Vitali Klitschko visszavonulása után a WBC – ahogy az várható volt – Hasim Rahman-t ideiglenes bajnoki státuszából “valódiba” helyezte. Ezzel Rahman 2001 után másodszor is nehézsúlyú világbajnok lett. Cikkünkben részletesen áttekintjük Hasim Rahman eddigi profi pályafutását, bemutatjuk bokszolói stílusát és mentalitását, valamint megnézzük, hogy a jelenlegi helyzetben milyen meccsek várhatnak rá a köveljövőben; illetve hogy azokon milyen eséllyel lépne szorítóba. Újabb olvasóink bizonyára sok újdonságot megtudhatnak az újdonsült nehézsúlyú világbajnokról, de reméljük hogy a profibokszot már régóta figyelemmel kísérők is találnak egy-két érdekességet cikkünkben.
Profi pályafutása
Mérleg: 41 győzelem (33 KO), 5 vereség, 1 döntetlen
Ezek a száraz tények, amik - mint tudjuk - sok esetben nem mutatják meg kellőképpen a valóságot, ezért nézzük meg kicsit közelebbről, Rahman esetében mi van a számok mögött.
A világbajnoki címmérkőzésig vezető út
Hasim Rahman 1994-ben állt profinak és egészen 4 éven keresztül nem talált legyőzőre. Ezalatt a 4 év alatt megvívott 29 mérkőzést és ebből 24 alkalommal nem volt szükség a pontozólapok összeszámolására. Eleinte a profi bokszban megszokott módon főleg negatív vagy nem túl félelmetes mérleggel rendelkező ellenfelek ellen gyarapította győzelmei számát, később azonban már találunk az ellenfelek között pár ismerős nevet is, mint pl. az akkor már pályafutása csúcsán jócskán túllévő Tervor Berbick-et, Obed Sullivan-t, Steve Pannell-t vagy a Klitscko-rajongók által is jól ismert, később Wladimir Klitschko első vereségét adó Ross Puritty-t. Ezalatt a 4 év alatt Rahman megszerezte, majd párszor sikeresen meg is védte az USBA nehézsúlyú bajnoki övét, valamint az IBF interkontinentális bajnoki címét.
Ez a szép sorozat 1998 decemberében szakadt meg, amikor előbb említett címeit a félelmetes ütő David Tua ellen tette kockára. Rahman szépen tartotta magát Tua ellen is egészen a 10. menetig, illetve a 9. menet végéig. Ekkor a gongszó után Tua elkapta Rahman-t egy nagy ütéssel, s a szünet kevésnek bizonyult a regenerálódáshoz: David Tua a 10. menetben be is fejezte a mérkőzést, Rahman pedig elkönyvelhette első verségét.
A Tua elleni meccs után Rahman nem sokat pihent, 3 hónappal később már újra a ringben láthattuk, majd 2 KO győzelem után következett a sokak által jól ismert mérkőzés Oleg Maskaev ellen. Maskaev nem rossz bokszoló, de nem is egy bokszzseni, ráadásul elég könnyen leüthető. Az ütőereje viszont óriási, ami meg is mutatkozott a meccsen. Rahman szinte megismételte az 1 évvel korábbi Tua elleni produkcióját, azzal a különbséggel, hogy egy újfent biztos vezetés tudatában ezúttal a 8. menetben sikerült padlót fognia. Illetve nem is padlót, hiszen az emlékezetes leütés következtében Rahman kirepült a ringből egyenesen az HBO bemondók asztalára.
Mindez azonban nem szegte kedvét, kis idő elteltével ismét visszatért, hogy 2 könnyebb és 1 nehezebb - a Klitschko meccsek óta hazánkban is jól ismert Corrie Sanders elleni, mindkét oldalon leütésekkel tarkított – mérkőzés után már ő legyen a hosszú ideje uralkodó, a 90-es évek legmeghatározóbb nehézsúlyú uralkodójának, Lennox Lewis-nak a kihívója.
Az év meglepetése: Rahman világbajnok!
Ha már nagy nehezen eljutott a címmeccsig, Rahman úgy gondolta élni szeretne a lehetőséggel. És élt is!! Aki esetleg eddig a mérkőzésig nem ismerte volna Hasim Rahman-t, az megjegyezte a nevét egyszer s mindenkorra. A történet azt hiszem majd’ mindenki számára ismerős: egy motiválatlan, lezser Lewis, élete talán legrosszabb formáját nyújtva a mérkőzés ötödik menetében belelépett az előzetesen szinte teljesen esélytelennek tartott Rahman elemi erejű jobbegyenesébe, és a bíró számolhatott volna akár 100-ig is, Lewis-nak az is kevés lett volna.
A mérkőzés elnyerte a Ring magazin ”Az év meglepetése” címét…
Rahman pedig a csúcsra ért: elhódította a WBC, az IBF és az IBO világbajnoki címeit.
A visszavágó
A világbajnoki státusz azonban tiszavirágéletűnek bizonyult, miután Lewis a visszavágón már a 4. menetben kiütötte Raman-t, amihez sikeresen asszisztált Rahman ”fantasztikus” ringsarka is. Nem elég, hogy ezúttal egy bosszúra éhes, bizonyítani akaró Lewis volt az ellenfél, ami már önmagában is sok; Rahman-t ezúttal ráadásul rossz tanáccsal is látták el. A szünteben a sarokban arról biztosították, hogy Lewis nem fogja elérni őt, ha a karjait egyszerűen csak egyenesen a teste előtt tartja, kezeit nem ökölbeszorítva. Aki látta a meccset biztosan emlékszik arra a jelenetre, amikor Rahman tanácstalanul nyújtogatja a kezét Lewis felé. A rákövetkező menet utáni szüntben Manny Steward részletesen elmondta Lewis-nak, hogyan csapjon le Rahman-ra, amennyiben az ugyanezt tenné. És Lewis pontosan úgy kapta el és ütötte ki Rahman-t a következő menetben, ahogyan Steward mondta ezt neki. Félreértés ne essék, kétség nem fér hozzá, hogy egy felkészült és motivált Lewis enélkül is 10-ből 10-szer verte volna Rahman-t.
Rahman tehát rögtön első címvédő mérkőzésén elvesztette világbajnoki címét.
2 sikertelen év
Ezt követően 2 évig Rahman nem igazán tündökölt a ringben, egyszer sem sikerült győztesen elhagynia a szorítót. 2002-es Holyfield elleni meccsét súlyos sérülése miatt (akkora duzzanat nőtt a homlokán, amilyet csak ritkán lehet látni) a 8. menet után lepontozták, a pontozás azonban nem neki kedvezett. 2 bíró is 5 ponttal a jó öreg Holyfield-et látta jobbnak, míg a harmadik 1 ponttal Rahman-nak ítélte a mérkőzést, ez azonban természetesen nem változtatott semmit a vereség tényén. Ami nem egy fényes bizonyítvány, pláne ha figyelembe vesszük, hogy Holy apó az elmúlt 5 évben ezt az egy meccsét tudta megnyerni…
Ezt a mérkőzést egy David Tua elleni visszavágó követte, ami némi meglepetésre végigment, majd a mérkőzés végén mindhárom pontozóbíró másképp látta az összecsapást. Egy Rahman-t látta győztesnek, egy Tua-t, egy pedig döntetlenre adta, így lett a mérkőzés végeredménye döntetlen. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a legtöbb szakíró szerint ez az eredmény inkább Tua-ra nézve volt hízelgő, Rahman összességében jobb teljesítményt nyújtott a mérkőzés során, ráadásul az összecsapás utolsó másodpercében, a végső gongszó pillanatában le is ütötte Tua-t (!), aki profi pályafutása első leütését szenvedte el ezáltal. Ettől függetlenül a tény tény marad: Rahman-nak ezúttal sem sikerült győztesen elhagynia a szorítót.
Ezután Rahman már John Ruiz ellen mérkőzhetett az interim (”ideiglenes”) világbajnoki címért, amit a jó ég tudja mivel érdemelt ki, 2 vereséggel és egy döntetlennel a háta mögött. A mérkőzés nem fog a ”legizgalmasabb nehézsúlyú összecsapás” címével bevonulni a boksztörténelembe. Egy sok fogással tarkított, meglehetősen unalmas mérkőzén Ruiz egyhangú pontozással megőrizte világbajnoki címét. Ez volt Rahman 2 éves vesszőfutásának utolsó állomása.
A ”feltámadás”
Ekkor talán megfogadta Rahman, hogy változtat valamin és következő mérkőzésein újra győztesként hagyja el a szorítót. Nem tudjuk így volt-e, de tény, hogy 2004 óta 6 mérkőzést vívott és nem talált legyőzőre. S bár teljesítménye nem volt mindig kiváló, 2005-re ő lett Vitali Klitschko kihívója a WBC világbajnoki címéért. Innen a történet azt hiszem mindenki számára ismerős. Klitschko négyszer mondta le a címmeccset többnyire sérülései miatt; és az utolsó sérülés olyan komolynak bizonyult, hogy Klitschko úgy döntött, nincs türelme fél évet várni a felépülésre, inkább lemondott a bajnoki övről és bejelentette visszavonulását.
Amilyen szomorúságot jelentett ez a bokszrajongók többségének, olyan szerencse érte ezáltal Rahman-t. Miután utolsó, Monte Barrett elleni dögunalmas összecsapása a WBC Interim, azaz ideiglenes bajnoki címéért folyt, így Klitschko visszavonulásával Rahman újabb mérkőzés nélkül, automatikusan uralkodó világbajnokká lépett elő. Ami mindenképpen óriási szerencsének mondható, mivel tekintve az ukrán Acélököl utóbbi időben nyújtott meggyőző teljesítményét, Rahman-nak igencsak oda kellett volna tennie magát, ha Klitschko-tól kellett volna elvennie ezt az övet.
Valljuk meg, kevés esély volt rá, hogy győztesen hagyja el a szorítót.
Stílus és mentalitás
Ejtsünk pár szót Rahman stílusáról. Hasim Rahman előszeretettel használja szurkáló, előkészítő balegyeneseit, amivel feltérképezi ellenfeleit, mielőtt a hangsúlyosabb ütésekre sor kerülne. Nem egy vérmesen nagy kezdő, inkább egy megfontolt, tapasztalt ökölvívó. A legtöbb pozitívum amit általában a szakírók Rahman mellett felsorolnak, meglehetősen általános. ”Jó bokszoló”, ”nagy ütő”, ”tapasztalt harcos”. Vannak akik emellett kiemelik ”kiváló jobbegyenesét”, ami talán nem is annyira felel meg a valóságnak, de úgy látszik az első Lewis elleni meccsen elért együtéses jobbkezes KO kiváló reklámértéket képvisel még mindig.
Szerintem azonban nem ebben rejlik Rahman különlegessége. Ami azzá teszi őt, az röviden a mentalitása, a megingathatatlan magabiztossága. Rahman-t egész egyszerűen azért nem lehet soha leírni, mert magabiztos, mert hisz önmagában. Amikor a Klitschko meccs előtti sajtótájékoztatón ott állt az emelvényen és azt mondta Vitali Klitschko-nak és vele együtt az egész világnak, hogy ő adja majd Klitscko-nak az első kiütéses vereségét, hihetően hangzott, pont azért mert ő maga is hitt benne. Hasim Rahman egy szinte teljesen megingathatatlan magabiztosságot vonultat fel, és ez manapság rikaságszámba megy. Rengeteg olyan történetünk van, amikor egyetlen brutális kiütés visszavetette vagy teljesen derékba törte egy-egy bokszoló pályafutását. Oleg Maskaev már a címmérkőzés felé vezető úton járt, amikor a Kirk Johnson-tól elszenvedett KO vereség örökre visszavetette őt. Wladimir Klitschko-t tekintették a legígéretesebb nehézsúlyúnak az egész Földön, egészen addig amíg egy 2. menetes KO teljesen le nem rombolta a magabiztosságát 2,5 évvel ezelőtt, és ebből a gödörből Wladimir csak most látszik kijönni. Michael Grant, Michael Moorer, a felsorolás szinte véget nem érő… A félelem és az a saját magukban való kételkedés, ami elpusztította ezeket az embereket teljesen ismeretlen Rahman számára, dacára annak, hogy őt olyan hirtelen és olyan brutálisan ütötték ki, mint előtte senkit. A Maskaev elleni KO veresége olyan pusztító volt, amilyen csak lehetett. Hogyan reagált Rahman? 4 mérkőzéssel később ő volt a nehézsúlyú világbajnok. Habár vesztésre állt mielőtt kiütötte Lewis-t, mégis magabiztos és elég agresszív maradt ahhoz, hogy kihasználja a lehetőséget, amikor lehetősége volt rá. Nyert, mivel hitt abban, hogy nyerni fog, mint ahogy minden mérkőzésén hisz benne. Ez az ami igazán különlegessé teszi őt.
Nézzük akkor a negatívumait. A legnagyobb probléma Rahman-nal, hogy iszonyatos formaingadozásokat képes produkálni mérkőzésről mérkőzésre. Gondoljunk csak a 2 legutóbbi meccsére: egy meggyőző produkció Kali Meehan ellen, majd egy dögunalmas szenvedés 12 menetben Monte Barrett ellen.
A másik gyengéje is rögtön szembetűnő, ha megvizsgáljuk eddigi vereségeit. Kiderül, hogy szinte az összes eddgi vereségét KO-val szenvedte el, így megállapíthatjuk, hogy nem ő rendelkezik a nehézsúly legkeményebb állával.
Lehetséges jövőkép
Megpróbáltam számbavenni, melyek azok a lehetséges mérkőzések, amelyek a közeljövőben létrejöhetnek Rahman számára és azokon milyen esélyekkel lépne ringbe.
1. James Toney
Ha minden igaz, ő lesz Rahman következő ellenfele. Toney kemény dió. Hiába nem eredendően nehézsúlyú, hiába nem a legfiatalabb, hiába lép sokszor csinos kis súlyfelesleggel ringbe, egy dolgot nem lehet elvitatni tőle: ez az ember iszonyatosan tud bunyózni. A kisujjában van a boksz minden eleme, technikailag vitán felül áll, hogy magasan Rahman föle kerekedik. Ami kérdés lehet Toney-nál, hogy mi maradt meg az ütőerejéből nehézsúlyban. Eddigi 4 nehézsúlyú mérkőzéséből mindössze 1 végződött kiütéssel, az is a nem éppen a fénykorát élő Holyfield ellen, az összes többi végigment. Rahman viszont egy elég nagy tűzerővel bíró, vérbeli nehézsúlyú. S Toney bár egyrészt remekül védekezik, másrészt eddig úgy tűnt, hogy a pofonokat is jól bírja; azért igazán még nem lett letesztelve az ütésállósága ebben a súlycsoportban. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy amennyiben végigmegy a mérkőzés, Toney egyhangú pontozással elhódítja Rahman-tól a WBC övét. Viszont - mint nehézsúlyú mérkőzéseken általában… - nem hagyhatjuk figyelmen kívül a KO lehetőségét, ami Rahman nagy ütőerejét és gyenge ütésállóságát figyelembe véve mindkét oldalon szóba jöhet. A legvalószínűtlenebbnek Rahman pontozásos győzelme tűnik.
Tipp: Toney WP – 70%, Toney WI - 15%, Rahman WI - 15%, Rahman WP – 0%.
2. Oleg Maskaev
Maskaev a WBC hivatalos kihívójává lépett elő, miután egy eliminátori mérkőzésen némi meglepetésre egyhangú pontozással legyőzte Sinan Samil Sam-et. Hogy mégsem vele meccsel Rahman, nos ez érdekes lehet annak, aki nem ismeri a profi ökölvívás hátterét; akik viszont kicsit is konyítanak a bokszhoz, azt hiszem nem lepődnek meg ezen. De ha Rahman sikeresen veszi a Toney elleni meccset, akkor minden bizonnyal létre jön a visszavágó, Rahman megpróbálhatja feledtetni a Maskaev elleni ’99-es fiaskót. Abból a mérkőzésből sok következtetést már nem érdemes levonni, egyrészt eltelt azóta 6 év, másrészt Rahman amúgy sem arról híres, hogy lelkileg öszzetörten lépne ringbe, nem hiszem hogy az emlékek egy kicsit is befolyásolnák negatív irányba a teljesítményét. Maskaev talán az utóbbi évek egyik leggyengébb kihívója a WBC-nél, ettől függetlenül igen érdekes mérkőzésnek nézhetünk elébe. Adva van két nagy ütő ugyanakkor könnyen üthető bunyós. Arra hogy végigmegy a mérkőzés és a pontozók döntenek, viszonylag kevés az esély. Ha mégis így lenne, akkor Rahman-ra fogadnék. De sokkal valószínűbb, hogy valamelyik harcos kiütéssel abszolválja az összecsapást. Erre szintén úgy érzem, ezúttal Rahman-nak van nagyobb esélye.
Tipp: Rahman WI – 45%, Maskaev WI – 30%, Rahman WP – 20%, Maskaev WP – 5%.
Mivel Don King egyre többször hangoztatja, hogy 2006-ban elkezdődik egy nehézsúly körmérkőzés sorozat, így könnyen elképzelhető, hogy Rahman Chris Byrd-el, Nicolay Valuev-vel vagy Lamon Brewster-rel mérkőzik meg valamikor 2006 második felében. Ehhez természetesen az is szükségeltetik, hogy a felsorolt úriemberek megőrizzék világbajnoki címüket. Nézzük hát meg, egy esetleges címegyesítés esetén, mire menne Rahman.
3. Chris Byrd
Chris Byrd-ről már sokszor sokan leírták, hogy nem egy igazi nehézsúlyú. Én mégsem ebben érzem Byrd legnagyobb sebezhetőségét, hanem az utóbbi időben látványos motiválatlanságában. Címvédő mérkőzései egyre szorosabbak, egyre többször rezeg a léc.
A Golota elleni meccsen sokak szerint csak a pontozóknak köszönhette, hogy egy kínkeserves döntetlennel megőrizte a címét. A nem túl acélos McCline ellen a padlóról nyert, de itt is csak megosztott pontozással. A Williamson elleni meccsén nyújtott teljesítménye pedig szinte értékelhetetlen, a címvédés csak annak köszönhető, hogy Williamson-nak még ezt a teljesítményt is sikerült alulmúlnia.
Byrd nem egyszer nyilatkozta, hogy elégedetlen promóterével, mérkőzéseinek gyakoriságával, egyre többször lehet arról olvasni, hogy megválik Don King-től. Tehát ő lelkileg biztosan nem most van a csúcson.
Rahman viszont most van a legjobb passzban és ez az amiért esélyesebbnek érezném kettejük összecsapásán. A legvalószínűbbnek egy nem túl színvonalas mérkőzésen Rahman szoros pontozásos vagy kiütéses győzelmét tudom elképzelni.
Amennyiben Byrd körül rendeződnek a dolgok és újra összeszedi magát, akkor pontozással hozhatja ezt a mérkőzést, kiütéses győzelmére azonban nem tennék nagy összeget.
Tipp: Rahman WP – 40%, Rahman WI – 30%, Byrd WP – 30%, Byrd WI – 0%
4. Nikolay Valuev
Érdekes párosítás lenne. Valuev hatalmas elönyben van fizikai adottságait illetően, és egy ekkora ember ellen bokszolni bárkinek nehézséget okozna a nahézsúlyban. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Valuev ezt az előnyt mostanában nem igazán tudja kamatoztatni. 2 legutóbbi mérkőzése Ruiz és Donald ellenében végig ment és mindkét esetben igen sok volt a kérdőjel a pontozóbírók munkáját illetve elfogultságát illetően. És az, hogy sem Donald-ot sem Ruiz-t nem tudta padlóra küldeni, kissé megkérdőjelezi az óriás ütőerejét. Lehet, hogy meg van nála az ütőerő, de elég visszafogottan bunyózik, ami újabban nem hozza meg számára a kiütéses győzelmet.
Rahman legnagyobb esélye szerintem az lenne, ha minél nagyobb munkatempót diktálna, és rengeteg testütést indítana. Valuev már az első menetekben is meglehetősen lassú, ráadásul fizikai adottságaiból kifolyólag hamarabb is fárad el. Ezért gondolom úgy hogy a legtöbb vizet a nagy iram és a sok kemény, fárasztó testütés hozhatná meg Rahman számára. Szerintem Hasim Rahman jó eséllyel be tudná akár idő előtt is fejezni ezt az összecsapást, illetve ha végigmegy akkor is őt tartanám esélyesebbnek, amennyiben nem Németország ad otthont a mérkőzésnek.
Tipp: Rahman WI – 45%, Rahman WP – 30%, Valuev WI – 15%, Valueb WP – 10%
5. Lamon Brewster
Lamon Brewster vitán felül a 2005-ös év legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtó nehézsúlyú világbajnoka. Egy brutális első menetes KO győzelem Golota ellen, majd szintén KO a remek képességekkel megáldott Luan Krasniqi ellen.
Ez az a mérkőzés, ahol egyértelműen Brewster-t tartanám esélyesnek. Sokkal lehengerlőbb, óriási szíve van, és kétségtelenül a boksz-hullámvasút felfelé tartó szakaszán tart most.
Véleményem szerint várhatóan a mérkőzés második felében ki is ütné Rahman-t.
Ha mégsem és pontozásra kerülne sor, akkor is őt érzem hajszállal esélyesebbnek. Kivéve, ha Brewster ismét a Kali Meehan ellen mutatott teljesítményével rukkol elő; ezesetben Rahman pontozással meglepheti őt.
Rahman kiütéses győzelmére ezen a mérkőzésen nem fogadnék, max. igen magas odds ellenében :-).
Tipp: Brewster WI - 60%, Brewster WP - 20%, Rahman WP – 15%, Rahman WI – 5%.
2005. 12. 20. Bosco
