Bizonyos fokig Battling Siki története hasonlóságot mutat az Afrikai nemzetek küzdelmeihez, mint amikor a „fekete kontinenst” felzavarják. Siki megpróbálta felvenni az összetett nyugati életformát, aminek az eredménye egy tragikus befejezés lett. Battling Siki nem találta az egyensúlyt a civilizált világban. A világ akkor hallott először a létezéséről, mikor Georges Carpentier elveszítette a félnehézsúlyú világbajnoki címét, mert egy ismeretlen szenegáli, Battling Siki kiütötte őt a 6. menetben, 1922. szeptember 24-én.
Különféle szóbeszédek elsötétítették ezt a küzdelmet, mivel bizonyos mértékben megrendezett volt. Sikinek más szerepet kellett volna játszania a „franciák bálványának” bombasikerű filmjéhez. Ennek ellenére aztán teljesen irányíthatatlanná váltak a dolgok, mikor Carpentier híres jobbkezese keményen landolt a mosolygó Siki vasállán, aki egy vad támadással válaszolt és végül kiütötte a törékeny, halványuló franciát. Siki háború utáni rekordja nem volt gyenge. Az első világháborúból való visszatérése óta a 46 mérkőzéséből mindössze kétszer veszített és egy döntetlenje volt. Ennek az útnak a során legyőzte Rene DeVos-t a nagy belga középsúlyút, Hans Breitenstraetert a német nehézsúlyú bajnokot, és Erminio Spalla-t, aki az első világháborúban megnyerte a fegyveres erők nehézsúlyú bajnokságát és később Gene Tunney ellen is mérkőzött. A nagyszerű Georges kétségtelenül könnyedén vette az ellenfelet, végül mikor padlóra került, még megpróbálták Sikit szabálytalanság miatt leléptetni, de a mérkőzést vezető Henri Bernstein kiszámolta. A Párizsiak és a mérges Carpentier elhalkultak, nem kerestek kifogást és kijelentették, hogy Siki a világ új félnehézsúlyú bajnoka, bár a mérkőzést megpróbálták megóvni, de nem jártak sikerrel.
Siki miután elnyerte a címet, bajnokként vígadt Párizsban. Szerencsétlenségére a szabadelvű Párizs nem igazán állt készen erre és nézte jó szemmel. De ez még nem volt elég, egy fiatal oroszlánt tartott kedvtelésből a hivalkodó új ring hős. Siki képéhez hozzátartozott, ahogy Párizs főútvonalán, pórázon sétáltatja a vadállatot. A világ meg volt győződve Siki különcségéről, és attól fogva a „feltűnő-különc szenegáli”-ként ismerték. Cilinderben és szmokingban járt, éjszakánként falta a pezsgőt és élvezte a fehér nők exkluzív társaságát, de volt, hogy revolverrel a levegőbe lövöldözött. Siki miután megvádolta a menedzserét, hogy számos esetben kevesebbet adtak neki a bevételből, egyedül írt alá, hogy találkozik az ír születésű, de Amerikában élő Mike McTigue-vel, a félnehézsúlyú világbajnoki címért, Írországban, Dublinban, 1923. március 17-én St. Patrick napján. Ahogy előre látható volt, Siki elvesztette pontozással a mérkőzést az óvatos és ügyes McTigue ellenében. A toleráns írek kevésbé éljeneztek. McTigue biztonsági taktikájának köszönhetően, sokan rokonszenveztek Sikivel, kedves bánásmódban részesítették, amíg Írországban tartózkodott, de nem volt ez mindenhol így. Miután McTigue ellen elveszítette a címet, megérkezett hát Párizsba. Siki kevésbé tűnt idegesnek, folytatta az ünneplést, két mérkőzést nyert, egyszer pedig szabálytalanság miatt leléptették. Azonban a bíróságon is „üdvözölték”, mert illegálisan hordta a régi hadseregbeli egyenruháját. Bőkezűségből mindenfelé szétszórta a mérkőzésének a bevételét. Közben új menedzserre talált, a kopaszodó Bob Levy személyében, és ráragasztotta a „Bob Papa” becenevet, aki ökölvívó körökben így vált híressé. Talán nem is volt olyan bunyós a történelembe, aki a menedzserével olyan jól kijött volna, mint Battling Siki és „Papa Bob” Levy. Ez egy nagy erény volt a menedzser felé, de ha szigorúbb lett volna vele, Siki Amerikai karrierje is talán másképp alakul.
1923. szeptember elsején megérkezett az Államokba Bob Levy és a szenegáli. Bob egy igazán kellemes ember volt, jólelkű és őszinte. Apai megjelenése valamelyest összefonódott személyiségével, kevés embernek volt annyira „apai image”. Siki most nem volt bolond. Megérkezett, beszélt angolul, meg volt a vasálla, nagyszerű fizikuma, kéz és láb gyorsasága és a hihetetlen ereje. De szüksége volt egy erős kézre, aki fegyelmezett tréningekre kényszeríti. Emiatt, „Bob Papa” kapcsolatba lépett testvérével Harry Levyvel. „Nem volt nála szeretnivalóbb fickó, de Sikit senki nem tudta olyanra kényszeríteni, amit ő nem akart”, mondta róla később Levy. „Senkit nem törtek meg ennyire durván. Vadembernek nevezték, egy primitív „dzsungelfiúnak”. A dühös Levy emelt hangon folytatta: „Azok az emberek, akik gúnyolódtak rajta, valaha elmondták valakinek, hogy hány nyelvet beszélt? Mi van a háborús teljesítményével? Vagy megemlítették, hogy szegény gyerekek azért követték őt az utcán, mert tudták, hogy esély sincs rá, hogy ha szegény embereket lát, ne adna nekik valamit?” Az első ellenfele az Államokban az a Kid Norfolk volt, akit elkerült Gibbons és Tunney mellett még jó pár félnehézsúlyú. 1923. november 20-án az amerikai debütáláson Siki egy kiváló ellenféllel szemben kapott ki pontozással a Madison Square Gardenben. Sikinek volt két komoly gyengéje. Túlságosan szerette a brandyt és nem tarthatott pénzt a zsebébe. A Norfolk elleni mérkőzésért 17.000 dollárt kapott, aminek egy jó részét másnap reggel szétosztotta a Harlem lakosai között.
1925. március 13-án a Gardenben brutális verést kapott a kemény ütésű Paul Berlenbachtól. Egy vad küzdelemben a megfelelő felkészülés hiányában erősen megverte és legyőzte Sikit New Yorkban, mielőtt a játékvezető végül leállította a mérkőzést a 10. menetben. Siki mindaddig ellenállt riválisa félelmetes ütéseinek, ameddig elvárható volt, és hosszabb ideig, mint amit bármelyik hétköznapi ember túl élt volna – írta egy újság. Siki ijesztően immunis volt a fájdalommal és a félelemmel szemben. Érzéketlennek látszott a ringben, bátorságát pedig jól demonstrálja az I. világháborúban elért hősiessége. Abban a négy évben a keserű frontszolgálat hozta neki a francia Croix De Guerre, a Legion of Honor, és a Medaille Miliaire-t, Franciaország legmagasabb kitüntetéseit. Minden boksz bajnokok között Siki, Carpentier és talán Barney Ross volt a legnagyobb háborús hős. Siki New Yorkban egybekelt miss Lillian Wernerrel és kijelentette, hogy szeretné felvenni az amerikai állampolgárságot. Ugyanis Európában volt egy fel nem bontott házassága, a francia szervek pedig bigámiával fenyegették. Rendzavarás és közbotrányokozás miatt többször került összetűzésbe a hatóságokkal, de ennek ellenére megszerezte az amerikai állampolgárságot. Siki boksz karrierje ekkor már leáldozóban volt, másodrangú mérkőzéseket vívott Hell’s Kitchen éjszakai klubjaiban. Berlenbach után már nem volt nagy mérkőzése, középszerű ellenfelek ellen mérkőzött, amiken hol győzött, hol veszített. Bokszrekordját 60 győzelem (31 KO) mellett 24 vereséggel és 4 döntetlennel zárta.
New York legendásan kemény környékén a „Hell’s Kitchen”-ben élt. 1925. december 15. éjszakáján egy rendőr járőrözött New York nyugati oldalán, és egy hason fekvő, mozdulatlan embert látott. Megfordította a testet, Battling Siki volt az. Halott volt, két golyóval a hátában búcsúzott a civilizált világtól a „dzsungelfiú”. Így pedig lezárult a Battling Sikiről szóló fejezetet. A lakásához közel, a 41. utca sarkán egy csetepatéba keveredett és halálos lövések érték. A tüdeje és a veséje sérült meg, tulajdonképpen menthetetlen volt. Gyilkosának soha nem akadtak a nyomára. Ki ölte meg Sikit? Életrajzírója, Peter Benson feltételezi, hogy az alvilág végzett vele. Abban az időben a gengszterek erős befolyással bírtak a szerencsejátékra, így a profi bokszolásra is. Elképzelhetőnek tartja, hogy Siki nem volt hajlandó veszíteni 1925 nyarán a valószínűsíthetően gengszterek által irányított Jimmy Francis ellen, és helyette kiütötte a 2. menetben. És amikor nem a megbeszéltek szerint tett, valaki talán Maddenhez ment engedélyért vagy kéréssel, aki Hell’s Kitchen gengszterfőnöke volt, hogy gondoskodjanak Siki torkának elvágásáról. A Francis mérkőzés után két nappal Sikit egy verekedés közben megszúrták, de nem halálosan. Madden óvatos ember lévén azt mondhatta a sikertelen kísérletre, hogy várjunk, amíg elül a balhé, aztán majd elvégezzük a munkát később. És aztán decemberben másodjára el is végezték a munkát. De ez csak egy spekuláció. A gyilkossággal egy ír tinédzsert gyanúsítottak, aki Hell’s Kitchen szívében élt. Kaphatta a megrendelést Maddentől. Benson számára az az egyetlen igazi kérdés, hogy Madden saját bosszúja volt-e, vagy valaki más bízta-e meg, de ezt már soha nem fogjuk megtudni.
2020. május 9. - Leibinger Gábor
