Harc az életben maradásért – A Fiatal Perez története

Az egyik leghősiesebb és tragikusabb történet Victor Perezé, aki Young Perez, vagyis Fiatal Perez néven harcolt.

Victor Perez 1911-ben született az akkor még francia gyarmat Tunéziában. Apja, háztartási boltban dolgozott eladóként egy kis üzletben. Victor négy testvére mellett szerény körülmények nőtt fel Dar-El Berdganában, Tunisz zsidó negyedében. Gyerekként Victor arról álmodozott, hogy szenegáli bálványa, Battling Siki-t utánozva, valaha megnyeri a világbajnokságot, és híres és gazdag lesz. 14 éves korában bátyjával a helyi Maccabi klubban bokszolni kezdett, és két évvel később kiütéssel megnyerte élete első hivatásos küzdelmét. Bátyja, Benjamin „Kid” Perez 1928-ban megnyerte Észak-Afrika légsúlyú bajnokságát, de nem tudott feljebb ugrani a top versenyzői státuszba. Victor tudta, hogy soha nem lesz esélye álmai megvalósulásának, hacsak nem hagyja el otthonát, francia Tunéziát, és Párizsba nem utazik. Tehát, miután megtisztította a helyi légsúlyú mezőnyt, a 17 éves fiatalember áthajózott Párizsba, 1928 telén. Ott találkozott Joe Guez-el, aki az edzője lett.

Perez első mérkőzése a „Fények városában” egy nyolc menetes mérkőzésen döntetlen Lucian Beauvaisszal. Ez kedvező kezdet volt. A következő két évben Victor, szinte kizárólag csak Párizsban mérkőzött, és a 27 profi küzdelme közül csak hármat veszített el. (Az egyik, 1930 elején az üresen álló francia légsúlyú bajnoki címért Kid Oliva ellen, ahol Perezt a 4. menetben egy testütés után kiszámolták, de a nézők között ez tiltakozást váltott ki, ugyanis szerintük az ütés mély volt.)  Agresszív stílusa nagymértékben kedveltté vált a párizsi bokszszurkolók körében, és hamar elérte a fő mérkőzői státuszt.

1931. június 4-én az 54. hivatásos mérkőzésén, a 21 éves bokszoló 15 fordulóban pontozással legyőzte Valentin Angelmannt, és ezzel megszerezte a francia légsúlyú bajnoki címet. Négy hónappal és két mérkőzéssel később, a párizsi Palais des Sportsban, Victor realizálta álmát, hogy megszerezze a világbajnokságot, amikor 1932. október 26-án a második menetben kiütötte az amerikai Frankie Genaro-t, és ezzel ő lett a legfiatalabb francia állampolgár, aki valaha is megnyerte a világbajnoki címet.

(Frankie Genaro a kor egyik legjobb légsúlyú bokszolója. A népszerű bunyós kihasználta a sebességét és ringbeli technikáját. 1920 és 1934 közötti karrierje alatt 109 mérkőzést vívott, amiből 79 győzelmet, 8 döntetlent és 21 vereséget ért el.1928 és 1931 között volt a légsúly világbajnoka.)

Victor még több hírnévre tett szert. Szeretett bulizni, és gyakran látták Mireille Balin, a híres francia filmszínésznő társaságában. Állítólag bele is szeretett a színésznőbe, és el valamelyest el is hanyagolta az edzést, amelynek eredményeként két hónappal később (nem címmérkőzésen), de kikapott Emile Pladner ellen pontozással. De a jóképű fiatal bajnok nem hagyta, hogy a forgalmas társasági naptár megzavarja az aktív bokszolói ütemtervét. A cím megszerzése után Perez 18 alkalommal mérkőzött a következő 12 hónapban. Annak ellenére, hogy a küzdelmek közül kettőt elvesztett, mindkettő a 112 fontos súlyhatár felett volt, tehát a bajnoki címe nem forgott veszélyben.

Egy évvel és öt nappal azután, hogy megnyerte a légsúlyú koronát, az angol Jackie Brown 13 menetben technikai kiütéssel detronizálta Young Perezt a Manchesteri King’s Hallban. Perez nem akart visszavágót, mivel már nehezen tudta elérni a 112 fontos légsúly határát. Onnantól a harmatsúlyú korona (118 font) megszerzéséért indított kampányt.

1934. február 19-én Perez kihívta a nagy, harmatsúlyú bajnok Panama Al Brownt. A 180 centi (más források szerint csak 175 centis) Brown volt a legmagasabb harcos, aki valaha is a harmatsúlyú koronát birtokolta. Kiváló ökölvívó és kemény ütő, aki tudta, hogyan lehet a legtöbbet kihozni szokatlan magasságából és kar hosszúságából. Brown olyan vékony volt, mint a nádszál, de nagyon erős és tartós. 162 (a boxrec szerint csak 160) profi mérkőzése alatt soha senki nem tudta kiütni.

Mikor a mérkőzésvezető mindkét férfit a ring közepére hívta a mérkőzés előtti eligazítás céljából, a 155 centis kihívó feje Brown mellkasával esett egy szintbe. Victor rendíthetetlenül próbálkozott végig, de nem tudta legyőzni Brown hatalmas fizikális előnyeit és ringbeli jártasságát.  Mélyre rogyasztva, közben bujkálgatva, hajolgatva próbált közelebb kerülni ellenfeléhez. A 15 keményen végig küzdött forduló végén Brown továbbra is maradt a harmatsúly világbajnoka.

(Panama Al Brown a korszak legnagyobb harmatsúlyú bokszolója. Extrém magas és vékony, in és izom. Hat évig 1929 és 1935 között tartotta a harmatsúlyú világbajnoki címet. Rekordja 129 győzelem (59 KO) 19 vereség, 12 döntetlen. 1922 és 1942 között bokszolt)

Nyolc hónappal első találkozásuk után, Brown adott Victornak egy újabb lehetőséget a cím elnyerésére, Tuniszban. A mérkőzés elégtelenül ért véget, amikor Perezt kiszámolták a 10. menetben, miután azt állította, hogy szabálytalanság történt és megtagadta a mérkőzés folytatását. Ezután már váltakozó sikerrel vívta a mérkőzéseit, a gyengébbeket legyőzte, de a legjobbaktól már többnyire kikapott. Perez megfogadta, hogy Párizsban marad, és folytatja törekvését egy újabb címmérkőzésre, ám egy sokkal nagyobb csata fenyegetett a láthatáron. A Párizsban is egyre növekvő antiszemitizmus ellenére azt gondolta, hogy Párizsban biztonságban lesz. Azért 1938 novemberében még volt mersze Berlinbe is átugorni a korábbi légsúlyú Európa bajnok német Weiss ellen mérkőzni. (10 menetben pontozással Wiess lett a győztes).

1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború azzal, hogy Németország megszállta Lengyelországot. 1940 májusában Párizs német kézre került. Victor, akinek nem volt hatása az eseményekre, csapdába találta magát az ellenséges vonalak mögött. Megpróbált elmenekülni egy barátjával együtt, de aztán visszatért Párizsba.

1943. szeptember 21-én letartóztatta a Milice Francaise, a Vichy-rezsim által létrehozott kollaboráns Francia félkatonai alakulat, akik zsidók és a francia ellenállás tagjai kézre kerítésére szakosodtak. Októberben Perezt 1000 másik zsidóval deportálták a „Transport 60”-al a Drancy-i francia koncentrációs táborból a lengyelországi Auschwitz-i haláltáborba.

Egy évvel később az eredeti 1000 férfi, nő és gyerekből már csak 21 volt életben.

Perezt az Auschwitz III / Monowitzba helyezték el, egy altáborba, amelyben rabszolgamunkát végeztek az I.G. Farben szintetikus gumigyár számára. Ez ideiglenes haladékot adott számára. A foglyokat szó szerint halálra dolgoztatták. Azokat, akik túlságosan legyengültek a megerőltető munka folytatására, vagy visszatértek Auschwitz II-be, hogy elgázosítsák, vagy a helyszínen agyonlőtték őket. Naponta érkeztek új rabok, hogy ezeknek a helyeit átvegyék.

A rabszolga-tábor szadista parancsnoka, miután megtudta, hogy egy korábbi világbajnok bokszoló a rabok között van, Perezt kivonta a kényszermunkából. Victornak azt mondták, hogy bokszolni fog a tábor SS tisztjeinek a szórakoztatására, akik élvezettel fogadnak a meccsek eredményeire.

A küzdelemre rendelt foglyok között volt egy olyan zsidó csoport, akik a háború előtt amatőr vagy profi bokszolók voltak, köztük a korábbi görög bajnokok, Salamo Arouch és Jack Razon. Egy másik fogoly-bokszoló volt Kid Francis, korábbi harmatsúlyú versenyző. Perez és Francis mérkőztek egymás ellen 10 évvel korábban Párizsban. Kid Francist meggyilkolták Auschwitzban néhány hónappal Perez érkezése előtt.

(Kid Francis: Eredeti neve Francesco Buonaugurio, de „Kid Francis” néven bunyózott, első edzője, Al Francis tiszteletére. Olaszországban született, de Marseilleben nevelkedett, Franciaországban. 1928 és 1932 Top harmat és pehelysúlyú versenyző. Francis mérkőzött Európában, Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban is, köztük 27 alkalommal New Yorkban. Az 1931 júniusi The Ring magazin borítóján szerepelt.  Kid Francis stílusa szurkolóbarát volt. Unottan és erőszakosan ment előre, és ritkán tett lépést hátrafelé. Támadásaiban nagy hangsúlyt kaptak a testütések. Olyan kiemelkedő ring ellenfeleket győzött le, mint Andre Routis (későbbi pehelysúlyú világbajnok), Achie Bell, Pete De Grasse, Eugene Huat és a korábbi légsúlyú világbajnok Fidel LaBarba (Aztán a visszavágón 2 évvel később kikapott tőle). Francia harmatsúlyú bajnok volt. 1932-ben a világbajnoki címért is mérkőzött, de 15 menetben alulmaradt Panama Al Brownnnal szemben. (Brown ellen ezen kívül még kétszer ment, de mindkétszer kikapott tőle). A következő évben 10 menetben pontozással veszített honfitársa Young perez ellen. Ekkor még senki sem gondolta, hogy Perez és Francis sorsa is hasonló lesz. Kid Francis-t 1943-ban a németek Párizsban letartóztatták, majd Auschwitzba deportálták, ahol meggyilkolták. 1936-ban vonult vissza a bokszolástól, 104 győzelem mellett, 16 vereséget és 14 döntetlent ért el. Soha nem ütötték ki.)

A küzdelmeket hetente kétszer tartották. A fogvatartott bokszolókat jobb minőségű hálókörletben részesítették és egy napra kimaradtak a munkából. Minden este egy extra tál levest kaptak. Bármilyen csekély élelmiszer jól jött, amit az extra adaggal kaptak, reménykedve, hogy túlélésüket a lehető leghosszabb ideig meghosszabbítsák.

Az első küzdelmén Perez egy nálánál 30 centivel magasabb és 50 fonttal (22,6 kg) nehezebb zsidó (valamikori) nehézsúlyút ütött ki. A következő 15 hónapban hetente kétszer bokszolt és állítólag 140 körüli egymást követő mérkőzést nyert meg.

(Ezeket a mérkőzéseket úgy kell elképzelni, hogy nem minden esetben képzett bokszoló-bokszoló ellen harcolt. Más táborokban is rendeztek ilyen jellegű küzdelmeket. Felállítottak egy ringet, amit a tisztek és a nézők ültek körbe ültek. Boksz szabályok szerint, bíróval zajlottak a küzdelmek. Ellenfeleket jelöltek ki, de jelentkezni is lehetett ellenfélnek. Sok esetben legyengült rabok álltak szorítóba önmaguktól, reménykedve a túlélésért. Általában ilyenkor a kiütésnek halálos következménye lett. Nem magának az ütésnek, hanem utána a rab feleslegessé vált. És a tisztek a szórakoztatás céljából el is várták a kiütést, még akkor is, ha a szorítóba lépő ellenfél mér eleve szinte egy élőhalott volt. Ilyenkor az erősebbik maximum úgy mérlegelhetett, hogy nem „kínozza meg”, szórakoztatva a publikumot, hanem mihamarabb végez vele, és addig sem vele végeznek. A római kori gladiátorbokszolás egy jóval aljasabb formája volt ez. Természetesen egy egy magasabb beosztású tisztviselőtől függött, (és volt változó), hogy az adott „bokszoló”, milyen kiváltságokban részesülhetett. Túl nagyokra azért senki ne gondoljon. Esetleg más, jobb és több élelmet kaphatott, illetve könnyebb munkát.)

Ebben az időben Auschwitz III konyha munkájára jelölték ki Perezt, aki így hozzáfért az élelmiszer ellátáshoz, ahonnan el tudott lopni jó pár liternyi levest, amit rendszeresen szétosztott az éhező fogvatartott társai között. Noah Klieger, izraeli újságíró, aki fogvatartott és bokszoló volt Auschwitzban, emlékezett arra, hogy Victor barátai figyelmeztették őt, hogy felakasztják, ha ezt felfedezik. Soha nem felejtette el a bátor bokszoló válaszát:

 - Az embert azért hozták létre, hogy másoknak segítsenek. Azért élünk, hogy segítsünk!

Kliger arra is emlékezett, hogy Perez megpróbált elmenekülni Auschwitzból, de elkapták, és két hétig kínozták a hírhedt „álló cellában” (egy cella, ami úgy volt kialakítva méretre, hogy csak állni tudtak benne), melyben nem volt hely lefeküdni, amiben a fogvatartottak az éjszakát töltötték, miközben továbbra is rabszolgaként dolgoztak napközben.

A szovjet hadsereg gyors közeledésével 1945 januárjában a nácik elhagyták Auschwitzt. 57 ezer foglyot vittek magukkal, akik alig éltek, arra kényszerítve őket, hogy a fagyos hőmérsékletben Németország felé, nyugatra induljanak. Kevesebb, mint 20 ezren maradtak. Victor Perez nem volt közöttük. Perez a hitvallása szerint halt meg. „Az embereket más emberek segítségére hozták létre.” Noah Kliger a következő visszaemlékezést adta egy bizonyos napról:

1945. január 21-én a halálmenet negyedik napján az éhező, kimerült és elfagyó zsidó foglyokat megállították a cseh határ mentén lévő Gleiwitz koncentrációs tábor előtt. Victor elosont a csoporttól, és bement az elhagyott német tábor konyhájára, ahol talált egy nagy zsáknyi kenyeret. Perez a vállára vette a zsákot és visszasietett, hogy a barátai számára ételt vigyen. Ahogy közeledett a csoporthoz, egy kis árok előtt volt, amikor egy német őr észrevette és Perezre húzva géppisztolyát felszólította, hogy: - Halt, halt! (Állj, állj) Perez megpróbálta elmagyarázni, hogy: - Ezek a barátaim és éheznek, csak kenyeret hozok nekik – de az őr ragaszkodott hozzá, hogy ne mozduljon. Figyelmen kívül hagyta az SS őrt és átugrott az árkon, hogy a zsák kenyeret odaadja a többieknek, azonban az SS őr Perezre irányította a géppisztolyt és több lövéssorozatot adott le. A bokszoló miután összeesett, nem mozdult többet.  (Néhány oldal más időpontokra rakja  Perez halálának napját, de azokról nem tudni, hogy milyen forrásra hivatkoznak.) Perez bokszolói rekordja 92 győzelem, 31 vereség és 15 döntetlen volt.

(Az Auschwitz III / Monowitz munkaszolgálatos koncentrációs tábor parancsnoka 1943 decembere és 1945 januárja között Heinrich Schwarz SS százados volt, háborús bűncselekmények miatt ítélték el, golyóáltali halálra. 1947. március 20-án kivégezték.)

2020. április 27. - Leibinger Gábor