Tóth Tomi a Barbár: A kiütésről
Amikor én leültem gyerekkoromban a televízió elé és megnéztem egy boksz meccset, természetesen én is mindig a kiütést vártam. A KO egy olyan dolog, ami folyamatosan ott lebeg a bokszban, főleg a középsúlytól felfelé.
Amatőrként és kezdő profiként természetesen mindig a kiütésre hajt az ember, hiszen le akarja nyűgözni a rajongókat, meg akarja mutatni, hogy milyen kemény fából is faragták őt. Nem akarok hazudni, van abban valami felemelő érzés mikor az ütésedtől a másik padlót fog. Ott állsz a fehér sarokban, az egyik pillanatban még az edződet nézed, a másikban meg az ellenfelet, hogy vajon feláll e, vajon folytatja e a mérkőzést.
>> Tovább a cikkhez
Hozzászólok:
@Subi: valszeg Szellő miatt fogalmazott így... amit a saját bőrén tasztalt, az lett a célja.
@Subi: ""Tisztán látod valakinek a szemében, hogy mekkora traumát okoztál neki, hogy a teste minden porcikája elutasítja, hogy még egy menetet vagy még egy percet a ringben töltsön veled. Én ezt hajtom, nekem ez a célom, lelkileg összetörni a másikat!
Az világos, hogy valaki a kiütésre hajt vagy arra, hogy döntő fölénybe kerüljön és a technikai képzettségével dózerolja le az ellenfelét, de ez a hozzáállás nekem nem tűnik egészségesnek."
Így vagy úgy, de ez a megsemmisítés ösztöne. A lelkileg megtörni (többnyire) annyit tesz, elérni, hogy a végén akkor se akarja folytatni, ha esetleg még tudná.
"Tisztán látod valakinek a szemében, hogy mekkora traumát okoztál neki, hogy a teste minden porcikája elutasítja, hogy még egy menetet vagy még egy percet a ringben töltsön veled. Én ezt hajtom, nekem ez a célom, lelkileg összetörni a másikat!"
Az világos, hogy valaki a kiütésre hajt vagy arra, hogy döntő fölénybe kerüljön és a technikai képzettségével dózerolja le az ellenfelét, de ez a hozzáállás nekem nem tűnik egészségesnek.