Azt mondják, hogy a nagy ütőerejű bunyósok nagy ütőknek születtek, nem pedig nagyütőt csináltak belőlük. Ez minden bizonnyal így volt Julian Jackson esetében is, aki a modern boksztörténet egyik legerősebb ütője.
Kiemelkedő karrierje során Jackson világbajnoki címet nyert nagyváltósúlyban és középsúlyban is. Először a WBA nagyváltósúlyú övét szerezte meg és tartotta, majd fellépett a középsúlyúak közé, ahol a Virgin szigeteki bokszoló ütőereje ugyanolyan pusztító erejű volt, megszerezte és 4 alkalommal meg is védte a középsúlyú koronát.
- Ez olyan dolog, amivel születsz – mondta Jackson a meccset befejező erőről. – Emlékszem, még amatőr voltam és először elengedtem egy ütést egy profi ellen, és leütöttem. 17 vagy 18 (éves) lehettem. Egy jobbkezessel elkaptam. Ez volt az első alkalom, amikor rájöttem, hogy ehhez természetes erőm van.
- Úgy tűnt a zsákolásnál, hogy meg van az ütőerőm. Éreztem az erőt és az edzőm azt mondta, hogy nem kell mindenképpen kemény ütésekkel próbálkoznom, hanem csak dobjam el az ütést, mert a természetes készségem úgyis bekapcsolódik. Rájöttem, hogy tényleg sokkal több ez az ütő készségem azoknál az amatőröknél, akikkel együtt nőttem fel és edzettem.
(Jackson 1960. szeptember 12-én született a Virgin Szigeteken. 11 éves korában kezdett bokszolni és egy 15-2-es rekordot ért el az amatőrök között, beleszámítva egy győzelmét Livingstone Bramble felett.)
Jackson megnyerte az első 29 profi ütközetét, és csak két ellenfél hallotta meg az utolsó gongot, mielőtt Mike McCallumot kihívta volna a WBA nagyváltósúlyú koronáért. Bár Jackson megsebezte McCallumot az 1986 augusztusi leszámolásuk nyitó fordulójában, de aztán McCallum a karibi ütő fölé kerekedett és kiütötte Jacksont a következőben.
Amikor McCallum följebb lépésével megüresedett a cím, „A Sólyom” lecsapott rá és megszerezte azt, három menet alatt megállítva a későbbi nagyközépsúlyú címvédő koreai In-Chul Baek-et. Erejére további bizonyítékokat mutatott a három címvédése során, amelynek mindegyike erőszakos KO győzelemmel ért véget, a korábbi IBF világbajnok Buster Drayton, a kemény brazil Francisco DeJesus és a későbbi négyszeres nagyváltósúlyú világbajnok Terry Norris ellen.
Mivel alig maradt mit bizonyítania 154 fontban, Jackson 1990 novemberében középsúlyba indult. A brit boksz ellenőrző testület megtagadta Nagy-Britaniában a Herol Graham elleni WBC középsúlyú bajnoki mérkőzés szankcionálását Jackson korábbi retinasérülései miatt, ami közel egy évig távol tartotta a ringtől. Ezért a mérkőzés a spanyolországi Benamadena szállodában zajlott. Az első négy forduló nagy részében Graham bokszórát tartott Jacksonnak, akinek a bal szeme addigra szinte teljesen bezárult. A 4. menetben aztán Jackson mérkőzést befejező ereje ismét bizonyosságot kapott, amikor egyetlen jobbhoroggal letaglózta az egyik legjobb brit bokszolónak tartott Grahamet, aki úgy dőlt el, mint egy kivágott fa. Jackson így emlékezett a középsúlyú címmérkőzéséről:
- Az összes kiütésem közül ez volt a legtörténelmibb – mondta. – A küzdelem elképesztő volt. Herol nagyon jó bunyós volt, gyors is, egy nagy középsúlyú és zavaró is volt. A mérkőzés elején elkaptam, azt hiszem a jobb (bal) szemem duzzadt volt. A bíró azt mondta, hogy ha nem csinálok valamit, akkor megállítja a küzdelmet. Váltottam (alapállást), hogy lássam a másik szememmel, és eldobtam egy jobbhorgot, miután átálltam fordítottba, egyenesen rám jött, és láttam, hogy nyitva van egy ütésre. Jött, hogy legyilkol, és amikor nyitva maradt bevittem a jobbhorgomat és elkaptam állon.
Jackson négy alkalommal is megvédte a címet (Dennis Milton KO 1, Ismael Negron TKO 1, Ron Collins TKO 5 és Thomas Tate P 12), mielőtt Gerald McClellannel összecsapott egy Las Vegasi gálán, 1993. május 8-án.
McClellan az első menet elején keményen elkapta Jacksont (majdnem le is ment), de aztán ő is vitt be neki néhány jó kemény ütést. A vég az 5. menetben jött el. Jackson egyik testütése valamivel öv vonal alá csúszott, amitől McClellan letérdelt. Fél perc pihenő után folytatódott a küzdelem. A menet közepén Jackson két hatalmas horoggal talált, először testre, azután fejre. Nem sokkal később McClellan egy nagy jobbcsapottal kapta el, amitől láthatóan megroggyant, ezt két gyors balhorog követett. A második a már hátra zuhanó Jacksont félúton keményen telibe találta. Jackson még nagy nehezen felállt, de az azt követő McClellan ütés sorozat újból leküldte, és bár a számolás alatt újra lábra állt, de a játékvezető úgy ítélte meg, hogy nem alkalmas a folytatásra.
- Azt mondanám, hogy megütöttem, elkaptam néhány testütéssel, és ez hatással volt rá – mondta Jackson. - De bármennyire próbáltam állon verni, nem sikerült. Úgy éreztem, hogy mindig képes volt elkerülni és megakadályozott, hogy fejen eltaláljam. Ezen dolgoztak. Úgy gondolták, hogy ha Julian megüt, akkor valószínűleg ki leszek ütve. Aztán az történt, hogy ő ütött meg.
Három kiütéses győzelem után, 1 évvel később következett a visszavágó. Jackson azonban nem tudott javítani, és a nyitó menet közepén megállították. McClellan a 15. másodpercben elkapta egy nagy ütéssel, majd folytatta a kötelekhez tántorgó Jackson bombázását. Jackson megpróbálta kivédekezni a finiselést, de később, bár nem ment le, de számolni kellett rá. A kötelező 8 után McClellan folytatta a támadást és végül egy kemény testre mért balhoroggal kiütötte Jacksont.
A 34. születésnapjával Julian Jackson legjobb napjai látszólag elmúltak. Ugyanakkor egy ökölvívó mondás szerint az utolsó dolog, amit egy harcos elveszít, az ereje.
Amikor McClellan feljebb lépésével gazdátlanná vált a trón, Jacksont párosították Agostino Cardamonéval a megüresedett címért. Jackson az első menet utolsó percében túlélte a veretlen olasz nagy rohamát, hogy aztán a második menetben egyetlen jobbhoroggal súlyosan lerombolja Cardamonét.
Bár Jackson öt hónappal később elvesztette a címét Quincy Taylor ellen (TKO 6), de még négy győzelmet szerezve tovább bokszolt 1998-ig, amikor egymás után kétszer is megállították kiütéssel. (Verno Phillips, Anthony Jones) Ezután, valamivel 38. születésnapja előtt, 18 profiként eltöltött év után, Jackson úgy döntött, hogy 55 (49 KO) győzelem és 6 vereség után szegre akasztja a kesztyűket.
2003-ban a The Ring magazin a 25. helyre sorolta a „Minden idők 100 legnagyobb ütője” listáján.
Annak ellenére, hogy mindenki aláírja a Norris és Graham feletti győzelmeit, Jackson úgy érzi, hogy a legjobb éjszakája bokszolóként 1987 tavaszán volt Milton Leaks ellen.
- Ez volt az első, (jelentős) mérkőzésem a Mike McCallum elleni bajnoki mérkőzés után – mondta. – Jól kellett kinéznem, miután vesztettem Mike ellen, és higgy nekem, hogy ez volt az egyik olyan meccs, amit nem felejtesz el.
- Leütött, aztán én is leütöttem, és végül kiütöttem a tizedik menetben. Valaki azt mondta, hogy a győztes bajnok lesz, és én aztán háromszoros világbajnok lettem.
A Virgin szigeteki elégedett az eredményeivel, bár úgy érzi, hogy a szupermeccset kihagyta.
- Az egyik amit úgy érzek, hogy nem értem el a boksz karrierem során, egy mega meccs – mondta – ami a karrieremet kiemelkedőbbé tenné.
Mint a nemzedékének legtöbb harcosa, ő is egy Sugar Ray Leonard elleni mérkőzésre vágyott.
- Ennek az egyik oka, azt mondta, hogy mérkőzni fog a Terry Norris és „A Sólyom” nyertesével és ő aztán a vesztes Terryt választotta – mondta Jackson.
Jackson legnagyobb győzelmei: In Chul Baek (TKO 3), Buster Drayton (TKO 3), Terry Norris (TKO 2), Herol Graham (KO 4), Dennis Milton (KO 1), Thomas Tate (P 12), Agostino Cardamone (TKO 2),
2019-től a Nemzetközi Boxing Hall of Fame tagja.
A legjobb ellenfeleire így emlékezett:
LEGJOBB KÉSZSÉGEK: Mike McCallum
- Mike McCallum, nagyon tapasztalt volt. Abban az időben a legtapasztaltabb bokszoló volt, akivel találkoztam. Már bajnok volt. Éreztem, hogy nagyon technikás. Rendelkezett mindennel, és úgy éreztem, hogy megvolt az erőm, hogy kiüssem, de ennek az ellenkezője következett be.
LEGJOBB JAB: Mike McCallum
- Visszatekintve azt mondanám, hogy Mike McCallumnak volt valószínűleg az egyik legjobb jabje. Magas volt, a magasságnak nagyon sok köze volt a balegyeneséhez. Azt hiszem az időzítése és a tapasztalata mind szerepet játszott benne.
LEGJOBB VÉDELEM: Gerald McClellan
- A Gerald McClellannel folytatott első mérkőzésem során nem tudtam megütni úgy, ahogy szerettem volna. Mentem, de valahogy az ütéseim nem voltak elég tiszták. Mindig képes volt védeni és mozogni. A védekezése meglehetősen erős volt, és ahelyett, hogy én kiütöttem volna, amiben hiszek, hogy sikerülhetett volna, ő kapott el és én voltam az, akit kiütöttek.
LEGJOBB ÁLL:
- Nem mondhatom, hogy Mike McCallum vagy Gerald mcClellané volt. Bokszoltam ezzel a fickóval Las Vegasban, Thomas Tate. Emlékszem a mérkőzésvezetőre, Richard Steelre, szó szerint hallottam, hogy szólt srácnak, hogy mozduljon, mert úgy nézett ki, mint ha feladná. Nem voltam képes befejezni a meccset, túlélte, leütöttem, de felállt és végig bokszoltuk.
Volt egy srác, akivel egy nagyon hideg helyen mérkőztem, de nem emlékszem a nevére. Nem tudom, hogy felvették-e azt a meccset, de emlékszem, hogy bunyóztam ezzel a fehér fickóval, lyukasra ütöttem és nem ment le.
LEGJOBB ÜTŐ: Gerald McClellan
- Határozottan Gerald McClellan. Ő is egy ilyen természetes ütő volt, mint én. Ezt én is tudtam, ő is tudta. Azt mondtam, hogy akit először eltalálnak az fog lemenni, és asszem én voltam az, akit először eltaláltak. (nevet)
LEGGYORSABB KEZEK: Terry Norris
- Terry Norris természetesen gyors volt. Herol Graham is gyors volt, de Terry Norris természetesen gyors volt. Elképesztő volt. Úgy tűnt, hogy készül dobni egy jabet, és a következő pillanatban kaptál két vagy három jabet. A kéz sebessége volt a legjobb. Az időzítésem volt a kulcs a sebessége leküzdéséhez. Nem voltam olyan gyors, gyors voltam, de nem annyira, úgyhogy az időzítés volt a kulcs, amivel nyomást gyakoroltam a sebességére.
LEGGYORSABB LÁB: Terry Norris
- Norris. Úgy gondolom, hogy a kéz és lábsebesség egy csomagban jön. Terry Norris-t mondanám. A kéz sebességnek össze kell illeszkednie a lábsebességgel, és neki a lábmunkája is jó volt.
LEGOKOSABB: Mike McCallum
- Tudta, hogy van esélye az ütéseimnek, úgyhogy félt tőlem és csak a kiütést próbálta meg elkerülni. Hüvelykujjazott. Körülbelül két vagy három mélyütést kaptam, amit a bíró nem látott. Most mondhatod, hogy ez nem okos, hanem piszkos, de ezzel ki tudott zökkenteni a játéktervemből. Nagyon ideges lettem emiatt.
LEGERŐSEBB: Francisco DeJesus
- Francisco DeJesus. Ütöttem ezt a fickót rendesen, és bár megállítottam, de meghökkentett az az erő, ami ennek a srácnak volt. Állati erős gyerek volt. Erősebb volt, mint McClellan vagy McCallum, ahogy éreztem azon a meccsen. Lehetsz erős, bár McClellan egy nagyon erős ütő volt, de (a fizikális ereje) mégsem volt olyan erős, mint ez a fickó. Mikor összekapaszkodtunk, éreztem az erejét és azt mondtam, hűűű.
ÖSSZESSÉGÉBEN A LEGJOBB: Gerald McClellan
- McClellan, azt mondanám, hogy Gerald McClellan hatalmas tehetség volt, a sebessége, az ereje, főleg az ereje. Tudott bokszolni, és úgy vélem, hogy Gerald McClellan volt a legjobb bunyós, akivel szembenéztem.
2020. május 13. - Leibinger Gábor
