A kubai bokszolók mindig is a világ legjobbjainak számítottak. Elegánsak, gyorsak, tökéletesen képzettek, így nem csoda, hogy az Olimpiai Játékokon eddig 32 aranyérmet szereztek. De sokan nem elégszenek meg az amatőr sport adta dicsőséggel, Castróék ölelésével, szabadságra, gazdagságra vágynak, ezért amerikai vagy európai bokszpromóterek segítségével a menekülést választják, a szabad világba.
Egy esős este fenn az Északi-tengernél nem sokkal éjfél előtt, a 25 éves Erislandy Lara hosszú utazása úgy tűnik véget ért. A cuxhaveni Kugelbake csarnok szorítójába egy kék nadrágos fiatalember igyekszik, az egyik helyi fotós pár képet készít a jövevényről, akit a köteleken túljutva már várja új élete.
Hosszú út vezetett Havannából Cuxhavenig. Lara a Yucatán-csatornán egy motorcsónakon menekült Mexikóba, hamis papírokkal jutott el Cancúnból Mexikóvárosig, megzsarolták, egyszer pedig kis híján megölték. A Kugelbake lelátói igen gyérek, a nézők többnyire a büfében múlatják az időt. Lara, aki 2005-ben amatőr világbajnoki címet szerzett váltósúlyban, mintha elveszne a hatalmas szorítóban.
Ellenfele egy lett fiú, szép kis úszógumival a dereka körül. Ez nem az a meccs, ahol milliókat osztanak szét, ez nem az a meccs, ahol valaki egy ütéssel szerez hírnevet. De ez a találkozó egy kezdet Lara számára, a lépcső legalsó foka, hogy profi világbajnok lehessen.
Egy rövid pillantás a lettre és az elengedhetetlen kézfogás bokszoló módra. Cuxhaven csak egy átszálló lesz Lara számára.
A kubaiak a világ legjobban képzett bokszolóinak számítanak, elegánsak, gyorsak, technikailag tökéletesek. 32 olimpiai aranyat szereztek, de Castro szocializmusa alaposan behatárolja lehetőségeiket, mivel profiként nem léphetnek kötelek közé. Szinte minden évben, Kuba legjobb bokszolói tűnnek el az óceánon, hogy a kapitalizmusban próbáljanak szerencsét, aki sikerrel jár, hamarosan gazdag ember lesz.
A kubai ökölvívók olyanok, mint a brazilok a labdarúgásban, virágzik a velük való kereskedelem. A fiatalok reményére épített hatalmas üzlet ez, melyből promóterek, mexikói csempészbandák és a szökésben segédkező cinkostársak profitálnak.
Egy ütészápor után Lara technikai KO-val győz az első menetben, promótere a ringbe ugrik és a magasba emeli védencét. Ahmet Öner, az Arena Box Promotion 37 éves vezetője, egykoron ő is profi bunyós volt. Vetélytársai, Kohl vagy Sauerland az olcsó kelet-európai bunyósokra építette fel istállóját, Öner a kubaiakban látja a jövőt. Csodálja stílusukat és bátorságukat. „Mikor bemennek a ringbe, akkor robotokká változnak, nem félnek senkitől, nem félnek attól, hogy az igazán nagyok ellen kell bokszolniuk.”
A kubai kapcsolat
A Duisburgban nevelkedett török jelenleg a legjobb Kuba-kapcsolattal rendelkező promóter. Ügyvédek, Németországban élő kubai szökevények, havannai besúgók és miami tranzitkereskedők, így áll fel a lánc, így kerülnek Önerhez Kuba legnagyobb relikviái.
Amikor 2006 végén a három olimpiai bajnok, Odlanier Solis, Yuriorkis Gamboa és Yan Barthelemy meglógtak az egyik venezuelai tornáról és Kolumbiába menekültek, akkor Öner volt az első promóter, aki szerződést ajánlott a triónak. Jelenleg már kilenc kubai áll az Arena szolgálatában, a legidősebb a 35 éves Juan Carlos Gomez, aki a cikk írásakor éppen Vitali Klitschko elleni összecsapására készült.
Öner tagadja, hogy bárkit is rábeszélt volna a szökésre és soha nem járt még Kubában. De megbízható informátorai vannak a szigeten, ha egy jó bunyós a szökés mellett dönt, akkor Ahmet Öner az első, aki tudomást szerez róla.
Lara 2007 júliusában akart először megszökni. A kétszeres olimpiai bajnok Guillermo Rigondeaux-val egyetemben a Pánamerikai Játékok alatt éppen egy diszkóban szórakoztak, mikor Öner fülest kapott és megkereste őket. De a két szökevény végül feladta, túl nagy volt a hatóságok presszionálása, sőt személyesen maga Castro is beavatkozott.
Lara és Rigondeaux visszatért Kubába, nem bokszolhattak tovább, és teljesen elzárva, elszegényedve éltek a családjukkal. Eladták az aranyérmeiket, hogy élelmiszerhez jussanak. „A létezésünk értelmetlenné vált.” – mondja Lara.
2007 novemberében Lara Öner egyik havannai kapcsolatánál jelezte, hogy készen áll megszökni Kubából. És persze Rigondeaux is. Öner állja a költségeket, az egyezség megszületett.
Irány Mexikó
A havannai óvárosban van néhány bár, ahol fel lehet venni a kapcsolatot a szöktetések szervezőivel. Lara és Rigondeaux is megfordult néhányban, de mire a rendőrség gyanút fogott, a két bokszoló már a hegyekben volt, biztonságban a helyi parasztok házaiban. Egy kristálytiszta éjszakán az egyik partszakaszra viszik Laraékat, ahol egy nagyobb motorcsónak várta őket. Rigondeaux az utolsó pillanatban meggondolta magát, de Lara 20 másik szökevénnyel a hajót választotta, pár óra még a szabadság, pár óra Mexikó.
Kuba legnyugatibb pontjától nagyjából 200 kilométer távolság a mexikói Cancún. Minden évben kubaiak százait szöktetik meg mexikói embercsempészek. Az út 10 és 15 ezer dollárba kerül, a kuncsaftok között rengeteg a sportoló, közülük is a baseball-játékosok, akiknek minden vágya, hogy az amerikai profi ligában szerepelhessenek. Tőlük persze sokkal többet kérnek a csempészek.
Lara csak egyszerű utasként jelentkezett, de az út során fény derül rá, hogy egy ismert bokszolót rejt a menekült álarc. A kialkudott 15 ezer helyett Lara útja végül 200 ezerbe kerül. Ha nem fizetnek, a kubait egyszerűen a tengerbe hajítják.
A csempészek központja Cancún északi részében van, itt kötnek ki a Mujeresbe induló hajók, többnyire halászok élnek itt, a turisták inkább Cancún méregdrága hoteljeiben maradnak a város déli részén. Az egyik legbefolyásosabb embert úgy nevezik, hogy „El Enano”, magyarul a törpe. Egy kisember vaskos karokkal, aki nem szereti ha csalódást okoznak neki.
Pár nap múlva egy üzletember érkezik Németországból, egyezséget akar kötni. A végső ár 40 ezer dollár, ennyibe kerül Lara szabadulása. A törpe az egyik kikötői raktárt jelöli meg az átadásra, az üzletember azonban elutasítja.
„Félsz?” – kérdezi a törpe.
„Nem, de én is profi vagyok.” – válaszolt az üzletember.
A legfontosabb ember
Az üzletember egy csésze kávé mellett ül az egyik berlini étteremben. Fekete öltönyt visel, az úriember ügyvéd, bokszrajongó, kitűnően beszél spanyolul és remekül kiismeri magát Latin-Amerikában. Megfontolt ember éles látással, aki nem szeretné, hogy a neve az újságban szerepeljen. Öner csak ennyit mond róla, „ő a legfontosabb emberem”.
Az ügyvédnek sok dolga akadt már a mexikói embercsempészekkel. „Az ember előbb-utóbb rájön arra, hogyan is kell bánni ezekkel az emberekkel.” Az egyik cancúni Hyatt hotelt jelöli meg az átadás helyszínéül. Forgalmas hely, a legjobb, ha az ember olyan emberekkel akar találkozni, akikben legszívesebben egyáltalán nem bízna meg.
El Enano két testőr kíséretében érkezik, a pénzt egy táskában kapja meg. Lara szabad. A törpe azonban újabb ajánlattal áll elő. Elmondja, hogy van egy közvetlen út Cancún és Düsseldorf között, amely az ő befolyása alatt áll, így képes elintézni a szükséges papírokat a kubai számára. Öner megbízottja elfogadja az ajánlatot. De a szökés napján váratlan dolog történik, a mexikói elnök tesz látogatatást az üdülővárosban, a repülőtér szinte erődítménnyé változik. Változik a terv, Larát Mexikóvárosba viszik. Egy ellenőrzés során egy rendőr feltartóztatja, a kubait a kiutasítás fenyegeti. De az ügyvéd nem akar kudarccal járni, 1000 dollár kenőpénz elsimítja a problémát.
Egy neveletlen török
Ahmet Öner a Groß Borsteli-i edzőteremben áll és a Vitali Klitschko ellen készülő Gomezt figyeli. Öner temperamentuma messze földön híres. Az egyik gálán összeverekedett egy biztonsági őrrel, mert úgy érezte, hogy provokálják őt. Öner kisfia ugyanabba az óvodába jár, mint Vitalijé. Öner elmondja, hogy nemrég összefutott ott Klitschkóval és megkérdezte tőle, izzad-e már a tenyere, ha a Gomez elleni meccsre gondol. Klitschkóék szerint Öner nem valami szimpatikus.
Az alapjába véve amúgy is gyakran komolytalannak tűnő környezetben Öner üzleti kapcsolatai különösen vitatottak. Kubában, mint az állam ellenségére tekintenek rá. Öner szerintük egyszerű emberkereskedő. Mikor leszerződtette Larát, Castro személyesen szidalmazta a „német maffiát”, amely elcsavarja Kuba büszke fiainak a fejét.
„Áh, Fidel”- mondja Öner, miközben megigazítja a zakóját. „Castrónak inkább azon kellene elgondolkoznia, hogy a srácok miért akarnak megszökni. Õk egyszerűen csak egy jobb életet akarnak, ezért jönnek hozzám.”
A kubaiakkal való kereskedelmet egyszerű spekulációs üzletként jellemezhetjük. Ha az üzlet beindul és a bokszoló befut, akkor rengeteg pénzt lehet keresni vele. A rizikót egyedül a bokszoló viseli. Ha a szökés során elkapják, akkor a bunyósnak vége, a promóter pedig egyszerűen csak megvárja a következő jelöltet.
Ha kitudódik, hogy valaki meg akar szökni, akkor szinte groteszk versenyfutás kezdődik a Szivar-állam csiszolatlan gyémántjaiért.
Promóterek ugranak a világ minden tájáról, akik a helyet kitűnően ismerő közvetítőket küldenek azonnal Havannába, gyakran zsebükben az előszerződéssel, amelyet a szökevényjelölt még a hajóba szállás előtt aláír.
Öner speciális megbízottja ezen akciókhoz egy komoly dekoltázsú és igen mély hangú hölgy. Kubában született, de most Dél-Németországban él, és szintén nem szeretné, ha a neve megjelenne az újságban.
Pár hónappal ezelőtt volt a legutóbbi „bevetése”, mikor Öner megtudta, hogy Rigondeaux újra meg akar szökni, annak ellenére, hogy akkor az utolsó pillanatban fordult vissza. Állítólag három jó barát, szintén remek bokszolók, ugyancsak Rigondeaux-val akarnak tartani. Öner megbízottja Kuba egyik kevésbé ismert részén akart találkozni velük, de a találkozási pontnál valami szokatlanra lett figyelmes, egy sötét limuzin követte három férfivel. Az egyik elágazásnál fel is tartóztatták a nőt, rendőrök voltak. De mint kiderült a latinok csak flörtölni akartak a feltűnő hölgyeménnyel. Az előszerződéseket aláíratatta, egy nappal később már a repülőn ül, irány vissza Európába.
Mint gyerekek a csodaországban
Az Arenánál alkalmazásban álló kubaiak nem szívesen beszélnek a menekülésükről, nem akarnak további kellemetlenséget okozni az ott maradt családtagjaiknak. Legtöbbjük számára a nyugati világ első látásra valóságos sokkot jelent, jólét, hatalmas lehetőségek. „Úgy viselkednek, mint a gyerekek egy hatalmas játékáruházban.” – mondja Öner.
Gomez, aki az 1995-ös hallei Chemie-kupáról pattant meg, a világbajnokként megkeresett összes pénzét elherdálta, hét gyereke született hét vagy hat anyától, és egyszer kokainhasználaton kapták. Lara, ahogy az Arenás kubaiak nagy része, Miamiban él, és komoly alkoholproblémákkal küzd, a nehézsúlyú Odlanier Solis pedig hízásnak adta a fejét és közel 20 kilót szedett fel.
Yuriorkis Gamboa, jelenleg ő az Arena legnagyobb kincse. Az Egyesült Államokban a kiütések mestereként emlegetik, és az HBO is felfigyelt a nem mindennapi tehetséggel megáldott kubaira. Nemrég Las Vegas közelében bokszolt, mikor megérkezett bérelt Bentleyével és 50 fős kísérő csapatával, hatalmas láncaival és gyűrűivel úgy festett, mint egy híres rapper. A meccs előtt a felesége egy latino-rap dalt énekelt a ringben. „El kell foglalnod ezeket a srácokat, a legjobb, ha állandó edzéssel tartod nyomás alatt őket, így nem jut eszükbe semmilyen idióta gondolat.” – mondja Öner.
A kubaiakkal való üzlet nagyon nehéz, rendszeresen történnek meglepetések. Öt héttel ezelőtt Öner előbb bemutatott ügyvédjét Miamiból keresték. Rigondeaux és három másik bokszoló, akik nemrég előszerződést kötöttek Önerrel, állítólag már Floridában vannak. Yudel Johnson, ezüstérmes Athénban, Yordanis Despaigne, bronzérmes 2001-ben és 2003-ban az amatőr világbajnokságon, továbbá a 23 éves tehetség Yunier Dorticós. Először a szokásos úton Cancúnban kötöttek ki, majd az USA határa felé vették az irányt. Átmásztak a drótkerítésen, majd feladták magukat egy őrjáratnak.
Mint kiderült, a szökést Miamiból irányították és az „árut” több promóternek is felajánlották. Önernek most Don Kinggel kell osztoznia a négy bokszolón.
Egy generáció legjobbjai tehát nyugaton találtak menedéket. Lara időközben már negyedik profi meccsét is megnyerte, a szakértők szerint hamarosan világbajnok lehet. A boksz nemzeti sport Kubában, egy új generáció növekszik. Az idei halle-i tornán, mely az egyik legnagyobb amatőr rendezvény, Havanna nem képviseltette magát, az olaszországi világbajnokságon valószínűleg szintén nem lesznek kubaiak.
Castro fél, hogy még több nemzeti büszkeség fordít majd hátat szülőföldjének. „Most megpróbálja eldugni őket.” – mondja Öner és csak nevet.
Gerhard Pfeil írása alapján
2009-03-24 Leone
