Egy kép Michael Spinksről az emlékezetben maradt jóval a meccs után. Spinks az utolsó mérkőzésén találkozott Mike Tysonnal, ahol már az első menetben térdre ereszkedett. A bíró rászámolta a kötelező nyolcat. Tyson megindult kivégezni, egy bal-jobb második ütése találta el keményen, amitől Spinks hanyatt esett és a fejét is beverte. Miután a szemgolyója visszarendeződött, még megpróbált felállni, négykézláb fordult, de átbukott a köteleken… Tyson az első menet 91 másodperce alatt befejezte a munkát.
Egy másik kép is a memóriában maradt, körülbelül két órával korábban történt aznap este, hogy Spinks bemászott az Atlantic City Convention Hall-ban felállított ringbe, hogy találkozzon „Iron” Mike Tysonnal a vitathatatlan nehézsúlyú világbajnoki címért.
Spinks az utcán lévő ajtón keresztül érkezett és elindult az öltözője felé. Egy fehér szalmakalapot, fehér joggingot viselt, bajsza alatt egy hetyke mosoly volt. Az emberei és a barátai gyűrűjében sétált. A közeli elkerített rész másik oldalán sok rajongó volt. Autogramért kiáltottak, vagy egy fotóra akarták megállítani és pózoltatni az ekkor még veretlen bokszolót. - Majd később, a mérkőzés után – szólt vissza a válla fölött.
Spinks a fejébe húzott szalmakalapban, kissé kidüllesztett mellkassal peckesen járva, úgy nézett ki, mint az ember, aki éjszaka is fütyörészve sétál át egy temetőn. Senki sem tudhatta biztosra, hogy nem-e láthatatlan démonok félelmet szurkálnak a szívébe egy szuronnyal. Spinks a mérkőzés előtti napokban beszélt a félelemről, és beismerte, hogy van rá valamilyen módszere, de elmondta, hogy a félelmet arra használja, hogy fegyelemre, és a figyelmét a tréningekre összpontosítsa. Más bokszolók is már beszéltek a normális, meccs előtti félelemről, arról a félelemről, hogy olyan erősen ütik meg a fejedet, hogy már már viccesen néz ki. Amikor Spinks megérkezett a ringbe, a TV felvételén olyan volt mint más harcosok, akik úgy néz ki, nincsenek halálosan beijedve. Integetett az anyjának, aki a ring közelében állt és visszaintett egy vörös bibliával, és intett a testvérének, aki az anyja mellett állt. Aztán Mike Tyson belépett a ringbe, zokni és felső nélkül. Csak egy fekete nadrágot és fekete cipőt viselt, és hagyományosan fenyegetőnek látszott. Senkinek sem intett. Hamarosan Spinks a padlón volt, Tyson ökleinek folyamatos és gyors támadásaitól. Úgy tűnt, hogy Spinkst nem csupán egy félnehézsúlyúvá redukálta, hanem inkább egy könnyűsúlyúként mérettetett meg.
- Összeomlott, darabokra hullott – mondta az ekkor 89 éves veteránedző, Ray Arcel. – Hirtelen változást láthatsz egy harcosban, a megjelenésében. Én már régóta ismerem Spinks-t, és csodáltam a bátorságát és elszántságát, de egyszerűen egy olyan valakivel volt ott, nos, aki közel van Jack Dempsey legjobbjához. Elég ha egyszer megüt a fejed tetején és véged.
Emanuel Steward is ott volt Atlantic Cityben, hogy megnézze a küzdelmet, és elment Michaelt (Spinks) lecsekkolni: - Bementem az öltözőbe, még arra sem tudták rávenni, hogy jöjjön ki, annyira rémült volt. Idegroncs volt, teljesen kiborult.
Ez volt az egyik oka, hogy késlekedtek a bunyósok a bevonulással. A helyszínen lévő egyes megfigyelők szerint Spinks egy olyan rémült nyúlnak tűnt, aki éppen felfedezte a vadász puskáját.
Arcel számos bunyósnál látta a félelmet, mivel mintegy tucatnyi bunyóssal szállt a ringbe Joe Louis ellen.
- Emlékszem, 1940-ben Johnny Paytchekkel mentem be a ringbe Joe (Louis) ellen – mondta Arcel - , és a térdei tulajdonképpen remegtek.
Arcel visszakísérte a bunyóst az öltözőbe, miután kiütötték a második menetben. A következő évben Lou Nova-nak segítette a felkészülését Joe Louis ellen, aki a hatodikban intézte el a kihívót.
- Lou tudta hogyan kell harcolni – mint Spinks – de elvesztette az egész rendszere feletti ellenőrzést – mondta Arcel. – Azt sem tudta kicsoda.
(Ray Arcel minden bizonnyal a mindenkori legjobb edzők közé tartozott ebben a sportban. Több mint 2000 bokszolót és 22 világbajnokot edzett a sportban eltöltött több mint hatvan éve alatt. Köztük olyanokat, mint: Benny Leonard, Ezzard Charles, Bob Olin, Jim Braddock, Barney Ross, Tony Zale, Billy Soose, Teddy Yarosz, Freddie Steele, Roberto Duran, Larry Holmes. Tehát sok mindenkit edzett és sok mindenkit látott az 1994-es haláláig. Az évek során számos bokszolót készített fel Joe Louis ellen, és csak egy olyan akadt (Ezzard Charles), aki végül le is tudta győzni. A sokadik alkalomnál, amikor mentek középre az eligazításhoz, a bombázó rá nézett és mosolyogva megszólalt: - Már megint te vagy az?
- Minden fiatalemberről, aki hozzám jött, teljes tanulmányt készítettem a személyes szokásairól, temperamentumáról – mondta Arcel. - Mert vannak olyan emberek, akiket leszídhadsz, és voltak olyanok, akikkel vigyázni kellett. És mindegyiküket különböző személyként kezelted.)
- A félelem megváltoztathat egy embert – mondta Arcel. – Még egy olyan valakit is mint Spinks, akinek kiemelkedő bokszkészsége és harci szelleme, és egy olyan nagyszerű edzője van, mint Eddie Futch – mondta. – De ennyi figyelem és nyomás keletkezett – és aztán ott van Tyson.
Arcel szerint Tyson bármelyik korban harcolhatott volna, és kiemelkedő lehetett volna. És egyetértett abban Tysonnal, hogy ő, mármint Tyson a bunyósok rémálma. – Ő fiatal, erőteljes és gyors – mondta Arcel. – Gyors ütései vannak és mindig nyomást gyakorol az ellenfelére. Szeretném ha láthattam volna Dempsey vagy Louis vagy Marciano ellen. Megnézném Ali vagy Frazier ellen. A stílusában olyan, mint Frazier. Tudod, az emberek elfelejtik, hogy milyen jó volt Joe Frazier, mert őt annak idején beárnyékolta Ali.
Az ismert sportíró Ira Berkow nagyon jól emlékezett Frazierre. Amikor először látta Frazier balhorgát, úgy vélte, hogy ha megütne vele egy épületet, az épület egy pillanatra meginogna, de aztán megereszkedne és össze is omlana, mint Smokin Joe ellenfeleinek többsége. Még Ali is összeomlott attól a balhorogtól egyszer, de aztán hihetetlen módon felállt a padlóról, és gyorsan összeszedte magát. Berkow egyszer így emlékezett Frazierre:
- Az egyik Ali elleni küzdelem előtt meglátogattam Frazier edzőtáborát. Akkor még jóval fiatalabb voltam, és azon töprengtem, hogy milyen lenne egy könnyed menetet szparringolni vele.
- Valamikor bokszolni? – kérdezte Yank Durham, Frazier edzője.
Berkow: - Egy kicsit.
Durham: - Mennyire kicsit?
Berkow: - Nagyon kicsit.
Durham: - Formában vagy?
-Igen, persze – mondtam – Hetente néhányszor körbe kerékpározom a környéket.
Durham rám nézett – Ebben az esetben – mondta – Joe csak néhány bordádat fogja eltörni. A fiam nem tudja, hogyan kell játszani.
Erre egy pillanatra elgondolkodtam. – Yank – mondtam -, azt hiszem, akkor inkább lemondom.
A félelem megváltoztathatja az embert.
2020. július 24. - Leibinger Gábor