Ernie Schaaf tragikus története

1929. április 18. Újsághír: A nehézsúlyú világbajnokság emblematikus Tunney-Muldoon Trófeáját megfelelő ceremóniával adták át tegnap délután a Madison Square Gardenben az élet minden területén kiemelkedő 500 férfi előtt. A polgármester megdícsérte William Muldoont, a korábbi nehézsúlyú világbajnok Jack Dempsey beszédet mondott.

A Tunney-Muldoon Trófea egy bokszoló bronzalakja fekete márványon, aminek az oldalát emléktáblák díszítik, bemutatva a nehézsúlyú világbajnokokat John L. Sullivantől napjainkig. A trófeát William Muldoon és a volt nehézsúlyú világbajnok Gene Tunney alapította, nem sokkal az 1928-as visszavonulása előtt. De ki volt az a tökéletes testi adottságokkal rendelkező férfi, akit kiválasztottak, hogy pózoljon azért, hogy megmintázhassák róla a bajnokok szobrát? A neve Ernie Schaaf, aki ironikusan, néhány évvel később a boksz történelmének egyik tragikus figurájává vált. Az ő története következik.

Az 1920-as évek közepén járunk, New Yorkban a 2. sugárút és a 43. utca kereszteződésében, ahol a 30 emeletes épület beleolvad a New York-i házrengetegbe. A földszinten önkiszolgáló étterem és néhány másodrangú ruhaüzlet. A ház bejáratánál a kapu jobb oldalán egyszerű réztábla igazít útba: Box Center I. emelet. Ernie 16 éves volt, Bronxból jött ide Manhattanbe és kicsit megilletődötten bámult a táblára, pedig nem volt félős gyerek. Megremegett kissé a térde, amikor benyitott a barnára festett ajtón. Bent, három szorító volt felállítva, és mindegyikben keményen verekedtek. A zsákok és a kesztyűk monoton puffanását lehetett hallani, az izzadság szaga keveredett a szivarfüsttel. Percek teltek el, mire Ernie annyi bátorságot vett, hogy beljebb lépjen. -Mit akarsz fiam? -Bunyózni! ...Hát, valahogy így kezdődött Schaaf bokszolói karrierje.

Frederick Ernest Schaaf 1908. szeptember 27-én született a New Jersey állambeli Elizabethben, egy német bevándorló család 4. gyermekeként. Apja szállítómunkásként dolgozott, mikor a fiatal Ernie elhatározta, hogy megpróbálkozik az ökölvívással. Néhány évvel később az Egyesült Államok Haditengerészetéhez került, ahol U.S. Navy nehézsúlyú bajnok lett, és együtt szolgált a későbbi nehézsúlyú világbajnok Jack Sharkeyval a USS Denver fedélzetén. Ernie 1927 márciusában profinak állt, első managere a szintén korábban U.S. Navy bajnok Phil Schlossberg volt.

Első versenyévében kétszer is veszített Yale Okun ellen, de aztán fél éven belül ugyanennyiszer vágott neki vissza. Schaaf 1928-ban Bostonba ment, ami bálványának, Jack Sharkeynak volt a szülővárosa. Sharkey managerének a testvére, Jerry Buckley termében kezdett tréningezni. Szükség is volt a jó edzőpartnerekre, ugyanis Sharkey fogyasztotta a létszámot, aki ebben az időben már a legjobb nehézsúlyú versenyzők között volt. Schaaf 1928 és 1929 között váltakozó szerencsével folytatta a pályafutását, mert többnyire győzött, de volt, hogy ki is kapott jobbnevű versenyzőktől. 1928-ban a nehézsúlyú bajnok Gene Tunney bejelentette a visszavonulását, ezzel üresen maradt a trón. A koronáért Jack Sharkey mérkőzött a német Max Schmeling ellen, ahol Sharkeyt diszkvalifikálták a 4. menetben, övön aluli ütés miatt.

Ernie számára az 1930-as év jól indult, kétszer is kipontozta a rendkívül technikás félnehézsúlyú bajnok Tommy Loughrant, decemberben pedig Max Baert. A következő év januárjában pedig Jimmy Braddockot is. Ezekkel a győzelmekkel Schaaf a világ 10 legjobb nehézsúlyú bunyósa közé verekedte magát. 1931 márciusában, New Yorkban, pontozással veszített Loughran ellen, de aztán a további 18 soron következő összecsapását megnyerte, legyőzve olyanokat, mint Jim Maloney (akit kétszer is kiütött), a nagydarab Campolo és Roberti, a feltörekvő Tuffy Griffiths vagy Young Stribling. 1932 júniusában Sharkey pontozással visszavágott Schmelingnek, így ő ülhetett fel a nehézsúly trónjára, Schaaf pedig már a hatalmas ütőerejű Tony Galentot vette sorra. A mérkőzés előtt nem sokkal Schaaf és Schlossberg egy nézeteltérés követően elváltak. Phil 78.500 dollárért eladta Ernie szerződését Jack Sharkeynak, és annak managerének, Johnny Buckleynak. Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Ernie Schaaf hamarosan méltó lesz arra, hogy Jack Sharkeyval megmérkőzzön a világbajnoki címért. Azonban 2 héttel korábban Tony Galento rettenetes erejével és híres balhorgával kellett szembe néznie a Newarki Dreamland Parkban. Bár Schaafnak ítélték oda a 10 menetes mérkőzést, de sok büntetést kellett elnyelnie. Ernie ezúttal is magabiztosan ment a ringbe, de hamar kiderült, hogy nincs meg benne a szokásos tűz. Mintha elfáradt volna a hosszú mérkőzéssorozaton, hiszen az előző két évben 25 összecsapást vívott meg. Lassú volt, nem használta ki ellenfele gyengéit, és ahogy teltek a másodpercek, egyre jobban érezte Galento kemény ökleit. Mindig fáradtabban és fáradtabban kezdte a meneteket, ennek ellenére sikerült nyernie. Hulla fáradt volt a mérkőzés után, és néhány óráig képtelen volt még az öltözőjéig is elmenni. Galento a feldagadt száján és a vérző orrán és néhány horzsoláson kívül ép volt. Attól kezdve úgy látszott, hogy Schaaf már nem az volt aki előtte. 17 nappal később, Ernie meglehetősen közömbösen hallgatta, ahogy kihirdették Stanley Poreda 10 menetes győzelmét ellene. Bár megnyerte a következő három találkozóját, Ruggirello, Uzcudun és Sandwina ellen, de Schaaf színtelennek és lomhának tűnt. A sajtó egyre másra arról cikkezett, hogy Ernie kiégett, nem fog eljutni a világbajnoki trónig.

Ekkor történt, hogy vita támadt a manager és az ökölvívó között. - Ernie, pihenned kell!

Schaaf azonban makacs volt és határtalanul bízott önmagában. Ahelyett, hogy pihent volna, még keményebben gyakorolt és készült az ökölvívó világ hentese, Max Baer ellen. Baer rettenetesen erős volt, másfél évvel korábban Frankie Cambell belehalt a vele való találkozásba. 1932. augusztus 31-én Chicagóban került sor a Baer VS. Schaaf találkozóra. A Chicagoi stadion zsúfolásig megtelt, életében először Schaaf számára is nagy volt a tét, mert a győztes számára elérhető közelségbe kerülhetett a világbajnoki ütközet. A közönség nem csalódott, hatalmas csatát hozott a mérkőzés. Ahogy múltak a menetek, úgy került egyre nagyobb fölénybe Baer. A 8. menettől kitartó és vad támadásba kezdett, ami abban tetőzött, hogy a 10. és egyben utolsó menet vége előtt 2 másodperccel kiütötte Schaaf-ot. Az ernyedt Erniet a sarokba húzták és csak percek múlva nyerte vissza az öntudatát.

Ezután majdnem két hónapig tétlen volt, majd elvesztett egy 10 menetes összecsapást Unknown Winston ellen. Hat héttel később Ernie megállította Winstont a 6. körben. Eredetileg decemberre tervezett, de egy edzésen elszenvedett mély vágás miatt 1933. január 6-án megtartott mérkőzésen újra szembenézett Poreda-val, és legyőzte őt 6 menetben. Ernie a 3. helyre kapaszkodott fel a világranglistán, és már csak az olasz óriás, Primo Carnera volt előtte a világbajnoki mérkőzéshez vezető úton.

Erniet január 17 és 23 között bent tartották Bostonban egy kórházban, mert influenzát diagnosztizáltak nála. Schaaf 209 fontot nyomott a Poreda elleni küzdelem alatt, de csak 207 volt Carnera ellen. Ernie betegsége és súlyvesztesége azt bizonyította, hogy legyengült állapotban volt, mikor belépett a szorítóba Carnera ellen. 1933. február 10-én annyira nagy volt az érdeklődés, hogy 20 ezer szurkoló gyülekezett New Yorkban a Garden környékén, de csak 10 ezren fértek be a mérkőzésre. A ringspeaker Joe Humphreys, bemutatta a 188 cm magas, 94 kilós Schaaf-ot és a 196 centi magas, 113,5 kilós olasz óriás Primo Carnerát, majd közölte a tömeggel, hogy a győztes, júniusban találkozik a világbajnok Sharkeyval. A 15 menetesre tervezett küzdelem a 12. menetig egyoldalú volt, és komolyabb akcióktól mentes.

Embed from Getty Images

Schaaf fürgébb volt, és ez a gyorsaság pontokat jelentett számára. Az izgalom már csak azért nőtt, mert nyilvánvalóvá vált, hogy Carnera már csak akkor nyerhet, ha leüti ellenfelét. A 10. menettől úgy tűnt, hogy Schaaf megelégszik a távolság tartásával. Az olasz felvállalta a sorozásokat, egyeneseket, mikor Ernie fogni akart, könnyedén lerázta magáról. A 13. menetben Ernie támadólag lépett fel, ő ment előre, Carnera hármas sorozásokkal állította meg. Még fél perc sem telt el a menetből, amikor a ring közepén Carnera egy erős balkezest döfött Schaaf állára, amitől Ernie a földre zuhant. A játékvezető Billy Cavanaugh 5-ig számolt, azután az orvost hívta. A roggyant Schaafot a segédei a sarkába vonszolták, és rá helyezték a sámlira. Ernie Schaaf karrierje itt véget ért!





Erniet az utcán keresztül szállították át a Gardenből a Polyclinic kórházba, miután a felélesztésének az esélyei leromlottak. Ernie a mérkőzés után egy órával magához tért. A jelentés agyrázkódásról szólt és megfigyelés alá helyezték. Dr. William Walker a New Yorki Atlétikai Bizottság orvosa szerint, Schaaf kicsivel éjfél előtt felült az ágyban. Négy doktor, aki Erniet látogatta, azt mondta, hogy látszólag túl volt az életveszélyen. De hirtelen az állapota rosszabbra fordult, a további vizsgálaton a következő napon belső koponyavérzést fedeztek fel, a bal karja és lába lebénult. Február 13-án Schaaf keresztülment egy veszélyes, három és fél órás operáción, hogy az agyra gyakorolt nyomást enyhítsék. Miután látszólag jól reagált a beavatkozásra, állapota rosszabbodott, Schaaf este újra kómába esett, majd másnap reggel 4 óra 10-kor meghalt. Állítólag az édesanyja ott ült a kórházi ágyon, mikor egy rövid időre még magához tért a kómából. - Hogy vagy? -kérdezte. - OK vagyok, anyu.... majd lecsukta a szemeit és nem mozdult többet.

A sajtótudósítók azonnal megrohanták Johnny Buckleyt és a managert tették felelőssé a bokszoló haláláért. Ki a felelős? - hangzottak mindenütt a kérdések.

Néhány újság még arról is cikkezett, hogy rendőrségi vizsgálatot kellene indítani Primo Carnera, és a manager Johnny Buckley ellen. Schaaf halálát követően Herbert H. Lehman kormányzó elrendelte az ügy kivizsgálását. Johnny Buckleyt beidézték a profi szövetség fegyelmi bizottsága elé, és pontosan be kellett számolnia arról, hogyan készítette fel Schaafot, mi vezetett a tragikus halálához. Carnera a mérkőzés után megrendülten beszélt, az újságírók szerint sírva hívta fel édesanyját Olaszországban. A Ring magazin főcímben hozta az olasz mama válaszát. "Primo, menj el Ernie édesanyjához és kérj bocsánatot!" Mindenki különböző véleményen volt. Volt, aki azt mondta, hogy Carnera tisztán kiütötte. Mások szerint Sharkeynak és Buckleynak nem szabadott volna engedni túl korán szorítóba lépni, miután kijött a kórházból. Mások emlékeztek a kemény Galento és Baer elleni meccsekre, szerintük Schaaf azokon a mérkőzéseken kezdett el meghalni. A vizsgálat többféle megállapítást tett a halál lehetséges okaira vonatkozólag. Az egyik szerint Johnny Buckley felelős azért, mert a Max Baer ellen elszenvedett vereség után, nem pihentette megfelelő ideig a versenyzőjét, és az ott kapott ütések nem gyógyultak meg kellően. Más orvosi vélemények szerint, amit később a szövetség vezérkara is elfogadott, elsősorban Ernie felelős a saját haláláért, mert senkinek nem mondta el, hogy a mérkőzés előtti héten influenzával bajlódott és a betegség gyengítette le annyira, hogy a döntő pillanatban elengedte magát. Schaaf nem a Carneratól kapott ütések közvetlen eredményeként halt meg, hanem az influenzának egy lehetséges következménye volt ez. Végül elfogadták, hogy az influenza volt az a detonátor, ami az ökölvívó halálához vezetett. 1933. március 1-jén a Schaaf ügyet hivatalosan is lezárták, mindenkit felmentettek.

A temetésen a Bostoni haditengerészeti dokk tengerészei díszsortűzzel tisztelegtek. A gyászszertartáson megjelent Sharkey és a Buckley testvérek, Schlossberg, Jimmy Maloney, Lou Brouillard, és a Boston Red Sox baseballosok elnöke Bob Quinn is. Phil Schlossberg jól ismerte Erniet és ő mondta róla egyszer, hogy: - Schaafnak bokszolóként csak egy hibája van. - Túl játékos, ezért túl sok felesleges ütést kap. Túl magabiztos, hogy senki nem tudja megsebezni őt.

Néhány hónappal később, Carnera a 6. menetben kiütötte Jack Sharkeyt, így ő lett a világbajnok. A profi ökölvívó szövetségben ekkor kezdődött az az időszak, amikor kidolgozták az ökölvívás egészségügyi szabályzatát. Ettől az időponttól kezdve már nem a manager döntötte el, hogy egy kiütéses vereség után mikor léphet szorítóba a versenyzője, hanem türelmi időket állapítottak meg. Ettől kezdve rendszeres orvosi ellenőrzéseken kellett részt venniük, és a mérkőzést megelőző órákban is orvosi vizsgálaton esnek át az ökölvívók. Azóta köteles a mérkőzésvezető is figyelni, hogy nincs-e veszélyben az ökölvívó, és megkapta a jogot, hogy erőfölény esetén leléptesse a gyengébb versenyzőt, amivel megakadályozhatja a halálos ütést. Ha valamikor meghallod Ernie Schaaf nevét, mindig jusson eszedbe róla, hogy ő az, akiről a bajnokok szobrát mintázták, és ő volt az is, akinek az életébe került, hogy az ökölvívó sport biztonságosabbá váljék.

2024. április 24 - Leibinger Gábor