2002. november 2.
Amerikai Egyesült Államok, Las Vegas, MGM Grand Casino
A mérkőzés háttere
Marco Antonio Barrerát a Hamed és a Morales elleni második mérkőzés után a bokszközvélemény mint a legjobb pehelysúlyú bunyóst tartja nyilván annak ellenére, hogy nem rendelkezik egyik jelentős szervezet világbajnoki övével sem. Barrerát, mint egyfajta keresztes lovagot, szervezetektől független világbajnoknak ismerik el. A mexikói bunyós folyamatosan hangoztatja, hogy nem érdeklik a címek, és kizárólag komoly ellenfelek ellen kíván ringbe lépni a jövőben. Azt, hogy Marco nem beszél a levegőbe, a tettei is alátámasztják, hiszen Hamed, Sanchez és Morales után újabb nagyágyú, az ötszörös világbajnok Johnny Tapia ellen lép a kötelek közé viszonylag rövid időn belül.
A mérkőzés eredetileg egy IBF bajnoki mérkőzés lett volna, lévén Tapia ennek a szervezetnek a bajnoka, de a Nemzetközi Boksz Föderáció ragaszkodott ahhoz, hogy a világbajnok a kötelező kihívó ellen védje meg először a címét. A rossznyelvek szerint az érthetetlen ragaszkodást nem elsősorban a szabályok, hanem az a szituáció idézte elő, hogy a mexikói kijelentette, amennyiben legyőzi Tapiát, akkor sem tartja meg a világbajnoki övet. A meccshez minden áron ragaszkodó amerikai lemondott a bajnoki címről, és kijelentette azt, ami az utóbbi években egyre inkább szembetűnővé válik az igazi bokszbarátok számára: nem az öv a lényeg, hanem a mérkőzések és az ellenfelek minősége, valamint a nézők igényeinek maradéktalan kielégítése.
Marco Antonio Barrera
A mexikói Barrera 1989-ben kezdte profi karrierjét, és eleinte nagylégsúlyban vívta mérkőzései zömét. Az első világbajnoki címmeccsére 7 évet váró fiatalember Daniel Jimenez legyőzésével szerezte meg a WBO kispehelysúlyú bajnoki címét, melyet 8 alkalommal védett meg, legyőzve többek közt Kennedy McKinneyt (többszörös profi világbajnok, olimpiai bajnok) és Agapito Sanchezt (későbbi WBO világbajnokot). A mexikói emberek ekkor már mint a legendás Julio Cesar Chavez utódját emlegették, de Barrera 9. címvédése váratlan eredménnyel zárult. A "Méreg" becenévre hallgató Junior Jones csúnyán kiütötte a "Babaarcú Bérgyilkost", sőt a visszavágón is sima pontozásos győzelmet aratott az egykori bajnok felett.
A Jones elleni fiaskó után Barrera hamarosan visszaszerezte világbajnoki címét, és 2000-ben címegyesítő mérkőzést vívott Erik Morales ellen, mely később elnyerte az "Év mérkőzése" és az "Év menete (5. menet)" címet is. A mérkőzést vitatható pontozással végül Morales nyerte, de a meccs után Barrera ázsiója is az egekbe szökött. A mexikói bunyós nem sokkal később átlépett a pehelysúlyba, és megkezdte máig tartó diadalmenetét. Első mérkőzésen sima pontozással verte a legyőzhetetlennek hitt Naseem Hamedet, és kapásból a kategória új királya lett. A Hamed elleni győzelem után legyőzte a kevésbé ismert Enrique Sanchezt, majd visszavágott a már szintén pehelysúlyú Erik Moralesnek is. A világbajnoki övek nélkül is egyre magasabban szárnyaló mexikói Morales után egy újabb nagyágyú, Johnny Tapia ellen igyekszik bebizonyítani, hogy ő a vitathatatlan pehelysúlyú világbajnok. 
Barrera mint bokszoló rendkívül letisztult, higgadt ökölvívást mutat be utóbbi mérkőzésein. Ez azért is meglepő, mert a 28 éves mexikói bunyós pályafutása elején egy brutális hirigelő volt, aki szinte minden mérkőzésén adok-kapokban múlta felül riválisát. A Hamed elleni mérkőzésen azonban Barrera stílusa szemmel láthatóan megváltozott, és egy fantasztikusan taktikus, zártan védekező, az ellenfél hibáira építő bunyóst láthattunk. Az utolsó meccsein mutatott meggyőző teljesítményével Barrera mára állandó szereplője lett a legszűkebb p4p listáknak is.
Johnny Tapia
A 35 öves amerikai igazi nagyágyúnak számít a profi ökölvívásban, hiszen három különböző súlycsoportban összesen 5 alkalommal nyert világbajnoki címet. A karrierjét 1988-ban kezdő "Mi Vida Loca" hányatott gyerekkor után lett hivatásos ökölvívó. Egyenletesen ívelő pályája azonban 1991-ben egy börtönbüntetés miatt megtört, hiszen egészen 1993-ig nem léphetett ringbe. Az 1994-ben visszatérő és még ebben az évben világbajnoki címet szerző Tapia 11 alkalommal védte meg WBO címét, mígnem megszerezte Danny Romero legyőzésével az IBF nagylégsúlyú címét is. Ebben az időben Tapiát a legjobb nagylégsúlyú ökölvívónak tartotta a szakma és a közvélemény egyaránt. Az állandó súlyproblémákkal küzdő amerikai 1998-ben lépett fel bantamsúlyba, és gyűjtötte be a WBA bajnoki címét.
A még mindig veretlen Tapia bajnoki címét első ízben örök riválisa, Paulie Ayala ellen védte meg. Az év meccsének választott összecsapáson igazi adok-kapokban, két egymást kifejezetten utáló bunyós küzdelmében végül Ayala legyűrte Johnnyt, de a vesztesnek sem kellett szégyenkeznie. A mérkőzés után Tapia kisebb szünetet tartott, de 2000 elején már újra világbajnok volt Jorge Elicer Julio legyőzésével. A WBO övet mindössze egy alkalommal védte meg, majd lemondott róla, hogy újra megmérkőzzön egyetlen legyőzőjével, Paulie Ayalával. A második mérkőzésen egyik szervezet öve sem forgott kockán, lévén Tapia nem tudta hozni a bantamsúly határát, ezért gyakorlatilag kispehelysúlyban zajlott le az összecsapás. Az újfent hatalmas csatát hozó meccsen Ayala újra pontozásos győzelmet aratott, ezzel végérvényesen eldöntve kettejük rivalizálását. A mérkőzés után Johnny pehelysúlyban folytatta karrierjét, és első mérkőzésen Cuauhtemoc Gomez ellen vívott izgalmas csatát, melyet végül TKO-val nyert meg.
Következő mérkőzésén az egykori pehelysúlyú bajnok Cesar Soto ellen lépett ringbe. A rendkívül sportszerűtlen stílusáról ismert mexikói egy vitatott szituáció után (rálépett ellenfele lábára, aki ezért nem tudott ellépni) az első menetben pályafutása során először leütötte Tapiát. A roppant ideges amerikai ezután két brutális menet után kiütötte a rendkívül szívós állkapcsáról is közismert Sotot, és rácáfolt az ütőerejét ért bírálatokra. 2002-ben Tapia Manuel Medina ellen lépett ringbe az IBF pehelysúlyú bajnoki címéért, és egy sok ütéssel tarkított, de nem igazán izgalmas mérkőzésen újabb bajnoki címet szerzett. A meccs után az amerikai sportoló elfogadta Barrera kihívását, és ennek érdekében lemondott a bajnoki címéről.
Tapiát úgy ismeri a bokszvilág, mint aki nem tud unalmas mérkőzést csinálni. A rendkívül látványos stílusban küzdő amerikai igazi közönségkedvenc. Hatalmas lelkesedés, fantasztikus munkatempó, hihetetlen ütésállóság és határtalan küzdőszellem jellemzi a 90-es évek egyik legjobb alacsony súlyú bunyósát. Ranglistákon elfoglalt helyezések
Barrera a WBA és az IBF ranglistáján a 3., míg a WBO-nál kötelező kihívóként jelenik meg.Tapia nem szerepel egyik szervezet listáján sem, mivel nemrégiben még az IBF világbajnoka volt, és ezért más szervezet nem rangsorolta
. A Fightnews szerint is Barrera a legjobb pehelysúlyú a világon, míg amerikai riválisát a 6. helyen jegyzik.
A Boxrec ranglistáján a mexikói az első, míg Tapia a 6. helyen áll.
Véleményem szerint Barrera a jelenlegi legjobb pehelysúlyú bokszoló, míg Tapia a 4. a kategóriában Morales és Hamed mögött.
A két bokszoló összehasonlítása
Marco Barrera Johnny Tapia
Rutin 10 10
Mindketten a legtapasztaltabb bokszolók közé tartoznak a mai mezőnyben, nemcsak a pehelysúly, de az egész ökölvívást figyelembe véve is. Kettejük világbajnoki meccseinek száma 40, ami valószínűleg rekordnak számít az utóbbi évek bokszmeccsit figyelembe véve.
Ütőerő 10 7
Barrera a legnagyobb ütőerejű bunyósok közé tartozik pehelysúlyban, aki testre és fejre is egyformán jól üt. Tapia nem rendelkezik akkora tűzerővel, de hatalmas munkatempójával valamelyest kompenzálja ütőerejének hiányosságát.
Ütésállóság 10 10
Mindkét bunyós volt már padlón pályafutása során, de Barrera és Tapia is fantasztikusan bírja az ütést.
Offenzív képességek 10 10
Barrera az utóbbi időben megfontoltabban bokszol, és nem helyez akkora hangsúlyt a támadásokra mint régebben, de tény, hogy ettől függetlenül is a támadó szellemű ökölvívók közé sorolhatjuk őt, akit bármikor be lehet vonni egy "egészséges" hirigelésbe. Tapia igazi "all action fighter", aki folyamatosan támadja ellenfelét. Tapia jelenleg a legnagyobb munkatempójú bokszoló a pehelysúlyú mezőnyben honfitársával, Paulie Ayalával egyetemben.
Védekezés 9 7
Barrera védekezése az utóbbi időben nagyon feljavult. A Hamed meccs óta sokkal zártabban bunyózik, és tökéletes védekezésből próbálja indítani támadásait. Tapia védekezésbeli hiányosságait fantasztikus ütésálló képességével pótolja. Az amerikai bunyós a mérkőzésein általában viszonylag sok ütést beszed, de ez elsősorban az agresszív stílusának köszönhető.
Gyorsaság 8 9
Barrera véleményem szerint nem a gyorsaságával tűnik ki a mai pehelysúlyú mezőnyből, és ebben a tekintetben Tapia jobb mint ő.
Egyéb tényezők 10 9
Barrera az utóbbi időben fantasztikus szériát produkált Hamed és Morales legyőzésével, ami határtalan önbizalmat adhatott számára. Tapia utolsó meccsén a veterán Medina ellen elég nyögvenyelős győzelmet aratott, de rutinja és lelkesedése folytán talán kompenzálni tudja Barrera megnövekedett önbizalmából származott hátrányát.
Összesítés
Barrera 67 Tapia 62
A mérkőzés tétje
A mérkőzésnek véleményem szerint nincsen igazán "komoly tétje", hiszen mindkét bunyós példátlan pályafutása során kiérdemelte a nézők és a szakma elismerését. A mostani meccs csupán azt hivatott eldönteni, hogy ki a jobb bunyós kettőjük közül, és elsősorban a közönség teljes kiszolgálására szolgál, ami szerencsére egyre gyakoribb a mai profi bunyóban. A mérkőzés után valószínűleg a vesztesnek sem kell szégyenkeznie, a győztes pedig a pehelysúly legjobbja lesz, akire újabb szupermeccsek várnak.
A szerkesztőség tippjei
Laja: Barerra pontozással győz
Fly: Barrera pontozással győz
Hollywood: Barrera pontozással győz, egy szoros, izgalmas mérkőzésen
prof: Barrera pontozással győz
2002.10.19. Hollywood
