Michalczewski 1968 májusában született Gdanskban, Lengyelországban, még a kommunista rezsim uralma alatt, három testvér közül a legidősebbként. Michalczewskinek nehéz fiatalsága volt, mivel apja rákban szenvedett és 12 éves korában elhagyta őket.
Dariusz féktelen gyerek volt, és mivel a család kedvelte a bokszot, nagybátyja edzőterembe vitte, hogy levezesse a fölös energiákat. A boksz fegyelmet tanított neki és távol tartotta az utcáktól.
Fiatal korától kezdve Michalczewski amatőr ökölvívóként jó pénzt keresett
Tehát a kommunista rendszer hanyatlásakor 1988-ban disszidált Németországba.
- Úgy gondoltam, hogy Németország majd tárt karokkal fogad – mondta Michalczewski. – Lengyel bajnok voltam a nemzeti csapatban. Úgy éreztem, hogy gyorsan elfogadnak, de ez nem így volt. A pénzem, az infláció miatt nem sokat ért. Egyetlen német csapat sem alkalmazott, amíg nem volt német útlevelem. Építkezésen dolgoztam, amíg nem találtam egy helyet Németországban, amely meccs lehetőséget adott nekem.
(Amatőrként 1984 lengyel junior 3. hely, 1985 lengyel junior bajnok, 1986 lengyel junior bajnok, 1986. junior Eb 3.,1987 (71 kg) felnőtt lengyel bajnok, 1990 kémia kupa, Halle 1. helyezet (legyőzte Sven Lange-t és Torsten May-t), 1991. Olasz kupa győztes és Európa bajnok)
1990-ben megnyerte a német nemzeti bajnokságot, a következő évben pedig az Európa bajnokságot, de nem jutott el az olimpiára vagy világbajnokságra. A született német, Torsten May, a későbbi profi világbajnoki kihívó, mindkét versenyen megnyerte az aranyat.
Michalczewski 133-15-2-es (más forrás szerint 139 -11) rekorddal elhagyta az amatőröket, és 1991 szeptemberében hivatásosnak állt a német Universum Box Promotion égisze alatt. A lengyel születésű bunyós gyorsan haladt, megnyerte az első 23 mérkőzését, abból 19-et pedig kiütéssel.
1994 szeptemberében Michalczewski legyőzte Leeonzer Barber-t a WBO félnehézsúlyú bajnoki címéért, és megkezdődött a boksztörténet egyik leghosszabb uralma. Kezdetben Michalczewski felment cirkálósúlyba, hogy elnyerje Nestor Hipolito Giovannini WBO övét, majd visszatért a természetes súlyába, a félnehézsúlyba.
Nyolc címvédés után Michalczewski címegyesítő mérkőzésen találkozott az amerikai Virgil Hillel. A magasabbra taksált Hill a legutóbbi küzdelmén nyerte el az IBF címet Henry Maskétól a WBA koronája mellé. Michalczewski kipontozta riválisát, hogy megtartsa a négy világszervezet három címét. (WBA / IBF / WBO)
1996-ban az első Rocky Rocchigiani elleni mérkőzésen ellenfele jobbnak tűnt, a hatodik menet után vezetett ellene, amikor Rocchigiani a 7.-ben egy „állj”vezényszó után még elengedett egy horgot, ami után (hogy valójában mennyire sebezte meg vele Michalczewski-t vita tárgya lehet) a lengyel nem tudta folytatni az összecsapást, úgyhogy a bíró szabálytalan ütésért leléptette ellenfelét.
-
A győzelmek után az élet királyává váltam. Őrült lettem. Alkohol, partik. Nem voltam felkészülve, úgy tűnt, hogy könnyen legyőzök bárkit. De ez a meccs aztán leckévé vált számomra, megmutatta, hogy nem lehet sikeresnek maradni a sportban ilyen életmód vezetéssel és a következő meccsekre már jobban felkészültem. Igen, sokat buliztam, de amikor közeledett a meccs, elkezdtem edzeni és… tárgyalni. Amikor Kohl felhívott, hogy van rivális számomra, abbahagytam a szórakozást, kemény melóba kezdtem és megegyeztem vele. Viharos viták voltak.
Michalczewski folytatta a sikeres címvédéseit, 1988 szeptemberében találkozott a veretlen Mrak Prince-el. A „Tigris” néven ismert harcos megállította a nagyütő britet a nyolcadik fordulóban. Emlékezetes győzelem volt ez számára.
- Úgy éreztem, hogy a legjobb győzelmem Mark Prince ellen volt – mondta. – Ez volt az első alkalom, hogy amikor teljesen irányítottam. Felfaltam. Nyilvánvaló, hogy a Hill elleni nagyobb küzdelem volt, de nem éreztem úgy, hogy annyira irányítom, mint itt. (Prince) nagyon jó bunyós volt, és így irányítani egy ilyen bokszoló ellen, - úgy érzem, hogy ez volt a legjobb meccsem. Ez volt az a mérkőzés, amely elvezetett a bajnoki érzéstől a világbajnoki fílingig.
Dariusz továbbra is folytatta uralmát és legyőzött mindenkit akit elé tettek. A kemény ütésű pressure fighter folytatta címvédéseit a hazájában, megverve Drake Thadzi-t (TKO 9), Muslim Biyarslanov (TKO 7), Montell Griffint (TKO 4) és Graciano Rocchigiani-t (TKO 10) egy visszavágón.
Montell Griffin volt az a bokszoló, aki addig a legjobban szerepelt a nagy rivális Roy Jones jr. ellen. Igaz, valamivel több, mint egy évvel korábban, és a visszavágón Jones kiütötte, de az első találkozójukon Griffin volt az az első bokszoló, aki a 9. menetben történt szabálytalan ütésig gyorsaságban és technikai képzettségben is lépést tudott tartani Jonesszal. Így mindenképpen érdekesnek ígérkezett, hogy mit tud kezdeni vele Michalczewski. Később így emlékezett:
- A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón természetesen feltették Griffinnek a kérdést: - Ki az erősebb, Roy Jones vagy Dariusz? Alig vártam a válaszát. Végül is ő az egyetlen bokszoló, akinek sikerült legyőznie Roy Jones-t. Csak a kilencedik menetes diszkvalifikálással, de addig egyértelműen pontozással vezetett ellene. – …Nehéz kérdés. Roy Jones gyorsabb, de Dariusz nagyobb nyomást gyakorol – mondta Griffin.
Nos, várjuk. Reméltem, hogy hamarosan párbajozhatok Jonesszal. A menedzserem biztosított róla, hogy dolgozik rajta és hogy állandó kapcsolatban van Roy Jones jr. menedzserével, Murad Muhamaddel.
Kettőjük ütközetéről megállapodás azonban nem született. Michalczewski számára elkezdtek olyan ellenfeleket szállítani, akiket Roy Jones korábban már legyőzött. Az egyik ilyen, Richard Hall volt, akit 2001 végén, végül le is győzött, de a mérkőzésen a dolgok kezdtek rosszul alakulni a Tigris számára.
- Az első menetben szétrúgta a seggem, és arra gondoltam, hogy itt a vég – mondta, miközben visszaemlékezett a legbüszkébb pillanatai közül az egyikre. – Igazán a legmélyebbre kellett leásnom, hogy meg tudjam fordítani a küzdelmet. Bezárult a szemem. A kilencedik menet végén mondtam Fritz Sduneknek (az edzőjének): - Már nem látom, és Fritz annyit mondott: - Nos, akkor ki kell ütnöd.
És Michalczewski ezt is tette.
A Tigris továbbra is tartotta a WBO koronát, és bár a szurkolók folyamatosan beszéltek a rivális félnehézsúlyú bajnok Roy Jones elleni küzdelemről, a mérkőzés nem jött létre. Michalczewski Németországban, Jones pedig Amerikában maradt.
Michalczewski, életrajzi könyvében említi, hogy nyílt levélben intézett kihívást a legnagyobb riválisához, Roy Joneshoz.
- …Nos, szinte mindent elértem. Még mindig ott volt Mr. Roy Jones Junior… Ez még nem történt meg. A floridai Pensacola-i férfi számomra az utolsó nagy kihívás. Emellett félnehézsúlyú bajnok, jelenleg három, a WBA, WBC és IBF szövetség bajnoka, azaz háromnegyed részben abszolút bajnok. Az utolsó, a negyedik – a WBO szövetség címe – nálam volt. Megvolt nekem is a WBA és az IBF öv is. Amit nagyon hiányoltam, a WBC címe, de hogy kényszeríthetném Jonest, hogy mérkőzzön ellenem? Azt hiszem a nagy Roy Jones tartott tőlem. Hatalmas pénzügyi igényt állított. (10 millió dollár). Úgy gondoltam, hogy a menedzserem továbbra is megtesz mindent annak érdekében, hogy ez a mega meccs megvalósuljon. Talán Jones válaszol a nyílt levelemre, amelyet 2000 januárjában publikáltam a Boxing Digest magazinban.
Roy Jones! Régóta követem a karriered, és tiszteletben tartva a bokszban elért eredményeidet, tiszteletben kell, hogy tartsalak téged. Évek óta azonban figyelmen kívül hagyod a kihívásomat. Ehelyett a ringben gyengébb ellenfelekkel állsz ki. Miért menekülsz előlem? Csak azért, mert egy évvel korábban vertem meg Virgil Hill-t, mint te? Vagy azért, mert kiütöttem Montell Griffint a negyedik menetben, aki ellen te veszítettél? Ezért félsz tőlem? Azt állítod, hogy minden idők legjobb bokszolója vagy. Bizonyítsd be! Két bajnoknak, mint te és én, akik az összes rangsor első helyein állnak, szembe kell nézni a döntő párbajra. Még amerikában is mindenki számára nyilvánvaló, hogy menekülsz ez elől. Erre példa a Boxing Wise weboldalon közzétett felmérés eredményei. Nyolcszáztizenegyen a kilencszázharminckilencből követelték, hogy állj ki ellenem. Ha ezt nem teszed meg, gyávaként kerülsz be a boksz történelembe. Sportbaráti üdvözlettel, Dariusz Michalczewski.
A lengyel folytatta tovább Jones korábbi ellenfeleinek megverését, egy visszavágón újra kiütötte Hall-t (TKO 10) és a 9. menetben kiütéssel végzett Derrick Harmonnal is.
A kemény küzdelmeknek végül rá is meg lett a hatása, amikor meglepetésre elvesztette a WBO övét és elszenvedte első vereségét a mexikói Julio Cesar Gonzalez ellen, 2003 októberében. Michalczewski a mérkőzés után hosszú pihenésbe fogott, azonban úgy érezte, hogy megérdemelne még egy győzelmet, és 16 hónappal később visszatért, hogy szembenézzen Fabrice Tiozzoval (akit 1986-ban már legyőzött a junior Európa bajnokságon) annak WBA félnehézsúlyú világbajnoki címéért. Korábbi önmagának már csak árnyéka volt és a francia Tiozzo megállította a hatodik menetben.
- Tiozzo ellen pszichésen már nem voltam ott – magyarázta Michalczewski. – Az edzésem megfelelő volt, de fejben már az ökölvívó karrierem után jártam. Már benne voltam az üzleti életbe Lengyelországban.
2005 júniusában, 48 győzelem (38 KO), 2 vereség rekorddal hivatalosan is visszavonult. 27 világbajnoki cím mérkőzése volt, ennél csak hét ember bokszolt többet.
Amikor azt kérdezik, hogy ki ellen szeretett volna mérkőzni, Michalczewski nem habozott: - Roy jones Jr. – mondta azonnal a volt két súlycsoportos világbajnok.
- Komoly tárgyalások folytak, de sosem sikerült nyélbe ütni az üzletet, mert az egyik fél azt akarta, hogy Jones Európába jöjjön, a másik pedig azt, hogy én menjek az Egyesült Államokba. Azt hiszem az nagy részben a televízió miatt volt.
Úgy gondolom, hogy ez inkább pénzügyi döntés volt. Ha valaki odajött volna és tett volne egy ajánlatot (a helyszínre), ahol jóval nagyobb pénzt kereshettem volna, akkor gondolkodtam volna a Jones elleni meccsen.
Michalczewski elmondta, hogy érdekelte egy Maske elleni mérkőzés is, és a rivális promoterek rivalizáltak a különböző TV csatornák, így nem sikerült egyezséget kötni.
Michalczewski házas, négy gyermeke van. Sikeres üzletember, érdekei vannak a „Tiger” nevezetű energia italban, fitnesz edzőtermei és ingatlanjai. Profi pályafutása alatt közel 50 millió eurót keresett. Michalczewski egyik szenvedélye az „Esélyegyenlőség” nevezetű alapítványa, ami tehetséges fiatalokat támogat.
- Úgy éreztem, hogy a nevelkedésem során nagyon sok ember támogat – magyarázta. – Már fiatal koromban pénzt kerestem a szenvedélyemből és nem kellett mocorognom az utcán. Sok időt és pénzt fektetek olyan ösztöndíjjak odaítélésére gyermekek számára, akiknek nincs pénzük, de van tehetségük.
Michalczewski legnagyobb győzelmei: Leeonzer Barber (P 12), Nestor Giovannini (KO 10), Graciano Rocchigiani (Disq 7, TKO 9), Virgil Hill (P 12), Mark Prince (KO 8), Drake Thadzi (TKO 9), Montell Griffin (TKO 4), Richard Hall (TKO 11, TKO 10), Derrick Harmon (KO 9)
LEGJOBB JAB: Virgil Hill
- Jött nekem egyenesen. A jabje nagyon pontos volt és nagyon kemény.
LEGJOBB VÉDELEM: Virgil Hill
- Leeonzer Barber és Virgil Hill. Barber fizikálisan nagyon erős volt, hosszú karokkal, és jó érzéke volt a távolsághoz és az időzítéshez. Virgil Hill elég folyékony volt, nehéz volt a megfelelő helyre irányítani. Virgil Hillben egyeznék ki. Összességében még komplettebb volt és okosabb.
LEGJOBB ÁLL: Virgil Hill
- Azt hiszem Virgil Hill kapta tőlem a legtöbb ütést. Nem ütöttem ki, de igazán sokat beleadott abba a meccsbe. Ő volt az egyik világklasszis bokszoló, akivel mérkőztem. Amikor bunyóztunk, előtte csak Thomas Hearns ellen veszített.
LEGGYORSABB KEZEK: Montell Griffin
- Montell Griffin. Valószínűleg ő volt a leggyorsabb. Az egyik dolog griffinról az volt, hogy különböző magasságokban harcolt. Tudta mozgatni a testét fel-le, és ütéseket dobott különböző pozíciókból.
LEGGYORSABB LÁB: Virgil Hill ismét, ami azt hiszem hozzá tett a védelméhez is.
LEGOKOSABB: Nestor Giovannini
- Visszatérek a legfőbb srácokhoz, mint Barber és Hill, de mégis azt hiszem, hogy bizonyos értelemben Giovannini volt a legokosabb fickó. Kissé piszkosan bunyózott és kellemetlenné tette a küzdelmet. Ésszerű módon (a sport határain belül), de bizonyos értelemben piszkos bunyós volt. Utcai okos volt.
LEGERŐSEBB: Graciano Rocchigiani
- Sose engedtem meg senkinek, hogy visszanyomjon. Az egyik legkeményebb srác Rocchigiani volt, különösen a második mérkőzésen. Az a harc elsősorban a ring közepén zajlott, így nem tudtam mozgatni. Ő is támadott. Kívülről erős ütésekkel megdolgoztam a gyomrát.
LEGJOBB ÜTŐ: Richard Hall
- Mark Prince összes ütése nagyon kemény volt. Richard Hall távolról nagyon precíz és dinamikus volt.
LEGJOBB KÉSZSÉGEK: Virgil Hill
- Montell Griffin és Virgil Hill. Végül hozzá jön, hogy amíg Virgil Hill ellen 12 menetet bunyóztam, addig kiütöttem Montell Griffint korábban (4 menet). Ráadásul az a meccs három címért ment. És Virgil Hillel egy-egybe mentem a legmagasabb szinten.
ÖSSZESSÉGÉBEN A LEGJOBB: Virgil Hill
- Barber és Hill közül valamelyik. Hillnek jó lábmunkája volt, érett bunyós volt, tehát okos, és képes volt provokálni és irányítani. Szerintem Virgilnek nagyon jó érzéke volt a távolsághoz. Az egy sakkmérkőzés volt.
2020. május 15. - Leibinger Gábor
