Mi mással is lehetne kezdeni két ilyen „régi motoros” találkozójának beharangozóját, mint a múltidézéssel. Bizonyára sokan tudják, hogy ez a meccs már egyszer majdnem létrejött és akár "az évszázad mérkőzése" címet is viselhette volna, ha annak idején sikerül nyélbe ütni. A történetet nem ismerő olvasók számára idézzük fel röviden, mi is történt pontosan 2001-ben! A P4P listák képzeletbeli dobogójának első három helyén a Trinidad, Mosley, Jones trió osztozott minden komolyabb netes vagy nyomtatott szaklapban (és többnyire a rajongóknál is). Don King - Trinidad promótere - azt tervezte, hogy címegyesítő tornát rendez a középsúlyú bajnokok (Joppy, Holmes és Hopkins) valamint a nagyváltósúlyból fellépő Trinidad részvételével. A torna győztesét – aki reményei szerint Tito lett volna - egy szupermeccsen a félnehézsúly "veretlen" királya, Roy Jones ellen "küldi harcba". Az elképzelés az első körben jól működött. Tito egy brutális mérkőzésen "legyalázta" Joppyt, míg a másik ágon Holmes kipontozásával Hopkins jutott a döntőbe. A Hopkins-Trinidad mérkőzést megelőzően már minden P4P listán a 40-0 mérlegű Tito bérelte ki magának az első helyet. Sokakban fel sem merült, hogy esetleg veszíthet és már a Jones elleni találkozó esélyeit latolgatták (még egy olyan hír is szárnyra kapott, hogy Trinidad a Jones elleni meccs után nehézsúlyba is felmegy, hogy ott is bizonyítson). A Hopkins elleni mérkőzésen azonban semmi sem alakult a tervek szerint. A WTC elleni támadás miatt az eredetileg 2001. szeptember 15-ére tervezett meccs eleve már két hetet csúszott. A sajtótájékoztatón Hopkins éles kirohanással jelezte: nem tetszik neki, hogy a média őt nem a rangjának megfelelően kezeli, csupán kötelező akadályként tekintenek rá. Ennek nyomatékosításaképp King kezéből kitépte, majd megtaposta a puerto rico-i zászlót. Persze így sikerült a semleges nézőket is maga ellen haragítania és a mérkőzést megelőzően már a bokszrajongók nagyjából 99 %-a szurkolt Trinidad győzelméért. Hopkins ezen az estén azonban bizonyította zsenialitását és az ökölvívás minden elemében felülmúlta puerto ricoi ellenfelét. A 12. menetben kiütéssel győzött az addig veretlen Trinidad ellen és így kútba esett a Jones elleni mérkőzés (állítólag korábban Roy figyelmeztette/kérte Kinget, hogy nem jön össze a szupermeccs, ha előtte Hopkinssal is találkozik Tito, de King bízott „védencében”). Ennyit a múltidézésről, nézzük hol tart manapság a két egykor volt világelső:
1. Rutin
Az egyetlen paraméter, ahol az idő múlása nem befolyásolta negatív irányba a két legendás "öregfiú" pontszámait. Számtalan óriási csatán vannak túl, együtt közel 50 (!) címmeccsen bokszoltak. A két sokat próbált, „minden hájjal megkent” szupersztárnak természetesen kétszer tíz pont jár.
Jones: 10
Trinidad: 10
2. Ütőerő
Roy elsősorban fantasztikus sorozatokkal döntötte le lábáról ellenfeleit, ritkább volt az együtéses, brutális KO győzelme (Virgill Hill ellen azért minden idők egyik legnagyobb test KO-ját mutatta be). Persze ettől még komolyan kell számolni ütőerejével, Hanshaw ellen is megvillant néhányszor, azonban Trinidad kesztyűiben inkább benne van a "dinamit". Tito kiütést is ígér, a középsúly azonban nem 170 font, szóval az is kérdéses, hogy két súlycsoporttal feljebb mi marad a gyilkos "bombákból". Mindent összevetve én mégis azt érzem, hogy nála lesz a nagyobb tűzerő.
Jones: 8
Trinidad: 9
3. Ütésállóság
Trinidad legendás "padlókirály". A mérkőzések elején rengeteg alkalommal megvizsgálta testközelből a vásznat, azonban mindig fel is pattant, sosem volt megfogva. Egyetlen igazán megrendítő padlózását a cikk elején említett Hopkins elleni mérkőzésen szenvedte el. Itt azonban már a korábbi menetekben is akkora verést kapott, hogy nem csoda, hogy képtelen volt a folytatásra.
Jones álla sokáig nagy kérdőjel volt, ugyanis ellenfelei évekig normálisan el sem tudták találni (a De Valle elleni rászámolásnál is csupán elcsúszott). Az idő múlásával és a reflexek kopásával viszont jött két teszter - Tarver és Johnson személyében - és (sajnos) egyértelmű választ kaptunk Roy ütésállóságára (az amerikai szaksajtóban "chinless wonder"-ként is láttam már említeni).
Jones: 6
Trinidad: 9
4. Offenzív képességek
Tito a "támadóbb" típus, általában a mérkőzés elejétől átveszi az irányítást, űzi, hajtja ellenfelét, hátrafelé nagyon ritkán lép. Nagyon kemény egyenesei vannak, de a legerősebb fegyvere a félelmetes balhorga.
Jones leginkább másodszándékból dolgozik, széles alapállásban, félig leengedett karokkal „várja” ellenfelét. Érdekesség, hogy a jabeket szinte egyáltalán nem használja. Talán neki is a balhorog a legjobb ütése, de minkét kezével egyformán veszélyes. Sajnos az életkora előrehaladtával egyre inkább csak egyeket üt, és elvétve csodálhatjuk meg a régi önmagát idéző, kombinatív, minden szögből ütő Jonest.
Jones: 8
Trinidad: 9
5. Védekezés (defenzív képességek)
Jones védekezése fénykorában tökéletesnek volt mondható, ami elsősorban lábmunkájának és páratlan reflexeinek köszönhető. Azonban pont ez a két tulajdonság, melyben már nem tudja azt a szintet hozni, amit sikereinek csúcsán. A köteleknél viszont képes még mindig a 70-es évekbeli Alit idéző, szinte áthatolhatatlan védekezésre, ezért itt 9 pontot kapott
Tito igyekszik zártan védekezni, folyamatosan az állainál tartja mindkét öklét, azonban pl. Winky folyamatosan „beköszönt” jabekkel (viszont a hosszabb karú Jones nem kifejezetten az előkészítő ütések híve) és Mayorga is rendszeresen átütötte a nem túl masszív fedezékét. Amellett, hogy sok ütést beszed, a lábmunkája is elég gyenge, emiatt a sokat mozgó, technikás bunyósok nem fekszenek neki.
Jones: 9
Trinidad: 8
6. Gyorsaság
Félnehézsúly környékén még mindig Jones keze leggyorsabb (szerintem egyelőre még Zsolti balját is übereli), a lába viszont már kérdéses. Kevesebbet mozog a mérkőzések folyamán, lassan kivesznek a bunyójából a látványos beugrásos, előkészítetlen ütések. Valamint sokkal gyakrabban hátrál be a kötelekhez, mint fénykorában.
Nehéz megítélni, hogy az elmúlt 7 évben mennyit kopott Tito amúgy sem kiemelkedő gyorsasága, hiszen volt összesen 4 mérkőzése. Utolsó meccsén Wright kifejezetten gyorsabbnak tűnt nála, ezzel együtt azért nem írnám le. Egy biztos: nem a sebességével fogja meglepni Jonest.
Jones: 9
Trinidad: 8
7. Taktika
Egyértelműen Jones a ravaszabb „róka”. Kettejük közül ő az, aki jobban tud alkalmazkodni az ellenfélhez, szükség esetén pl. gond nélkül vált alapállást. Hopkins, Toney, Ruiz és Griffin ellen is fölénybe került a mérkőzés második felére. Ha a Glen Johnson elleni meccsét nem láttam volna, akkor azt mondanám, hogy minden típusú bokszoló ellen megtalálta az „ellenszert” (a Tarver elleni utolsó meccs „más tészta”, mert akkor 2 brutális kiütés után tért vissza és szerintem félt, hogy belelép egy harmadikba), így azonban csak 9 pontot kap.
Trinidad kicsit egysíkú(bb), vesztett helyzetben Hopkins és Wright ellen is „ment előre a pofonért”. Gondba kerül, ha nem tudja rákényszeríteni bokszát ellenfelére, amire ezen az estén jó esély lesz.
Jones: 9
Trinidad: 7
8. Kondíció, állóképesség
Komolyabb kondícionális probléma egyiküknél sem szokott jelentkezni, mégsem kaptak maximális pontszámot. Roy azért nem, mert az utóbbi meccsein egyre „elhasználtabbnak” tűnik az utolsó menetekre. Ezt nem magán a teljesítményén érzem, hanem a szünetekben látható „tikkadtságán”. Ezenkívül a mérkőzéseket követő percekben (eredményhirdetésen, interjúkban) is „megfáradt” ember benyomását kelti. A 36. életévébe lépő Titóról pedig ilyen komoly kihagyás után nehezen képzelem el, hogy 12 meneten át a maximális fordulatszámon tudna pörögni.
Jones: 9
Trinidad: 9
9. Forma
Tito egy fájóan egyoldalú vereséget követő két és fél éves „szabadságról” tér vissza a ringbe. Bár a hírek szerint „bombaformában” várja a mérkőzést, az előbb említettek miatt ezt erősen megkérdőjelezném. Jones sem teheti az ablakba utolsó produkcióját, de mindenképpen jobban áll riválisánál. Utoljára 2007 nyarán „jelentkezett” egy győzelemmel a korábban veretlen Anthony Hanshaw ellen, de a mutatott teljesítménye csak néhány pillanatra idézte régi önmagát. No és azt se feledjük, hogy Hanshaw „igazi” súlycsoportja a nagyközép.
Jones: 8
Trinidad: 7
10. Egyéb tényezők
A vereségek utáni hosszú pihenők Titónál szerintem azt jelzik, hogy ő már komoly „bokszkarrierről” régóta nem álmodik. Vagy a pénz, vagy a hatalmas rajongótáborának való megfelelés az oka, hogy időnként mégis visszatér a ringbe, de nem érezni rajta az igazi elszántságot. Ezzel szemben – úgy tűnik - Jones-nak kifejezetten hiányzik a régi dicsfény, és hiúságán is óriási csorbát ejtett a Tarver és a Johnson elleni KO vereség. Holyfield-hez hasonlóan bizonyítani szeretné, hogy még mindig képes visszajutni a csúcsra és még nem múltak el a régi szép idők. Ilyen szempontból sokkal motiváltabbnak érzem Trinidadnál.
A fizikai paramétereket számba véve talán meglepő adat, hogy a középsúlyból „felhízott” Tito magassága közel azonos Roy-éval, és karjai sem sokkal rövidebbek, így ebből adódóan senkinek sem lesz előnye. A mérkőzést 170 fontos súlyhatáron rendezik, ami két kérdést is felvet: a középsúlyban is időnként „puhosnak” tűnő Trinidadra izom vagy „úszógumi” formában „materializálódik” a súlytöbblet, illetve Roy nem lesz-e túlzottan összeaszalódva a fogyasztástól? Mindkét probléma felléphet, és ha bekövetkezik , az jelentős kihatással lehet a végeredményre is.
Jones: 9
Trinidad: 8
Összesen:
Jones: 85
Trinidad: 84
A pontozás Jones sikerét hozta, de a résztvevők életkorából és kihagyásaiból fakadóan rengeteg a kérdőjel, nehezen megtippelhető a végkifejlet. Egyáltalán az is kérdéses, hogy egy harcos, izgalmas meccset fogunk majd látni, vagy két kiöregedett bunyós unalmas hattyúdalát. Sajnos a másodikra is komoly az esély, de mivel két régi kedvencről van szó, sokan fogjuk a képernyőre tapadva végigizgulni a találkozót abban az esetben is, ha bűn rossz produkcióval ajándékoznak meg minket. A mérkőzés szerintem a következőképp fog alakulni: Tito jön előre, Jones elmozog, behátrál a kötelekhez, ritkán beugrásból próbálkozik. Ha Tito utoléri, akkor megpróbálja megszórni, amit Jones masszív kettősfedezékkel hatástalanít, és időnként látványosan közbever. Néha átmegy ellentámadásba, egészen ritkán a régi Jonest idéző villámgyors sorozatokra is elragadtatja magát. Trinidad jön előre, mindent megpróbál, de - bár lesznek meleg pillanatai Jones-nak - nem fogja tudni feltörni Roy védekezését. Szoros, nehezen pontozható menetek követik egymás, Tito üt többet, de inkább Jones talál, a meccs végigmegy és Jones győz 116-112 körüli arányban. Persze ez csak egy lehetőség, nem lepődnék meg azon sem ha bármelyikük a padlón végezné (őszintén szólva ennek egyik esetben sem örülnék), egyedül Trinidad pontozásos győzelmére látok kis esélyt.
A mérkőzést sajnos az utóbbi évek szokásainak megfelelően egyetlen magyar adó sem sugározza, viszont akinek van kedve megtekinteni a profiboksz.hu szerkesztőivel egy fórumtalálkozó keretein belül, azt szeretettel várjuk január 20-án 11-kor a Boxutca étteremben.
Trinidad nyer pontozással: 10%
Trinidad nyer KO-val: 30%
Jones nyer KO-val: 25%
Jones nyer pontozással: 35%
2008-01-12 Edgegod
