Bemutatkozik: David Benavidez

Napjaink egyik izgalmas bokszolója, David Benavidez lett a szuperközépsúly történetének legfiatalabb világbajnoka, amikor 2017 szeptemberében legyőzte Ronald Gavrilt, és talán hamarosan Canelo Alvarez egyik potenciális kihívóját ismerhetjük meg a személyében.

David egy mexikói apától és egy ecuadori anyától született 1996. december 17-én az Arizona állambeli Phoenixben. Idősebb testvére, Jose Benavidez Junior szintén ökölvívó. Amikor a 90-es évek elején a bokszrajongó apjuk úgy döntött, hogy edző és menedzser lesz, akkor még csak Oscar de La Hoya nagyságát ismerte. Ennek ellenére lelkes tanulónak bizonyult, az edzőtermekben mindenkit a kérdéseivel bombázott, oktató videókat és nagy mérkőzések kazettáit vásárolta, amiket rongyosra nézett a család videomagnóján és végül edzővé képezte magát. Fiait korán rászoktatta az ökölvívásra, Juniort három éves korától már reggel ötkor ébresztette a reggeli futásra. Mini pontkesztyűket készített a kisfiú tenyérbe ütéseihez.  Mielőtt Junior óvodába ment, apja elkezdte összeállítani egyre hosszabb időtartamokra a megfelelő készségszintű ellenfelekkel, hogy fia levezesse hiperaktív energiáját. Az a fiú, akit csak a „rút kiskacsánknak” nevezett, szintén totyogó gyerekként kezdett edzeni, bár jóval kevesebb elismeréssel. Az idősebb testvér volt a csodagyerek, aki alig nézett meccseket, főszereplőnk, David pedig a rajongó, aki mindig is nézegette a mérkőzéseket. Abban a reményben, hogy erősíti a kapcsolatát apjával, a rajzfilmek mellett Marco Antonio Barrerát, a herceg Naseem Hamedet és Roy Jones Jr.-t figyelte. Ahogy nagyobb lett, ő is reggel 5-kor ébredt és két mérföldet futott, mint a bátyja. Nyolc éves korára a fivére már több tucat amatőr küzdelmet nyert meg. Aztán a szülők hamarosan elváltak. Junior az apjához, David pedig az anyjához és a húgához került. Ez volt az első alkalom, amikor a testvérek útja kettévált. Az anyai házban, David abbahagyta a bokszolást és új „hobbira” talált. Az evésbe fojtotta az érzéseit, mert nem tudott megfelelni apjának, vagy nem tudott lépést tartani az idősebb testvér sikereivel. Csak evett, evett és evett.12 éves korára 117 kilósra hízott. Az iskolában a gyerekek azt tették, amit szoktak. Mikor David elmondta másoknak, hogy bokszolt, rámutattak a testére, és kigúnyolták. – Dagadt seggű! – csúfolták. Kinevették. – Dehogy bokszoltál!

Míg David Phoenixben maradt, 2009 környékén apja és Junior Los Angelesbe költözött, hogy Junior profivá válhasson. Addigra Junior 11-szeres országos bajnok volt, több mint 100 amatőr győzelemmel. Minden tekintetben csodagyerek, aki 16 évesen elnyerte az Országos Arany Kesztyű címet. Néha az autójukban aludtak, hogy Freddie Roachnál tréningezhessenek. Aztán egy nap David felhívta az apját. 13 évesen és túlsúlyosan vissza akart költözni hozzájuk, és visszatérni az ökölvíváshoz.

- Ha ezt megteszed – mondta neki az apja -, világbajnok leszel. Amikor David először belépett a híres Wild Card terembe, apja kétszer is végigmérte. – Baszki – mondta. – Az istenit, kövér vagy. Az edzőterembe sokan mosolyogtak rajta, mint ahogy David osztálytársai. Ismerték a testvérét Juniort, aki szálkás, jóképű, karizmatikus és sztárság jellemezte. David? Egy tizenéves Butterbean. – Elég depressziósnak érezte magát – emlékezett apja. – Nem beszélt senkivel, csak velem.

A Benavidez fiúk visszatértek a korábbi kerékvágásba. David elhagyta az összes italt, kivéve a vizet. Leállt a rizsről, kenyérről, tésztáról és alkalmi csemegékről. Ettől kezdve halat, csirkét és salátát evett, miután minden reggel futott. A felesleg elkezdett leszaladni róla, de az erejét megtartotta. Az öreg Benevidez pedig egyre többször olyan dolgokat mondott róla, amelyek akkor hihetetlennek tűntek.  – Jobb, mint Junior! – kiáltotta. – Több a szíve! Rendíthetetlenebb!

Egy évvel a profivá válása után Junior már 14 győzelemnél járt. Karrierje továbbra is a család közös célja volt. De minél többször nyert, annál feszültebb lett a légkör idősebb Benavidez és a Wild Card tagjai között, ezért visszaköltöztek Arizonába, ahol saját edzőtermet nyitottak. Mivel bátyja versenyzői karrierje szilárdan meg volt alapozva, apjuk több időt töltött azzal, hogy Davidet is hasonló szintre emelje. Ez azt jelentette, hogy David 15 éves korában már felnőtt férfiakkal szparringolt. Az egyiknek eltörte az orrát, a másikat leütötte. Örege azt javasolta, hogy David a képességeit profikkal és világbajnokokkal szemben csiszolja. Egy kicsit ijedt, de még csak 16 éves volt, amikor ringbe lépett szparringolni Kelly Pavlik, Peter Quillin és Gennady Golovkin ellen, akik megütötték annyira, hogy elállt a lélegzete. Pavlik volt az első profi akivel kesztyűzött.

- Igazán nagy tapasztalat volt ott lenni és átérezni azt az erőt – emlékezett Benavidez az egykori középsúlyú bajnokkal végzett munkára. – Mindenképpen változás volt, hogy éreztük egy bajnok erejét összehasonlítva egy amatőrrel szemben. Kis koromtól kezdve valahogy meg kellett tanulnom, hogyan kezeljem az erőt.

Golovkin mint egy idősebb testvér, stratégiai tanácsokat adott Davidnek, sőt edzője, a nagyra becsült Abel Sanchez szolgáltatásait is javasolta, de apa és fia csak egy zavart pillantással nyugtázta. Golovkin nem tudhatta mi a helyzet, ez még az a GGG volt, aki csak nemrég érkezett az Egyesült Államokba, hogy aztán napjaink egyik legnagyobb középsúlyúvá váljon.

Ahogy a fiatal bokszoló egyre magabiztosabbá lett, apja úgy döntött, hogy a 16 éves Davidnek is profinak kellene lennie. Addigra David majdnem 45 kilót adott le, és a súlya 77 kiló körül volt. De ehhez Mexikóba kellett menniük mérkőzni, mivel az Egyesül Államokban egyetlen szankcionáló testület sem engedélyezte volna ebben az életkorban.

David Benavidez 2013. augusztus 17-én kezdte meg profi karrierjét, kiütéssel győzött az első menetben. A családi álom ettől a pillanattól kezdve változott. Az örege és a fiúk ugyanazt akarták: hogy David és Junior egyaránt öveket szerezzen. Apjuk olyan elismert edzőtáborokat látogatott meg, mint a Diaz testvérek, Sanchez és Robert Garcia, ahol fejlesztette az edzésmódszereit. És ez működött. Idősebb fia először Észak Amerikai bajnok lett, majd 2014 végén elnyerte a WBA Interim kisváltósúlyú világbajnoki címét. Eközben David a profik között 8 győzelmet gyűjtött be, hétszer kiütéssel győzött és hatszor az első menetben.

De ekkor az öreg Benavidez látta, hogy idősebb fia viselkedése megváltozik. Úgy tűnt, hogy Junior a meccspénzeit sportautókra, vagy néha divatos fegyverre költi. Vett egy 0.38-ast coltot. Azt hallotta, hogy a srác lelépett az edzésről és néha úgy dübörögtek a motorok, mint a Daytona 500-as nagydíjon. Valahányszor helikoptert hallott, azt hitte, hogy fiát üldözi a rendőrség. Több álmatlan éjszaka után úgy döntött, hogy megpróbálja jobb belátásra bírni idősebb fiát. – Bajba kerülsz. Azt hiszed, hogy szupersztár vagy, bajnok vagy, ingyen van minden és kibaszottul azt tehetsz amit akarsz? A végén hulla leszel. Majd megérted mikor szülő leszel!

Annak ellenére, hogy David már nyolc győzelemnél járt, nehéz volt számára megfelelő szerződést és ellenfeleket lekötni. 2015-ben ez megváltozott, amikor a veretlen nagyközépsúlyú Julius Jackson (Julian Jackson fia) kesztyűpartnernek hívta a festői St. Thomasra. David alig hitt a szerencséjének. Egy minden költséget álló utazás volt ez a trópusi szigetre, ahol egy prominens politikus óceánparti kastélyában lakott és még pénzt is keresett, heti 1200 dollárt abban az egy hónapban. Nem játszadozott. Az első napon, már az első menetben tiszteletet parancsolóan öklözött, olyannyira, hogy Jackson edzője felhívta Sampson Lewkowicz menedzser/promótert, és azt mondta neki: - Hülye vagy, ha nem szerződteted le a srácot.

David felemelkedése folytatódott, Juniort pedig az utcán, ott lőtték meg, ahol a térd meghajlik, éppen a térdkalács alatt. Valószínűleg egy nő ügy miatt. Az orvosok azon tanakodtak, hogy vajon fog-e valaha még járni, nemhogy bokszolni. A fiatalabb testvér karrierje felfelé, az idősebbé lefelé indult. David győzelmeket aratott a Showbox és a Showtime közvetítésein. Egyre nagyobb helyszíneken bokszolt, mint például a Barclays Center vagy az MGM Grand. További győzelmek, további kiütések, és végül egy címmérkőzés , amelyet 2017. szeptember 8-án tartottak Ronald Gavril ellen Las Vegasban, a megüresedett nagyközépsúlyú WBC világbajnoki címért. Három héttel a mérkőzés előtt az edzőtáborban telefonhívást kapott anyjától, hogy szeretett nagybátyját zavaros körülmények között lelőtték. Meghalt. Három napra abba is hagyta a felkészülést, sőt fontolgatta, hogy visszalép a mérkőzéstől. Végül úgy gondolta, hogy nagybátyja is azt akarta volna, hogy mérkőzzön, ne csak önmagáért, hanem a testvéréért is, akinek a térdével együtt valószínűleg az álma is összetört. Ahogy közeledett a küzdelem napja, influenzás lett. Alig tudott kikelni az ágyból és még mindig 3 és fél kilót kellett leadnia a mérlegelés előtti 24 órában. De megcsinálta.

Ahogy annak idején az első profi küzdelmében Mexikóban, most is ott volt az egész család.  Benavidez bár egy perccel a mérkőzés vége előtt egy pillanatra padlóra került, de megosztott pontozással megnyerte az összecsapást a kemény, Amerikában élő román ellen. Még 21 sem volt, amikor hivatalosan világbajnok lett, de nem volt kedve ünnepelni. Kórházba ment, hogy törött kezét ellássák, ahol hallotta, hogy az ápolók beszélgetnek a szomszéd ágyban fekvő emberrel. Egy függöny választotta el őket. Az orvos sorolta a sérüléseket, agyrázkódás, orrtörés és állkapocstörés. David nem sokkal később rájött, hogy az ellenfele van a függöny túloldalán.

Öt hónappal később, 2018 februárjában visszavágó következett Gavril ellen, amit ezúttal már jóval magabiztosabban, 120-108, 120-108, 119-109 arányú egyhangú pontozással abszolvált. Ezzel megvédte címét, de utána elindult az önpusztítás, a nők, a partik és a drogok megszokott útján is. David vissza akart költözni Phoenixbe, hogy bulizni tudjon a barátaival, pontosan azon az úton, amely Juniort is a szinte végzetes eredmény felé terelte. Apja megpróbált nyugodt körülményeket rendezni a fiai számára. Mindent otthagyott, a házát, az edzőtermét és a második családját, hogy megpróbáljon segíteni Davidnek a bajnoki öv megtartásában. Oregonba költöztek, ahol a Benavidez fiúk ismét problémára leltek. David novemberben szerződést hosszabbított Lewkowiczal, azonban a következő év májusában, apja tudta nélkül promóciós szerződést írt alá a Top Rankkel is. Mielőtt a vita bíróságra került volna, Benavidez visszafizette a 250 ezer dolláros aláírási bónuszt Bob Arumnak, így ez a kérdés rendeződött és Lewkowicznál maradt. Hónapokkal később, 2018 szeptemberében újabb probléma merült fel. A WBC Tiszta Boksz programja keretében az évközi véletlenszerű tesztelésén kokain származék nyomait mutatták ki nála. Az Anthony Dirrell elleni címvédését későbbre tették, és mivel a hibáját elismerte és még nem kezdte meg az edzőtáborban a felkészülést, valamint „szabadidős drog” lévén szó, így címétől megfosztották és egy kisebb büntetéssel megúszta.

- Ez pillanat megmutatta nekem, hogy vagy lecsúszok, vagy helyrehozom az életem és innen felfelé haladok – mondta Benavidez. – Számos önvizsgálatot tartottam, és megkérdeztem magamtól, hogy mit akarok az életemtől. És valahányszor amikor ezt megkérdeztem, azt a választ találtam, hogy a generációm egyik legjobbja szeretnék lenni. Meg kellett szabadulnom minden extrától és a régi haverjaimtól, akikkel együtt lógtam, úgyhogy elköteleztem magam.

Miután márciusban 2 menet alatt kiütötte a középszerű J’Leon Love-ot, 2019 szeptemberében léphetett ringbe az időközben világbajnokká vált Anthony Dirrell (33-1-1)  ellen az A.L. Staples centerben. Lassú első menet után Benavidez elkezdte belőni az ütőtávját, és úgy tűnt, hogy egyre biztosabb kezekben tartja az összecsapást. A hatodikban felrepesztette Dirrell jobb szemét, amit aztán az orvos a nyolcadikban ismét szemrevételezett, de mehetett tovább. Végül a kilencedik menetre felőrölte. A kötelek mellett űzte ellenfelét, aki számolatlanul nyelte Benavidez bombáit, míg végül a menet közepén a megvert Dirrell sarka bedobta a törülközőt. David immár másodjára lett a WBC nagyközépsúlyú világbajnoka.

De a következő mérkőzésén elvesztette a címét a mérleggel szemben. 2020 augusztusában a 10. menetre megállította a strapabíró Roamer Alexis Angulót (26-1), azonban a mérkőzés előtti mérlegelésen átesett a súlyhatáron, így a gazdátlanná vált cím megnyerésére csak Angulónak lett volna lehetősége. David az eddigi utolsó mérkőzését idén márciusában vívta, ahol a 11. menetben technikai kütéssel győzte le Ronald Ellist (18-1-2).

Jelenleg Seattleben élnek, ahol az öreg nyitott egy edzőtermet, majd egy másikat. Junior is a közelben talált helyet. David pedig egy házat vásárolt, ahol feleségével és tavaly szeptemberben született kisfiúkkal élnek. Mára úgy látszik, hogy a családi háttér rendben van. Jose Benavidez Junior a 2016-os térd lövése után 2018-ban visszatért a ringbe, ahol két kiütéses győzelem után, az év októberében őt ütötte ki Terence Crawford, azután többet már nem lépett ringbe.

David Benavideznek csak minimális amatőr tapasztalata volt (15-0), aminek két oka van.
- Apám mindig a profi stílust tanította nekem – magyarázza. – Az amatőrök között sok rossz szokást lehet felvenni. Nem igazán vezeted ki végig az ütéseid. Mint ha pofozkodnánk, úgy éreztük, és apám jó ötletnek tartotta inkább a profi stílust gyakorolni. Ráadásul fiatalabb koromban durván túlsúlyos voltam, kb. 115 kiló 13 évesen, úgyhogy két évembe telt, mire lefogytam. Ez a másik oka, hogy nem igazán bokszoltam az amatőrök között.

Benavidez nem mérkőzött komoly amatőr tornán, de ezt bepótolta, hogy már fiatal korától szparringolt klasszis profikkal, vagy később is, 2017 legelején  például Gennady Golovkin edzőtáborában segítette a WBA/WBC/IBF középsúlyú király felkészülését Daniel Jacobsra. Ott is 30-40 menetet kesztyűztek. De mindössze 16 volt, amikor már Golovkinnal és Pavlikkal szparringolt, Peter Quillin, Gabe Rosado és Lateef Kayode mellett.

- Három éves korom óta bokszolok – mondja. – Korai életem nagy részében a boksz, kelés, reggreli futás, tornaterem volt a lényeg. Kisgyerekként senki sem szeret edzeni, de aztán az évek során megtanulja szeretni.

Benavidez készsége és az ereje miatt már nagyon fiatal korától kezdve tudta kezelni a magasabb szintű szparringokat. A súlycsoporthoz elég magas (187 cm), hosszú karú, nagyon jó támadó harcos. Komoly ütőerővel, és ütései nagyrészt mind kemények, módszeresen támadja a testet. A 24 eddigi mérkőzéséből mindössze ketten állták végig vele a kiírt menet számot. Amikor a legjobb bunyós tulajdonságait kérdezik tőle, Benavidez azt válaszolja: - A jabem és lehet, hogy a bal horgom testre. Szeretem használni a balegyenest, előkészíteni és tartani a távolságot. Néha még azt sem kell dobnom. Szeretem tartani a távolságot és felmérni, hogy az ellenfél mennyire elérhető. Ha távol akarom tartani, akkor kipattintom a balegyenest. A jab, mindenképpen az a kedvencem.

David Benavidez következő mérkőzésére augusztus 28-án, a korábbi Interim IBF világbajnok venezuelai Jose Uzcategui (30-4 (25 KO) ellen kerül sor. Számos bokszrajongó és kritikus egyaránt úgy gondolja, hogy a világ legjobbjának tartott Canelo Alvarez számára már egy ideje David Benavidez nyújtaná a legnehezebb kihívást a nagyközépsúlyú divízióban, és nem az olyan korábbi címvédők, mint Smith, Saunders vagy Plant. Alvarez jelezte, hogy miután a kategória vitathatatlan bajnokává válik, nyitott az ötletre, hogy Benavidez vagy Golovkin következzen. Ez már aktuális is lenne, hiszen a veretlen Benavidez (24-0 (21 KO) 2017 vége óta a ring magazin nagyközépsúlyú ranglista Top 10-ben, és 2019 óta pedig annak a No’1 pozíciójában tanyázik.

Benavidez: - Úgy érzem meg tudom verni.(Alvarezt) Sok mindent láttam a Saunders elleni meccs során, amiket ki tudnék használni. Canelo utóbbi ellenfeleinek  nem volt erejük. Megvannak az eszközeim, hogy egy nagy meccset csináljak Canelóval. Remek a jabem, a testütéseim és a sebességem, és én is nagy nyomást tudok gyakorolni. Nem volt olyan ellenfele, aki ilyen problémát okozna neki, és valamennyien legyőzöttnek néztek ki. Úgy mentek be hozzá, mint ha már megverték volna őket. Velem pont az ellenkezője lesz. Nagyon bízom magamban, nagyon motivált vagyok, és tudom, hogy én leszek az, aki megveri Canelót. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy Canelo le fog győzni, de ez csak arra késztet, hogy még keményebben dolgozzak a győzelemért, és elhallgattassam a kétkedőket. Izgatottam várom a lehetőségemet. Nem érdekel, hol mérkőzök ellene, csak ringbe akarok szállni ellene.