blackfrias”-ban sztár attrakcióvá tette. 1922 nyarán, 15 évesen már 10 menetes mérkőzéseket bokszol. Ezek többnyire nála néhány évvel idősebb ellenfelek voltak, mint például a 21 éves Kid Kelly, akitől pontozással kapott ki 10 menetben. Mindenesetre elég kemény „iskolája” volt ekkoriban, mivel szinte havonta bokszolt. 1924-ben még nem volt 17, amikor februárban egy 20 menetes meccsel kezdte az évet. Márciusban kiütéssel győzött a 3. menetben, aztán áprilisban lebokszolt és megnyert egy 15 menetes, 3 héttel később egy újabb 15 menetest, rá két hétre ismét egy 15 menetest, két hét múlva szintén egy 15 menetest, majd rá két hétre egy másik 15 menetest. De utána is, szinte végig a következő évben két-három hetente lépett ringbe, és 1922 és 26 között nem is kapott ki.
(A „The Ring Blackfrias” egy nagyhírű és múltú bokszszentély Londonból, 1940 októberében az épület a Luftwaffe bombázása során megsemmisült.)
Mire 18 lett, kész volt megmérkőzni a brit váltósúlyú címért és kicsikart egy döntetlent a brit váltósúlyú bajnok, Harry Mason ellen. 1927 decemberében 15 menetben pontozással legyőzte a későbbi Európa és Világbajnok Marcel Thilt.
1928 decemberében az első menetben kiütötte Antoine Dubois belga középsúlyú bajnokot, 1929 februárjában TKO-val vert a 189 meccses veterán Frank Moodyt.
1929. május 16-án Alex Irelanddel szembesült a Nemzeti Sportklubban a középsúlyú Brit és Nemzetközösségi bajnoki címért. A hatodik menetben egy felütéssel leküldte Irelandot. Felállt, de Harvey a hetedikben egy erős jobb, majd egy májra ütött balossal lezárta a meccset, így a még mindig csak 21 éves Harvey brit bajnok lett. A következő mérkőzésén a brit váltósúlyú bajnok Jack Hooddal állt szembe. Harvey megszerezte az irányítást az első négy menetben a horgai segítségével. Az ötödikben megtántorította Hoodot egy felütéssel, és küzdelem maradék részében is éles maradt és nyert végül pontozással 15 menetben. Két hónappal később, 15 menetben döntetlenre mérkőztek.
Harvey 1931-ben átruccant az Államokba, ami kész katasztrófának bizonyult. A Madison Square Gardenben a top 10-be rangsorolt 76-11-12 rekordú Vince Dundee ellen nem volt képes tőkét kovácsolni az első menetben megszerzett előnyből, amikor kétszer is padlóra küldte ellenfelét. Az amerikai regenerálódott és visszajött a mérkőzésbe, amit végül 12 menet után pontozással meg is nyert. Három héttel később a visszavágón, szintén a Gardenben, 12 menet után újra Dundee volt a győztes. Alig egy hónappal később, még kint az USA-ban bevállalt egy másik top 10-est, Ben Jebyt, de újra pontozással alul maradt 12 menet után.
1932 márciusában 10 ezer néző előtt kipontozta 15 menetben Jock McAvoyt, megvédve a brit és nemzetközösségi bajnoki címét, majd júliusban már a középsúlyú világbajnokság volt a tét a verekedő francia, Marcel Thil ellenében, ám 15 menetben pontozással kikapott.
Egy évre rá a középsúlyú koronája is odalett Jock McAvoy ellenében, de nemsokára kárpótolta magát, egyszerre szerezve meg a brit félnehézsúlyú és nehézsúlyú bajnoki címeket a Jack Petersen felett aratott 15 menetes sikerrel. Közel két és fél kilóval nehezebb is volt nála az addigi 26 mérkőzésén veretlen Petersen. A Britannia csodabokszolójának is nevezett Harvey azután szoros partin legyűrte Larry Gainst a birodalmi címért folyó meccsen, később viszont elbukta a visszavágót Petersen ellenében.
(A vérbeli nehézsúlyú Larry Gains 87 győzelem mellett, mindössze csak 13-szor kapott ki a 4 döntetlenje mellett, és 16 kilóval volt nehezebb a 80 kilós Len Harveynél. Len-nél 5 kilóval súlyosabb Petersen 70 ezer néző előtt győzte le végül a 12. menetben.)
Miután veszített Petersennel szemben, döntetlenre mérkőzött azzal a német Walter Neusellel, aki fél évvel korábban legyőzte Tommy Loughrant és nem sokkal korábban veszített Max Schmeling ellenében, és nem mellesleg a 82 kilós Harveynál 15 kilóval nehezebb is volt.
Második világbajnoki meccsét sem kísérte szerencse. 1936-ban a Wembleyben pontozással veszített a félnehézsúly bajnoka, John Henry Lewis ellen, és bár hűséges szurkolói tüntettek, a beszámolók szerint fair döntés született.
Harvey azért folytatta, kétszer megverte McAvoyt, utána megint Gainst. 1939. július 10-én a White City Stadionban 90 ezer nézője kiharcolta a pontozásos győzelmet miután padlóra került egy pillanatra a másodikban és túlélt egy rettenetes verést a 14.-ben.
Eddie Phillips legyőzését követően pedig újra bejelentkezett a félnehézsúly világbajnoki címére, ám kitört a második világháború. A háború alatt tisztként szolgálta hazáját a brit légierőben.
Három évet kihagyott, de 1942 júniusában még egy utolsó meccsre visszatért a szorítóba a későbbi világbajnok Freddie Mills ellen. Utolsó ütközetén a Brit és Nemzetközösségi bajnoki és „Brit világbajnoki címért”, bár előzőleg egy kemény leütésből még felállt, de utána Mills a 2. menetben kiütötte a ringből a 35 éves veteránt, akit a ringen kívül számoltak ki.
A háború után a feleségével több londoni kocsmát is üzemeltetett, azonban 1947 után életük teljesen megkeseredett, miután tragikus módon elvesztették tizenéves fiúgyermeküket. 1976-ban Londonban halt meg, szívroham vitte el, 69 éves volt. A ringben elért eredménye: 12 éves korától, több, mint 400 mérkőzést bokszolt, azonban hivatalosan 122 győzelem (57 KO), 14 vereség és 10 döntetlen jegyeznek a neve mellett, és mindössze 2-szer győzték le idő előtt. Harvey ismert volt, mint egy egyenes állású, kiválóan védekező és taktikus boxer, akinek a csúcsfegyverei az arzenáljában az erőteljes bal kéz és az erős jobbkereszt ütés. Gyakorlatilag légsúlytól nehézsúlyig minden súlycsoportot végig bokszolt.
Len Harvey nevéhez fűződik minden idők 15 legnagyobb nézőszámmal rendelkező mérkőzéséből kettő, ez Angliában a helyszínen a legnézettebb mérkőzés: 1939. július 10-én White City Stadionba több, mint 90 ezren látogattak ki, hogy megnézzék Harvey (121-13-10) és McAvoy (124-10-1) ütközetét a betöltetlen félnehézsúlyú „brit világbajnoki” címért. (1934-ben a Petersen elleni mérkőzése is 70 ezer embert vonzott, így nem véletlenül említik a nevét a legnagyobb brit bunyósok között.)
A Nemzetközi Boxing Hall of Fame tagja.
2020. május 14. - Leibinger Gábor
