Astoria bérgyilkosa – Paul Berlenbach

A vérszomjas „Astoria Assassin”, úgy nézett ki, mint egy harcos. Széles válla és izmos karjai voltak,  sistergő, repesztő bomba volt a karjaiban.

A fiatal Paul Berlenbach számára a testmozgás nemcsak gimnasztika volt, hanem a kommunikáció is. A testén keresztül próbálta mondani a többieknek: Látod? Itt legalább valamit jól tudok csinálni. Csak így beszélhetett velük. Süket néma volt. Két éves koráig Paul olyan volt, mint bármely más normál gyerek, aztán a súlyos skarlát miatt, az élete két napig hajszálon függött. A betegség visszahúzódását követően Paul már nem tudott sem beszélni, sem hallani. Az orvos nem tudott mit tenni, annyit mondott, nem tehetünk többet, mint megtanulni ezzel együtt élni. Elszomorító, mert ez Pault olyan börtönre ítélte, melynek a rácsai a nem beszélt nyelv és a nem halló fül voltak. Kézjeleket találtak ki az olyan alapokhoz, mint a nagy és a kicsi, meleg és hideg, szomjas, éhes, jó, rossz. Végtelenségig ismételték a jeleket, mire a fiú megértette mit jelentenek. Nem volt nagy ügy, de legalább lehetővé tette a kezdetleges kommunikációt alapvető kérdésekben. De egészen más volt a történet házon kívül. A gyerekek beszélgetése közben Paul csendes volt, nem volt képes megérteni vagy magát megértetni. A türelmetlen fiatalok szemében Paul gondolkodás nélküli, abnormális volt. A csend és reakció hiánya egyetlen dolgot jelentett Astoria utcáin, a gyerekek némának hívták, és azt mondták, hogy be kellene zárni a többi őrült közé. Paul nem hallotta ezeket, de a jelentése világos volt számára. Az iskola elkezdése után sem javult a helyzet. A tanároknak sem idejük, sem speciális képzésük nem volt, hogy képesek legyenek egy süketnéma tanítására, ezért bezárkózott a csendes világába. Osztálytársai figyelmét egyetlen dologgal kötötte le, hogy azok minél jobb módszereket próbáljanak meg kitalálni a nevetségessé tételére. Ezért vált számára fontosnak, és dolgozott céltudatosan, hogy a tornaterem felszerelésének használatát elsajátítsa. Csak így tudta bizonyítani a világnak és magának, hogy van valamilyen érdeme. Paul egyre nagyobbra nőtt, vállát kiszélesítette és kemény izomzatúvá vált.

Berlenbach 1901. február 18-án francia-német szülők gyermekeként süketnek született. Amikor 18 éves volt, munka közben, mint süket-néma oktató egy Westchester megyei intézményben, egy kisfiú segítségére sietett, aki játékból felmászott és belegabalyodott egy vezetékbe 4 méter magasban. Utána mászott, hogy segítsen a gyermeknek, de közben hozzáért egy elektromos vezetékhez, ami megrázta és a földre zuhant. Akik figyelték, attól féltek, hogy meghalt. Miután elsősegélyben részesítették, észlelte, hogy visszanyerte a hallását, majd később utólagos orvosi kezeléssel fejlesztették a beszéd képességét.

Régóta akart birkózni, de ehhez partnerek kellettek. Miután beszéde és hallása javult, észrevette, hogy a többiek teret adnak neki a szőnyegen. Nem sokat tudott még a birkózás technikájáról, de nagy ereje, és kitartása volt. Szorgalma egyenlővé tette azokkal, akik oly hosszú ideig alacsonyabb rendűnek tekintették, és ez buzgón ösztönözte a sportra. Egy év múlva ő volt a helyi tornaegylet birkózó bajnoka. Az ügy valószínűleg itt véget is ért volna, ha egy nap nem találkozik Nat Pendleton birkózó edzővel. Pendleton kiemelkedő amatőr birkózó, és most már a New York-i Atlétikai Klub edzője is. Az egyik nap az Astoriában (város New York államban) lévő tornaegyletben járt és látta Pault, miközben az birkózott. Pendletont lenyűgözte a fiú, tetszett neki, hogy az ellenfelekkel szemben koncentrált és tartósan nyomás alatt tartja őket, elvonva a technikai hibákról a figyelmet, de ezeken egy jó edző javíthat. Amikor a meccs véget ért, beszélgetni hívta az izzadt fiatalt. Beszélgetés közben Pendleton megpróbálta lefesteni az ifjúságot, akik a New York Atlétikai Klub zászlaja alatt birkóztak. Paul kezdetben aggódott a NYAK-ba menni, ugyanis a klub egy furcsa világ volt számára, de Pendleton meggyőző volt. Döntő tényező volt, hogy megígérte, hogy megtanítja Paulnak a finomabb birkózási technikákat, amelyet ott a tornaegyletben nem lehet elsajátítani. Annak ellenére, hogy a tanítványnak kemény, jó izmos teste van, Pendleton egy erőteljes kondicionáló programba fogott vele. Az edzések között Pendleton elmagyarázta a sport elméletét és taktikáját, egyszerűsített rajzokon bemutatva, hogy a magyarázatai érthetővé váljanak. Aztán elindult Paullal, hogy gyakorolja azt, amit leírt. Paul most tanulta, hogy mi a legmagasabb rendű birkózás. Az álló helyzetből való levitelek sokfélesége és finomságai, a támadó mozdulatok a szőnyegen, vagy az alulról védekező manőverek.

Amikor Paul versenyszerűen birkózni kezdett a New York-i Atlétikai Klubért, győzelmeket hozott, ahogy Pendleton megjósolta a felvételi bizottságnak. Birkózóként töltött első év végére ő lett a csapat egy büszkesége, és egész idő alatt egyre jobb és jobb lett.

Berlenbach kezdetben birkózóként, középsúlyban az 1920-as, Antwerpeni olimpiára készülő amerikai csapat tagja, de megsérült, így nem vett részt a játékokon. 1922 és 1923-ban is megnyerte félnehézsúlyban az amerikai amatőr birkózó bajnokságot.

A siker nem változtatta meg a szelíd, a New York-i forgalomban taxisként dolgozó fiatalembert. Nem sokkal azután, hogy megnyerte a második nemzeti bajnokságát, elkezdett érdeklődni a bokszolás iránt. Többször benézett a klub ökölvívó termébe, az ajtóból figyelve Dan Hickey-t az edzőt. Kiváncsi volt a bokszra, azon gondolkodott, milyen lenne versenyezni a ringben a szőnyeg helyett. Egy nap megkereste Hickey-t és megkérte, hogy mutasson meg néhány alapot. A ringbeli oktató egy pillanatig kíváncsian nézett Paulra, majd azt mondta:

- Ez nem neked való kölyök. Egyetlen birkózó sem csinálja jól a bokszot, bár sokan próbálták. A két dolog eléggé különbözik egymástól. Ha rám hallgatsz, annál maradsz, amihez értesz.
- Nem tervezek bokszolóvá válni, Mr. Hickey. Csak azon gondolkodom, hogy milyen lehet – magyarázta Paul.  Megmutatja nekem?

Hickey habozott, majd átadott Paulnak egy pár kesztyűt. Mindketten bemásztak a ringbe. Hickey elterelő műveletekbe kezdett a fiatalabb ember körül, miközben balosaival szurkált és elengedett néhány jobbkezest céljára, tetszés szerint. Később fanyarul bevallotta, hogy azt gondolta, hogy ez egy jó lehetőség lesz, hogy megtanítsa egy birkózónak, hogy a bokszolók sportja az övékét felülmúlja. Paul minden ütést elnyelt a szorongás vagy a kellemetlenség jele nélkül. Egyszerűen csak állta az ellenfél csapásait, aki könnyedén kijátszotta őt. Az egyoldalú közdelem néhány percig folytatódott. Hickey nem tudott elég gyorsan eltáncolni, amikor az egyik ütés eltalálta és a padlóra zuhant.  Amikor végre újra meg tudott szólalni, azt mondta:

- Ha így tudsz ütni, akkor talán te vagy az egyetlen birkózó, aki válthatna is. Az edzések holnap kezdődnek.

Így kezdődött. Hickey rájött, hogy új tanulójának a balja dinamit. A jobbja jó, de nem halálos fegyver. Az első feladat az volt, hogy megváltoztassa a természetes felállását. Az átmenet nehéz volt, de Paul tovább dolgozott rajta és fokozatosan megszokta a jobbkezes alapállást. Hickley okosan úgy döntött, hogy mivel a tanulójából hiányzik a fürgeség és agilitás, így sosem lesz belőle egy fantasztikusan hajolgató bokszoló, ezért a kitartásra, ütőképességre és az erős balra összpontosítottak. Azt gondolta, hogy némi fűszerezéssel jó lehet. Paul örömmel fogadta, hogy az edzővel együtt dolgozhatott, sose panaszkodott, nem kérdőjelezte meg az utasításokat, és mindig megtett minden tőle telhetőt.
Amikor Hickey úgy gondolta, hogy Paul készen áll, összeengedte őt egy középkorú tisztességes amatőrrel. Paul kiütéssel nyert. A következő héten Hickey egy jobb félnehézsúlyú ellen küldte. Paul megismételte a kiütéses győzelmét. Aztán egyre jobb, ravaszabb ellenfelekkel mérkőztette, és Paul mindet megverte. 1923 közepére tizenhat alkalommal mérkőzött. Az amatőr bokszban 13 kiütéses és 3 pontozásos győzelmet ért el.

Paul meglepődött, amikor Hickey javasolta, hogy menjen el profinak:
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni, és ha valaha ki akarod próbálni, akkor ezt most kell – mondta Hickey. – Huszonkét éves vagy, és hamarosan késő lesz. Most vagy soha. Paul Berlenbach Dan Hickey menedzselésével profinak állt.

Paul Gallico a kor neves sportírója, aki egy ízben megkérte Dempseyt, hogy sparringoljon vele, hogy megírhassa, hogy milyen érzés a nehézsúlyú bajnoktól elszenvedett kiütés, így jellemzte Berlenbachot: „Tanulatlan, tudatlan, nehéz felfogású, lassú mozgású, és teljesen hiányzik belőle az élénkség és a képzelőerő.” De mégis félelmetes harcos volt. Gallico megjegyezte: „Zsibbasztó, bénító erejű testütéssel rendelkezett, amitől ellenfelei összeroskadtak, mintha lelőtték volna őket.”

Paul Berlenbach 1923 vége előtt háromszor bokszolt, minden mérkőzését az első fordulóban megnyerte. 1924 első tíz hetében további hét KO győzelmet adott hozzá a veretlen sorozatához. Aztán találkozott a top 10-es Jack Delaneyvel, a ruganyos, gyors, erős jobbkezes ütő öklözővel a Madison Square Gardenben. Az első forduló kiegyenlített volt. A másodikban Paul megtalálta a célt és Delaney kétszer is lement. A harmadik Delaney menete volt. Egy gonosz bal-jobb kombinációval fogta meg Pault, amitől rövid boksz karrierje során első alkalommal a padlóra került. Berlenbach háromnál felpattant, és a menet vége előtt néhány másodperccel leütötte Delaneyt. A negyedik menet kezdetén Delaney gyorsan megindult és egy jobbkezest csapott Paul fejére, aki lement, aztán felállt és megrázta a fejét, hogy megpróbálja kitisztítani a ködöt a fejéből. Kihasználva előnyét, Delaney ütéseket robbantott fel Berlenbach fején, amitől az újra lement. Zilálva felállt, és megpróbálta folytatni a küzdelmet. Delaney egy kemény jobbossal elkapta Berlenbach állát és az ismét lement. Roggyant volt, de folytatni akarta, végül a játékvezető leállította és győzött Delaney technikai kiütéssel. Az öltözőben a sérült és duzzadt ajkain keresztül bocsánatot kért Hickeytől.

- Sajnálom. Igazán megpróbáltam. Legközelebb jobb leszek.

Két héttel később elment a New Jersey-i Newarkba, belépett a ringbe, és a 4. menetben kiütötte ellenfelét. A következő hónapban megismételte a kiütést Buffalóban és a Madison Square Gardenben is. Ugyan eltörte a kezét, de másfél hónappal később már újból a ringben találjuk és győz kiütéssel a harmadik menetben. Az év hátralévő részében még kilenc meccset vívott, amiből hetet megnyert és két döntetlenje lett. (az egyik, a jó nevű Augie Ratner ellen 8 menetben, a másik a top 10-es Young Stribling ellen 6-ban)

1925 márciusában Paul új magasságba ért azzal, hogy a 10. menetben kiütötte a volt félnehézsúlyú világbajnok Battling Siki-t. Mostanra már több mint kompenzálta a Delaney elleni vereséget. A rajongók az Astoria Bérgyilkosát, mivel a sportírók így nevezték el, Mike McTigue, a félnehézsúly világbajnoka ellen szerették volna látni, úgyhogy kihívhatta a bajnokot.

McTigue és Berlenbach 1925. május 30-án találkozott New Yorkban a Yankee stadion szorítójában, 45 ezer ember előtt. Az előmérkőzések során Jack Delaney 12 menetben pontozással legyőzte Tony Marullot, Jimmy Slattery pedig 2 menet alatt végzett Jack Burke-vel. A főmérkőzésen a 170 és fél fonttal mérlegelő McTigue csalódott a nyers ex-birkózó ellen. Berlanbach (170 és fél font) fájdalmas gőzkalapács jobbosokat küldött McTigue állára, aki kissé letargikusnak tűnt. A harmadik és az ötödik menet között körültekintően bokszolt, mivel Berlanbach mindkét kezével kemény ütésekkel fenyegette, de a nyolcadiktól képtelen volt elkerülni Berlanbach támadásait. Végül a bal szeme is felrepedt, de kihúzta a 15. menet végéig, ami után egyhangú pontozással Paul Berlenbachot jelölték győztesnek. A sarok embereitől körülvéve, hogy elválasszák a rajongóktól, Paul Berlanbach elhagyta a ringet és elindult a folyosó felé. Mielőtt beért volna az öltözőjéhez vezető alagútba, észrevett egy majdnem hisztérikus kis kontingenst a volt tornaegyletből. Integetett nekik és kiabálva üdvözölte őket.  Az élet kedves volt hozzám, gondolta magába, miközben hallgatta az éljenzést. Még egyszer odakiáltott nekik és elindult az öltözőjébe.

Eredetileg a félnehézsúlyú Amerikai bajnok Gene Tunney ellen kellett volna a koronát megvédeni, de június 5-én Tunney egy ragyogó győzelmet ért el a nehézsúlyú Tommy Gibbons ellen, ami után lemondott a címéről, mivel a nehézsúlyú bajnok Jack Dempsey kihívójává vált és további karrierjét a legnehezebbek között folytatta.

(Bár egyes források szerint szintén címért zajlott az az 1925. július 13-án rendezett mérkőzés, ahol Berlenbach egy a 9. menet után döntés nélküli mérkőzésen (mivel mindkettőjüket diszkvalifikálták) megtartotta a koronát Tony Marullo ellen.)

Berlenbach első kihívója a fiatal Jimmy Slattery volt. 1925. szeptember 11-én mikor a világ félnehézsúlyú bajnoka Paul Berlenbach, és a kihívója Jimmy Slattery belépett a New York-i Yankee Stadionban felállított ringbe, a mérkőzés promotere Tex Rickard 35.000-re becsülte a nézők számát. A hivatalos mérlegelésen a bajnok 172 fontot nyomott, ami 10 és fél fonttal volt több, mint riválisa testsúlya. Slatterynek ez volt az első 10 menetnél többre kiírt mérkőzése New York államban, miután a Walker törvény korlátozta az ökölvívók tevékenységét 21 éves korukig. Slattery nincs 1 hónapja sem, hogy átlépte ezt a kort.

Az első menetben Slattery villámgyorsan körbe táncolta a bajnokot, aztán könnyeden összeverekedtek. Slattery eltalálta a bajnok állkapcsát, majd lefogta. Mindketten találtak fejre, majd a bajnok elhelyezett egy jobbost ellenfele testén. Aztán egy horog megrengette Berlenbachot. Egy jobbegyenes és egy balos a kötelekre döntötte a bajnokot. Slattery szépen bokszolt, majd elmozogtak a menet végét jelző gongig. A második körben Slattery egy jobbost és egy balt vezetett ellenfele fejére, de Berlenbach is egy kemény jobbkezessel válaszolt viszonzásul. A bajnok Slatteryt a sarokba kergette, akit meg is csípett a dühös támadás. Slattery még visszaütött, majd fogás és a gong következett. A harmadik menet elején Slattery egy zúzósat üt a bajnok testére. A kihívó jabjei kellemetlenek a bajnok számára. A lassuló Berlanbach testén Slattery jobbosai találnak, majd sokat birkóznak. Egy hatalmas, arcra mért balostól Slattery megroggyant és megtántorodott. A bajnok a gyengülő ellenfelére súlyos ütéseket mér. Támolygó állapotában érte a szünetet jelző gong a kihívót. A negyedik menetben folytatja a körbe táncolást Slattery, majd egy szép jobbegyenest visz be a bajnoknak. Berlenbach kétségbeesetten igyekszik elérni és lefiniselni ellenfelét. Egy állra ütött balostól újra egy pillanatra megtántorodik Slattery, de sikerül fognia. Jó jobbfelütés-balhorog Slatterytől, majd kicsit később újabb bal-jobb tőle, aztán megszólalt a gong. Az ötödik menetben Slattery jobbkezest üt Berlenbach állára, a bajnok jobbosa viszont lecsúszik. Slattery elkezdi püfölni a bajnokot, Berlenbach fogni próbál. Egy jobbegyenes és egy balos visszaveti Slatteryt a kötelekhez. Slattery jabjei kellemetlenek Berlenbachnak. A tömeg tombol, mivel Berlenbach védekezik, amikor megszólalt a gong. A hatodikban Slattery megtántorította Berlenbachot egy jobbfelütéssel. A bajnok egy balkezessel lendült előre. Slattery okosabban bokszolt, egy jobbegyenessel küldte vissza a bajnokot a sarkába. A hetedik körben Berlenbach talált jobb kézzel, de cserébe kapott három jabet a fejére. Slattery újabb jobbossal talált állra, majd mindketten fogtak. A kihívó ismét jobbossal talált fejre mikor megszólalt a menet végét jelző gong. A nyolcadikban is sok az összekapaszkodás, a játékvezető nem győzi folyamatosan szétválasztani őket. Berlenbach majdnem földre küldi Slatteryt egy fejre mért balossal. Slattery túlélte, és összekapaszkodás közben érte őket a gong. A kilencedik menet elején egy kemény jobbost fogadott Berlenbach, a kihívó pedig a testére kapott. Slattery talált testre és fejre, aztán lefogta Berlenbachot. Egy jobbos után lassulni látszott a bajnok, de egy óriási balostól majdnem földre került a kihívó. Verekedés közben megszólalt a gong. A mérkőzés nagy részében a keményebben ütő Berlenbach üldözte a táncos lábú kihívóját, aki jabekkel szurkálgatta ellenfelét. Slattery számára a vég a 11. menetben jött el. Egy erőteljes állra ütött jobbkezes 9-ig a földre küldte, majd egy másiktól és kis összekapaszkodástól újra a földre zuhant. Berlenbach a köteleknek szorította, ahol dühödten jobb és balkezes zárótüzet zúdított a védekezés képtelen kihívóra. Slattery útban volt a padló felé, amikor a menet közepén Patsy Haley mérkőzésvezető közbe lépett és leállította az egyenlőtlen küzdelmet.

Három hónappal később (Paul közben kiütött egy nehézsúlyút), 1925. december 11-én az új Madison Square Gardenben, 23.000 néző előtt Berlenbach újabb alkalommal megvédte címét Jack Delaney ellen. A bajnok padlóra került a negyedik menetben és megroggyant a hatodik és a hetedikben is, de az utolsó hat menetben visszajött és kiharcolta a győzelmet egy szoros mérkőzésen. A ring mellett ülő újságírók 7 menetben a bajnokot, hatban a 7 és fél fonttal könnyebb kihívóját látták jobbnak, míg 2 menetben egyforma jónak ítélték őket.

Mint sok félnehézsúlyú, Berlenbach is szeretett volna nagyobb díjazást, ezért kísérletet tett nehézsúlyban, de tíz menetben pontozással kikapott a top 10-es nehézsúlyú, nála 7 kilóval nehezebb Johnny Risko ellen.

1926 júniusában Berlenbach visszatért a félnehézsúlyhoz és 15 menetben egyhangú pontozással védte meg koronáját Young Stribling ellenében, majd következett egy visszavágó Delaney ellen. 1926. július 16-án a Brooklyn-i Ebbets Fieldben félnehézsúlyú világbajnoki mérkőzésen rekord számú néző, és akkor rekord bevétel gyűlt össze. 49.186-an látogattak ki a mérkőzésre, a bevételi kassza 461.789 dollárral zárt. Jack Delaney ezúttal egyhangú pontozással győzött Berlenbach ellen, aki így elvesztette a világbajnoki címét.

1927 januárjában kiütéssel kapott ki McTigue ellen, év végén pedig legyőzte őt Mickey Walker és ismét Delaney. Utóbbi kiütéssel a 6. menetben. Ezután még elért két kiütéses győzelmet és 1928-ban visszavonult. Profi bokszolói rekordja: 40 győzelem (34 KO), 8 vereséget és 3 döntetlent ért el.

1929-ben Paul visszatért a birkózáshoz, majd 1931-ben öt és 1933-ban egy mérkőzés erejéig a bokszoláshoz. Ekkoriban az Astoria bérgyilkosa készségei már elhalványultak. A nagy gazdasági válság idején Berlenbach ingatlanbefektetései elértéktelenedtek, így kénytelen volt számos alkalmi munkát vállalni, mint pl: pultos, mérkőzésvezető vagy újságárus. Később Jack Ruppert, a New York Yankees tulajdonosának alkalmazásában állt, mint a Ruppert Sörfőzde jóakarat nagykövete.

1985. szeptember 30-án, 84 éves korában halt meg. Eredményei elismeréseképpen, 2001-ben beiktatták az Ökölvívás Nemzetközi Boksz Hírességek Csarnokába.