Szombaton éjszaka a los angelesi Staples Center ad otthon egy olyan bemutató mérkőzésnek, amely egyetlen bokszrajongót sem hagy hidegen a világon, legyen szó akár pozitív, akár negatív érzelmekről. A korábbi nehézsúlyú világbajnok, és minden idők egyik legnépszerűbb bunyósásnak számító Mike Tyson 54 évesen húz ismét kesztyűt, hogy gálázzon egyet (8x2 perc erejéig) az egykori P4P, azaz súlycsoportoktól független éllovassal, a volt közép-, nagyközép-, félnehéz- és nehézsúlyú világelső 51 éves Roy Jones Jr-al. Természetesen a profiboksz.hu egykori és jelenlegi szerkesztőinek fantáziáját is megmozgatja a hazai Sport1 csatorna által is élőben közvetített találkozó, így vendégeket, szakértőket is bevonva egy rendhagyó esélylatolgató rovatban írunk érzéseinkről legfrissebb cikkünkben.
Haraszti Ádám, a találkozót közvetítő Sport tv kommentátora: "Igazából tényleg csak annyit tudok mondani a meccsel kapcsolatban, hogy kíváncsi vagyok. A naív énem szeretné azt hinni, hogy Tyson tényleg érez magában valamit, ha ezt az egészet összegründöltette, Roy Jones-szal kapcsolatban meg nyilván semmiféle kétségünk nem lehet, hogy pusztán üzleti célok vezérelték. Összességében viszont egy jó nosztalgia bulit várok a meccstől, egyáltalán a ringben látni ezt a két fickót szerintem már élmény lesz azoknak, akik bármit is láttak még a valódi pályafutásukból."
Engyel István, a találkozót közvetítő Sport tv kommentátora: "Őrület, ki gondolta volna, hogy ezt a két fenomént egyszer egy ringben láthatjuk! A két legenda életkorából kiindulva tippelni szinte lehetetlen, előzetesen ez egy vakon futás lesz. Ha Jones azokon a lábakon szambázhatna fel a szorítóba, mint fénykorában, nem kéne félteni. Ez nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, az idő vasfoga az ő pazar alapképességeit rágcsálta meg jobban (lábmunka, gyorsaság, reflex), így még inkább érvényesülhet Tyson fizikai fölénye. Vasmiska kézgyorsasága rendben van, s ha egyszer utoléri Jonest, az Úr legyen irgalmas.
Ízlelgessük: Tyson-Jones
Az őrület vasárnap hajnalban a Sport TV-n!"
Greg: „Tyson vs. Jones… soha nem gondoltam, hogy ilyen esélylatolgatót kell írnom, hiszen két kedvencemről van szó, akik akkor voltak – nagyon is – aktívak, mikor elkezdtem mélyrehatóbban foglalkozni az ökölvívással. Két korábbi kedvencemről van szó, így nagyon nehéz mit mondanom, emellett a jelenlegi formájukat is maximum néhány másodperces videókból ismerem, ami nem túl sok. Az utolsó meccseikből tudunk kiindulni, ami nem túl rózsás helyzetet mutat, Jonest a pályafutása végén már a reflexei, a gyorsasága és a lábmunkája is cserben hagyták, valamennyire a rutinjából és a képzettségéből tudott megélni, természetesen korlátozott képességű ellenfelekkel szemben. Tyson az utolsó két mérkőzésén szintén nem sokat tudott felmutatni, az ereje rendben volt, de a lábai már sehol, robbanékonysága úgyszint… Az is kérdéses számomra, mennyire fogják komolyan venni a meccset, fogadkoznak, hogy nagyon, de ettől még lehet, hogy vigyáznak majd egymásra, vagyis egész pontosan Tyson Jones-ra :) Szerintem Iron Mike-ot vinni fogja a lendülete, kb. egy percig, utána visszavesz majd (mégis 54 éves), Jones viszont passzív lesz és inkább menekül, hiszen a fizikum és az erő tekintetében jelentős a hátránya. Innentől macska-egér harc lesz, amíg valaki meg nem sérül… aki szerintem Tyson lesz, hiszen őt az, akit sokkal könnyebben elragad a hév és esetleg olyan mozdulatokat és rohamokat vállal majd be, amit a teste már nem bír és kénytelen lesz feladni a versenyt. Szerintem így lesz vége a mérkőzésnek, a 4. menetben.”
Leone: "Mikor Jones sikeres nehézsúlyú kitérőt tett, egy héttel korábban Tyson utolsó győzelmét aratta. Ha akkoriban találkoznak, valószínű több esélye lett volna, mint most, bár a Williams elleni váratlan összeomlást figyelembe véve, Jones győzelme sem lett volna óriási szenzáció. 15 év kihagyás után egy olyan Jones ellen bokszol, aki pár éve még - igaz szintén erős lejtmenetben -, de rendszeresen profi meccseket vívott. A pár év korelőny, a visszavonulása óta eltelt jóval kevesebb idő alapján valószínű Jonest „egyszerűbb” volt olyan szintre hozni, hogy kvázi profi bunyós benyomását keltse több meneten keresztül. Tyson rengeteg kihagyása és az, hogy milyen állapotban fejezte be pályafutását, nem sok jót ígér egy jóval „frissebb” bokszoló ellen. Ettől függetlenül, ahogy több szakértő is jelezte, egy komolyabb edzőmeccsre számíthatunk, ahol mindkét féltől láthatunk majd valamit, miért is voltak a legjobbak pályafutásuk csúcsán. Tyson talán az első menetben még képes lesz bemutatni azt, amit videókon kiszivárogtatott a formájáról, de a mozgékonyabb és sokkal gyorsabb Jones ellen nem sok keresnivalója lesz."
Rácz Félix, korábbi promóter, jelenlegi IBO supervizor: "Amikor megkértek, hogy írjak pár sort a Tyson – Jones meccsről, arra gondoltam, hogy mi az, amit leírhatnék és még nem jelent meg valamelyik oldalon, vagy még nem volt esetleg olvasható a közösségi platformokon, akár kommentként? Elég sokat elmélkedtem azon, hogy vajon mi vihet rá két ekkora nevet az újbóli szorítóba lépésre? Az adrenalin hiánya? A rosszul beosztott, eddig megkeresett pénz? Esetleg az utóbbi időben tapasztalt figyelem hiánya? De szerintem az okot nem lehet egy szóban összefoglalni. Valószínűleg azért, mert ez ennél jóval összetettebb. Pont olyan mint maga az ökölvívás, s igazából minden hiányozhatott kicsit. Az adrenalin, ami a meccsre való felkészülés első edzésétől, a mérkőzés első gongszójáig tart, a pénz, ami ugyancsak nem jön rosszul (főleg most ebben az időben), a rajongók érdeklődése, ami valószínűleg az évek során (természetszerűen) kicsit lankadt, a sportág új sztárjai megérkezésével…
Őszintén szólva én, nem szerettem volna már szorítóban látni egyiket sem, ebben a formában, de azért kicsit irigylem őket és lejjebb ki is fejtem a miértjét.
Jobban örültem volna, ha az a Jones marad meg emlékeimben, aki látványosan győzte le McCallumot, vagy leiskolázta Pazienzát, vagy egy testütéssel véget vetett a Hill elleni párharcnak. Tysonra pedig szívesebben emlékeztem volna úgy, mint aki 20 évesen lett minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka, miután két menet alatt kisöpörte a ringből Berbicket, vagy bosszút állt Aliért, a nagy példaképéért, és kötélből, kötélbe ütötte, majd kiütötte Holmest 1988-ban, illetve kevesebb mint fél évvel később, egy menet alatt ”kivégezte” Spinsket, Montreal Olimpia bajnokát…
Szerintem az hiányzott, hiányozhatott nekik, hogy ne csak felismerjék őket az utcán, hanem, hogy ismét tömegek lépjenek oda közös selfiekért, autogramokért. Hogy megint olvashassanak magukról a sajtóban és a meccsel kapcsolatos esélylatolgatásról. Hiányozhattak még a sok sikert kívánó üzenetek, hátba pacskolások és az azzal járó baráti kéz szorítások és az autóból való integetések.
Ha viszont mégis egy szóban kellene összefoglalnom mi vihette rá őket a visszatérésre és miért irigylem őket, akkor én azt mondanám, pontosabban írnám, hogy annak a vágya, hogy megélhessék még egyszer mindazt, amit már egyszer megéltek. IDŐUTAZÁS! :)
Legyünk őszinték, mi nézők, rajongók, nem ülnénk be egy időutazó kapszulába, hogy csak egyszer, még egyetlen egyszer, visszamehessünk az időben, 10, 20 vagy akár 30 évet, hogy átéljük még egy utolsó alkalommal, a sikereink csúcsához hasonló érzést? Dehogynem!
Hát ők most megteszik, mert megtehetik, mert nekik ez is megadatik!"
Erwin: "Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy már a „B-oldalon” vagyok, hogy régen nem tapasztalt nosztalgiával tölt el ez a "mérkőzés" :) Emlékszem, anno a Képes Sportban olvastam a Tyson-Spinks összecsapás felvezetőjét, és nagy örömömre kiderült, az osztrák 1-es közszolgálati tv le fogja adni felvételről, én pedig (nem egészen 11 évesen) izgatottan vártam, hogy jó legyen a szélirány, és meg tudjam nézni fekete-fehérben a híres Tysont. A végeredményt mindenki ismeri, nem ez volt a leghosszabb meccs, amit valaha láttam… :) Ezzel együtt Tyson mindig is a nagy kedvencem volt, imádtam a legutóbbi életrajzi könyvét is (Kendőzetlen igazság), viszont valamiért Jones nem tartozott nálam ebbe a kategóriába. Természetesen csodáltam a klasszisát, nagyon vártam főleg a Ruiz elleni találkozóját (és neki szurkoltam), de ami utána következett… A mai bemutatót egyszerűen csak élvezni szeretném, és egy kicsit abban reménykedek, hogy nem fogok túlzottan nagyot csalódni a két öreg harcos produkciója láttán."
Kovács Attila (supras), a Premium Fight Shop tulajdonosa: "Pont valamelyik nap olvastam egy cikket, amiben arról írtak, hogy Buster Douglas 30 éve már, hogy kiütötte Mike Tyson-t, Tokyo-ban! 35 éves vagyok és Tyson éppen egy bemutató mérkőzésre készül... Az ökölvívűs iránti rajongásom egészen biztosan Iron Mike miatt alakult ki, emlékszem még a sok ébren töltött éjszakára, amikor a szüleim szobájában a magyar HBO előtt ülve vártam a mérkőzéseket, hogy felvehessem őket VHS- kazettára, úristen de repül az idő! Gyerekként láttam, ahogy elveri Francis-t, Savarese-t és Golotát, abban pedig biztos voltam, hogy újra világbajnok lesz, pedig a mai tudásommal egyértelmű, hogy a Nielsen -féle mérkőzések már csak levezető csazák voltak. A Lewis elleni vereség után, 2-3 napig biztosan nem lehetett hozzám szólni, pedig semmi olyan nem történt, ami ne a papírforma szerint zajlott volna. A karrierje onnantól tudjuk, hogy véget ért, ám most 2020-ban, 15 évvel az utolsó veresége után megint tőle hangos a világ sajtó, hiába Tyson-ból csak egy van. De vége a nosztalgiának, lássuk mit is várok a Jones elleni csatától. Végzett ökölvívó edzőként, tudom, hogy egy sportolónak, először a reflexei és a gyorsasága merül a feledés homályába. Na Roy Jones Jr. pontosan ezek miatt a tulajdonságai miatt volt világklasszis míg Tyson a gyorsasága mellett az iszonyatos erejének köszönhetően volt igazán sikeres. Az erő megmarad minden más azonban az évek múlásával elkopik, szóval azt gondolom, hogy ez Iron Mike oldalára billenti a mérleget. (Mondom ezt annak ellenére, hogy Jones-nak több KO győzelme van mint Tyson-nak!) Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy Tyson 15 éve, Jones pedig csak 2 éve inaktív azaz számára kevesebb a ringrozsda, arról pedig ne is beszéljünk, hogy Tyson önpusztító életet folytatott (drogok, alkohol) szemben Jones-al aki aktív sportoló maradt. Nem tudom, hogy a két fél, az életben barátságot ápol e egymással, azt viszont egészen biztosan tudom, hogy ha két férfi összerverekszik és azonos szintet képviselnek, abból bizony presztizs harc lesz!
A szabályok szerint nem lehet majd durvulni, ok de mi számít durvulásnak? Nézzünk meg egy Naoya Inoue sparringot, pedig nem eszetlen bunyó az sem... A másik szép csinosítás, hogy 12oz súlyú kesztyűk lesznek, hát srácok nekem ez a munkám és tudok olyan 12oz súlyú kesztyűt mutatni, amire itthon még a profik is húzzák a szájukat, mellesleg 56 többlet grammról beszélünk a 10oz-hoz képest. De mégis mi a tippem? Úgy gondolom, azonos kaliberű emberekről beszélünk, akik jócskán tűl vannak a fénykorukon, amikor egy tanítványom technikaliag nem bírt az ellenfelével, akkor az volt a tanácsom, hogy old meg erőből. Úgy gondolom, hogy kemény sparringon Jones belefog futni pár olyan pofonba, ami után az emberek szemében Tyson lesz a győztes. Bármelyikük is szerepeljen jobban ezen a mérkőzésen, számomra ők képviselik az amerikai álmot!"
Kassai-Tóth Csaba, az Aréna4 tv kommentátora: "Bevallom soha nem gondoltam volna hogy ez a két géniusz valaha egymás ellen bunyózik, de az élet nagy meglepetésekre képes. Jó-jó, tudom hogy 12 unciás kesztyűs, 2 perces menetes, pontozók nélküli veterántalálkozó lesz, de akkor is emberek, Mike Tysonról és Roy Jonesról van szó! Ifjúkorunk bálványairól, akik a világ két pólusáról indultak, és rohantak most egymás karjaiba. Érdemes elidőzni a múltban, jöjjön egy kis történeti áttekintés:
1988. Szöul: Roy Jones a 70/!/ kilósok között bucira veri koreai ellenfelét a döntőben, de ezért csak ezüst járt... Mike Tyson ebben az évben már egyesitett nehézsúlyú világbajnok.
1993. Jones először profi világbajnok egy bizonyos Bernard Hopkins legyőzésével. Középsúlyban. Tyson ekkor épp börtönbüntetését tölti nemi erőszak miatt. Kimaradt 4 ígéretes év...
1994. Jones immár nagyközépsúlyú világbajnok, áldozata James Toney... Tyson továbbra is azon rágódik hogyan kéne kijutni a dutyiból.
1997. Jones félnehézsúlyban is trónra lép, olajozott úton a halhatatlanság felé. Tyson barátfülét vacsorázik egy vegasi éjszakán Holyfield nagy fájdalmára.
2002. Jones hátratett kézzel is leüti G. Kellyt, úgy tűnik nincs senki aki megszoríthatná. Tyson összecsap az Év Meccsén Lennox Lewissal, de súlyos verést kap. Utána kezet csókol a brit mamájának.
2003. Jones megérkezik a nehézsúlyba, John Ruiz móresre tanításával a negyedik súlycsoportban is világbajnok. A világ ura. Tyson 49 mp alatt végez Clifford Etiennel.
2004. Jones súlyos KO-s vereséget szenved G. Johnsontól és Tarvertől. Tyson is megkopni látszik, kiüti őt Danny Williams, a 8 millió dolcsis vigaszdíj megy az adóhatóságnak.
2018. Jones befejezi pályafutását, 49 évesen. Cirkálósúlyban. Tyson már 13 éve inaktív, súlyos adósságait filmszerepekkel, bemutatómeccsekkel, élménybeszámolókkal próbálja enyhiteni.
2020. Jones és Tyson ismét kesztyűt húz, a világ pedig várja a csodát. 51 és 54 évesek. Legendák, de megvénültek. Mint tudjuk a bokszban nincs öregfiúk bajnokság, mi mégis reménykedünk, hogy erre az estére megfiatalodnak, és elcsattan azért néhány nagyobb pofon is. Úgy mint régen, amikor nagy királyok voltak."
VRRRT: "Tyson vs RJJ? Micsoda párosítás! Jó kis meccsek vannak mostanában. Barrerát váratlanul megverte valami Pacquiao, és lesz még nemsokára egy Spinks-Mayorga is... Ácsi, már 2020 van... Hát ezzel késtek vagy 17 évet.
Őszintén szólva nem rajongok az efféle meccsekért. Vagy egy deklaráltan sörmeccsen bohóckodjanak és néha villantsanak meg ezt-azt a tudásuk maradványaiból, vagy pedig legyen teljesen éles a dolog, de az én gyomrom ezt a "vigyázni fogunk egymásra, szeretet és béke, de azért tejeljetek ám rendesen, mert itten biza háború lesz" verziót nem veszi be. És ha nem egy előre megírt forgatókönyv szerint fog zajlani a mérkőzés, akkor a nézők is csalódni fognak. Vagy a felvezetés után nem lesz nekik elég komoly a meccs, vagy pedig 1-2 túl jól sikerült tasli után el fognak durvulni a dolgok. Jó esélyt látok arra, hogy Jones a meccs elején bohócot fog csinálni Tysonból, aki ezt megunva párszor komolyabban odasóz, és az egyik találat után a kisebb Jones ájultan fog a földre rogyni, amit tömegbunyó követ majd a ringben, mi meg hónapokig azon fogunk morfondírozni, hogy mégis mi szükség volt erre az egészre."
prof: "Sok gondolat kavarog bennem egy ilyen párosítás kapcsán... Mintha csak ma lenne, hogy 2002-ben a Lewis vs Tyson vitathatatlan nehézsúlyú világbajnoki ütközet előtt írom a pksz-re az elemző cikket, és kissé szomorúan állapítom meg, hogy Tyson esélyei maximum csak a régmúltban mutatott teljesítményéből és egyfajta romantikus rajongásból vezethetők le, valódi esélye nincs... És most, 18 év után sok-sok szurkolónál látható ugyanaz a rajongás, felidézve a régi emlékeket. De tisztázni kell, illetve érdemes, hogy miként tekintünk erre a mérkőzésre, mit várunk el tőle, és hogy ezek az elképzelések mennyire reálisak? Ha a régi dicső kor visszaidézése a cél, megint látni ringbe lépni egykori héroszainkat, akkor odáig rendben van a dolog, hogy ez meg fog történni, de vajon számolunk-e azzal, hogy mindkét hősünk 50 felett jár már? Mennyiben fogadja el a romantikus lelkesedésünk, hogy 2020-ban a valódi, több menetes, éles(!) bunyóhoz képest mégiscsak két idős ember fog egymással szemben állni a ringben? Sportszakmailag, ugye, nem várhatunk el folyamatos, pontos Tyson-rohamokat, de Roy Jones reflexeit sem most fogjuk ismét megcsodálni, ahhoz ott vannak a youtube highlights-ok... Egy-két menet erejéig lehetne igazi bemutató jellegű sparringolás, de ez a rendezvény valahogy olyan mindenízű cukorka lett: igazi mérkőzés, valódi erő, keménység vagy előre megbeszélt hollywoodi forgatókönyv? Aki amit akar, azt érez bele az előzetes hírekbe. Félek tőle, hogy semmiképp nem járuk jól: ha kontroll nélkül, szabadon bokszolnak, hamar elfogy az erő, az álóképesség. Ha figyelemmel vannak a korukra, akkor meg a közönség jó része lesz csalódott. Remélem, mindketten okosak lesznek és tudják, mit akarnak majd a ringben, figyelve magukra és a másikra, illetve, hogy a háttérben tényleg profi forgatókönyvírók vannak, akikre hallgatnak az elmúlt korszak hősei. Hogy ez kevéssé romantikus és ünnepváró hangulat? Ha én lennék az a bizonyos forgatókönyvíró, megnézném többször a Chavez vs Arce trilógiát, és onnan merítenék ihletet: parázs ütésváltások, kombinációk, belharc a köbön, a végén is látványos kakaskodás, döntetlent hirdetve, de mindketten egészségesen, örömmel tértek nyugovóra a bemutatóik után. :) Persze, más a súly, amit végig kell vinni a meneteken át, más egy-egy tényleg jól sikerült találat ereje, itt nem lesz fejvédő, de mégis... őszintén, ki akarna látni egy valódi KO-t, 50 feletti emberektől elszenvedve?! Legyen szép emlék majd ez a mérkőzés, mindannyiunk számára!"
Pradarics Tamás (IMiKeT): "Véleményem szerint ezt a párosítást 2020-ban csupán egyféleképp lehet egészségesen értékelni. Persze fel lehet ülni a körhintára, ízlelgetni a nevek csengését, és elképzelni, amiről egykor -a felek aktív pályafutása alatt - talán gyakran fantáziáltunk. Hogy mi lenne, ha Tyson kombinációs készsége, brutális ütőereje és mobilitása találkozna Jones Jr láthatatlan sebességű és sebészi pontosságú kontráival és ringintelligenciájával. De ezeket az emlékeket a rideg valóság váltaná fel, mihelyst szembesítjük magunkat a ténnyel, hogy az összecsapás húsz évvel lekéste saját magát. Ez a találkozó egészen másról szól, mint versengésről. Mégcsak nem is egy bokszmeccs, sokkal inkább egy esemény, amelyen két legenda újraéli a nagy csatákkal járó rivaldafényt. Jó látni, ahogy az élete nagy részében a lelkében a földi poklot átélő Tyson újrateremtette magát és felelősségteljes emberré és példaképpé vált. Jó látni, hogy kiáll fontos ügyek mellett, és a valódi emberi értékek mellett teszi le a voksát. Ez a párosítás véleményem szerint egy jó kezdeményezés, hogy a sportszerető emberek figyelmét az ökölvívásra orientálja. Ezt az eseményt többmillió olyan ember is figyelemmel követi, aki nem néz bokszot a hétköznapokban. Ha jól sül el a gála a szervezők nézőpontjából, újabb epizódok várhatók Tyson részvételével. Mindaddig, amíg képesek vagyunk annak látni ezt az eseményt, ami, megkapjuk a lehetőséget arra, hogy élvezhessük."
Leibinger Gábor (leibigabi): "Kicsit vegyesek az érzéseim ezzel a meccsel kapcsolatban, mivel mindkét bunyós pályafutását végig követtem az idejükben és mindkét legendát kedvelem. De azért Tysont jobban :) 2003-ban úgy volt, hogy talán megmérkőznek egymással, de végül abból nem lett semmi. Senki nem gondolta volna, hogy aztán 17 évvel később így vagy úgy, de mégis találkoznak. Vannak akik húzzák a szájukat, hogy öregek már, nem kellene...stb. Nekem ezzel nincs problémám, az ő dolguk, ha akarják, csinálják. A hírek alapján úgy gondolom, hogy a korukhoz mérten becsületesen rákészültek mindketten. Igazából nincsenek elvárásaim egyikükkel szemben sem, aminek meg kellene felelniük, így valószínűleg csalódni sem fogok. Illetve valami azt súgja, hogy talán mégis, de az pozitív csalódás lesz. A korukból kifolyólag, meg hogy bemutató mérkőzés, nem tudom igazából eldönteni, hogy csak a médiafelhajtás kedvéért, vagy valóban kajak meccset akarnak csinálni, ezért az esélyekről nem is beszélnék. Az viszont valószínű, hogy az esti Dubois-Joyce nehézsúlyú rangsoroló meccs után 5-re csörgöre állítom az órát, úgyhogy én szerintem élőben megnézem őket."
