A ring kulisszái mögül: A Tigris üvöltése

1974. október 30., Zaire, Kinshasa, Május 20.-a stadion, helyi idő szerint valamikor a hajnali órákban

Komor helyiség volt az öltöző. Olyan, mint egy nyilvános vécé a moszkvai metrón. Tágas, fehér csempés oszlopokkal, még a tapéta is fehér volt. Úgyhogy egy műtőre is hasonlított. Ebben a hullaházban elhalt minden jajkiáltás. És mindenütt fehér csempe. Hogy lehet itt felkészülni?! A megjelentek hangulata sem volt jobb, mint az öltözőé. Dundee (Muhammad Ali edzője), Pacheco (Ali orvosa) Plimpton és Mailer (újságírók), Walter Youngblood (Ali segéd edzője), Bingham, Ali Rachman nevű testvére, Ali menedzsere Herbert Muhammad, Ali üzleti ügyeinek intézője Gene Kilroy, az apró termetű Bundini, Ali segédje és szórakoztatója, egy bizonyos Hasszán és Roy Williams, Ali egyik fő edzőpartnere gyűlt össze a helyiségben, és egy szavuk sem volt. – Történt valami? – kérdezte Ali, amikor benyitott. – Mitől vagytok annyira megrémülve? Mi ütött belétek?

Levetkőzött, és egy szál szuszpenzorban elkezdett ugrálni és árnyékbokszolni.
A szparringpartner Roy „Tiger” Williams már beöltözött a Henry Clarkkal vivandó előmérkőzéséhez, és a gyúrópadon üldögélt. Mások pontatlan számításai miatt a konvojukkal érkezett ki a stadionba, túl későn ahhoz, hogy kiálljon a tízmenetes elődöntőre. Most próbálták meg átszervezni az estét, hogy a mérkőzésére a nagy Foreman-Ali döntő után kerüljön csak sor. Kellemetlen halasztás egy bokszolónak.

- Félsz Roy? – kérdezte tőle Ali, mikor eltáncolt mellette.

- Egyáltalán nem – válaszolt Williams dús, de halk hangon. Ő volt a legfeketébb az öltözőben, s egyúttal a „leggyengébb” is.

- Nagy tánc lesz itt – kurjantotta Ali, míg ide-oda röpködött, és élvezte, hogy mindig az utolsó pillanatban kerülte el az összeütközést valamelyik oszloppal.

Roy Williamset leszámítva Ali volt az egyetlen jó kedélyű ember az öltözőben.

Aztán talán úgy egy fél óra múlva, odaért a felszólítás a stadionból.

- Ali a szorítóba! Ali a szorítóba!

Bundini átnyújtotta azt a fehér afrikai köpenyt, amelyet az öklöző maga választott ki magának. Ezután mindenki elindult az öltözőből, az összes férfi libasorban, keresztülnyomakodtak az ajtó előtt álló katonai szakaszon, miközben a katonák is előre taszigálták őket, azután teljes katonai kísérettel, megindultak a szürke, cementtéglás folyosón. Kiértek a szabadba, eléjük tárult a reflektorokkal megvilágított futballstadion megvilágított füvének szürrealisztikus öröme és élénkzöld hangulata…

Valamivel több mint egy óra múlva, miután Ali óriási meglepetésre kiütötte Foremant a 8. menetben, Ali és kísérete visszatért az öltözőbe. Nem sokára Ali felesége, Belinda is megérkezett. Belinda aztán körbejárt az öltözőben lévő férfiak között, köszönetet mondott, és fogadta a gratulációkat is. Vigyázott, hogy ki ne hagyja Roy Williamset, akinek végül saját meccs nélkül kellett végigvárakoznia a hosszú éjszakát.

- Szeretnék neked mindent megköszönni, Roy. Nem tudtuk volna megnyerni, ha nem készíted fel Alit ilyen becsületesen.
- Én köszönöm – mondta Williams büszkén. – Klassz kis este volt.
- És sajnálom, hogy neked nem jött össze a meccs.
- Ugyan már – felelte zengő hangon Williams -, Ali győzött, és ez az, ami számít.
De aztán a „Tigris” morgolódni kezdett. Roy „Tiger” Williams volt Ali fő edzőpartnere a Foreman elleni mérkőzés felkészülésekor. Bónuszként berakták az Ali-Foreman gála programjába, ahol előmérkőzést vívhat a jó nevű Henry Clark ellen, 5.000 dolláros meccspénzért. Azonban Ali és kísérete a tervezettnél később érkezett a stadionba, ezért a rendezők megváltoztatták a programot és végül Williams mérkőzése elmaradt, illetve törlésre került. Később Williams átgondolta a történteket, és rájött, hogy igen ám, de ő 5 ronggyal így megrövidült.

Roy „Tigris” Williams egy klasszikus Philadelphia harcos volt, kivéve egy dolgot. Háborúinak nagy részét az edzőteremben vívta meg, és Royt az egész boksz-világban úgy ismerték, mint a legkeményebb tornatermi harcost, és olyan embert, akit érdemes megfizetni, ha egy durva küzdelemre készülsz. Például ahogy Ali is bemutatta a médiának, hogy Williams nagyobb, erősebb, keményebb és keményebben üt, mint Foreman. Talán volt benne valami hype is, de az is lehet, hogy mégsem. Roy nagydarab volt, 196 centi magas és 105-110 kiló és ijesztő. Elég jó kézsebességgel, jó kombinációkkal rendelkezett, és volt egy rövid, gyors, halálos balhorga. Annak érdekében, hogy az ütései még ijesztőbbnek tűnjenek, hangos morgást hallatott minden alkalommal, amikor ütést indított.

Williams mérkőzése a késői érkezés, majd az időjárás áldozata lett. A Tigris nem volt boldog, amikor meg mondták neki, hogy nem volt mérkőzés, úgyhogy az a meccspénz nem lesz kifizetve. Larry Holmes, aki szintén sparring partner volt akkoriban, úgy emlékezett, hogy az afrikában töltött idő egy részében Roy, mindig durrogott valamiért, de általában pénz miatt. Nos, az ötezer dolláros zsákmány nem az volt, amit a Tigris kész volt figyelmen kívül hagyni. Hazaérkezésük után Williams megjelent Deer Lake-n, Muhammad Ali edzőtáborában, Alit kereste, a pénzét és a kifizetését. Majd meg is lökte, amivel feldühítette Alit. Muhammad elszánt volt, hogy a ringben vesz elégtételt. Egy tíz körös sparring kesztyűzésre hívta. A főnök, a dühös alkalmazott ellen. Roy Williams, nem probléma.

Szét fogom rúgni a seggét, ennek a surmónak – mondta Alinak.

Kemény volt, nem játékos szparring, ahogy a szemtanúk állították. Nekiláttak foggal körömmel. Ali megpróbálta a legjobb ütéseit bevinni, megpróbálta kiütni. De Williams ugyanolyan jó volt és ugyanannyit adott vissza, mint amennyit kapott. És minden egyes menet után azt morogta: - Teee, homokos, rohadt geci. Szétrúgom a nyavalyás seggedet.

A 10 menet végén Ali még mindig nem volt hajlandó fizetni. Williams és Ali megállapodtak, hogy ugyanezt csinálják másnap. Ez még keményebb 10 forduló volt. Nem lett tiszta győztes és Williams továbbra is követelte a pénzt, amiről azt gondolta, hogy jár neki. El tudod képzelni ezt a hírhedt két napos és húsz menetes verekedést? Végül a Tigris megkapta a pénzét, de aztán kirúgták.

Larry Holmes: - „Tudhatod, hogy tehetséges vagy, ha megkapod az esélyt, de ha megtagadják a lehetőséget, nos, akkor az besavanyíthatja az embert. Egy bunyós ideje rövid. Ha nem lépked felfelé a rangsorban, akkor stagnál. Szellemileg és fizikálisan is. Ezt használhatod, vagy el is veszítheted. Hidd el, ez keserűvé teheti az embert. Nagyon keserűvé. Közelről és személyesen láttam Ali egy másik szparring partnerén, Roy Williamsnél. Nagy Roy 196 centi és 240 (109 kg) font volt, és képes volt lyukat ütni az emberen. De egy harcos volt, aki sosem tartott szünetet, egy olyan harcos, akinek a sport erejéből soha nem volt semmilyen része az ügynökök manőverezése miatt. A jobb bunyósok tudták, hogy milyen kemény volt, és kerülték. Mi a fene. Miért nem kapott lehetőséget? Mert ismeretlen volt, és így Roy Williams legyőzése nem vitte előrébb a hírnevedet. És elég jó esélye volt, hogy ha az ember rendesen eltalál, akkor leszálló pályára kerülsz. Roy csúnyán megkeseredett volt. A táborban egyedül lógott, és ő volt a legmorcosabb. Egyszer, amikor végre kapott egy meccset, kimentem és a ring mellől drukkoltam neki. Erre Roy kifordul felém a meccs közepén és kikiabált a ringből: - Fogd már be a pofádat. Hihetetlen. De ez volt Roy Williams. Soha nem volt boldog. Mindig dühös volt valamiért, általában pénz miatt. Hallottam, ahogy zúgolódik:

- Annak a szemétláda Alinak még kell, hogy adjon nekem egy kis pénzt.

Az Alival való kapcsolatának záró pontja Zaire volt, ahol Muhammad megdöbbentette a világot, amikor kiütötte George Foremant. A mérkőzés éjjelén Williamsnek az előprogramban kellett volna mérkőznie Henry Clark ellen, de megállapodtak, hogy ő is Ali csoportjával együtt menjen az arénába. De amikor Ali későn érkezett, Williams küzdelme elúszott és ezzel a biztosított 5000 dollárja is. Ahogy ó látta, Ali szúrta el a dolgokat, Ali kötelessége kifizetni az 5 rugóját.

- Add ide az istenverte pénzem, te rohadék – mondta neki, miután visszament a Deer Lakebe. Ali megpróbálta figyelmen kívül hagyni, de Big Roy nem hagyta. – Te, anyabaszó punci, fizess ki. Ali aztán úgy döntött, hogy a ringben vág vissza. Egy tíz menetes edzésre utasította.  A főnök ellen a dühös alkalmazott. – Szét fogom rúgni a segged, te suttyó – mondta Alinak. Foggal körömmel egymásnak mentek. Ali mindent megpróbált, hogy kiüsse az embert, de Williams is ugyanezt próbálta. És minden menet végén morgott: - Buzi, rohadék, punci. Szétrúgom a rohadék seggedet. Ali próbálta a rope-a-dope taktikát, majd ütésekkel megpróbált eljönni a kötelektől, de Nagy Roy ott volt és visszaverte. Pokoli egy küzdelem volt. És utána Roy Williams hunyorgott és motyogta: -  Buzi, rohadék, punci.

Ali nem volt elégedett. A következő napra ismét tíz menetre hívta. Roy Williams pedig kajált egyet, aludt egyet, másnap pedig felállt szemtől szembe Alival újabb tíz fordulóra, ütve és káromkodva, nem hagyva más terepet a nehézsúlyú világbajnoknak. Nos, Ali számára ez már elegendő volt. Nagy Roynak odaadta az öt rongyot és elbocsájtotta – kirúgta a seggét. Roy Williams keserű, egy megkeseredett ember volt, és nem volt nehéz kitalálni, hogy miért.”

A Tigris nem csak edzésen, azért mérkőzéseken is megmutatta időnként az erejét. Az 1945-ben született Williams, 21 évesen, 1966-ban kezdte profi karrierjét. Az első kilenc mérkőzésén nem talált legyőzőre, de aztán jött a hozzá hasonló méretű és kaliberű Jeff Merritt és Larry Middleton, akik mindketten kipontozták.1971 februárjában 4 menetben legyőzte az akkor még csak 5 meccses Jimmy Young-ot. 1972 januárjában Phillyben elnyerte Roger Russell pontozásos legyőzésével a Pennsylvania állam nehézsúlyú bajnoki címét, de két mérkőzéssel később Angliában egy szoros mérkőzésen kikapott a későbbi brit nehézsúlyú bajnok Richard Dunntól. Újabb négy győzelem következett, amikor 1974. december 7-én pótolták az anno Zaireban elmaradt Henry Clark elleni mérkőzését. Clark a világranglista 9. helyén állt, szóval ha Williams legyőzi, nagy lépést tehetett volna a legjobbak felé. De nem győzte le, pontozással alulmaradt 10 menetben. Jó ideig ezután nem is lépett ringbe, legalább is mérkőzésen. 1976 elejéjén láthattuk legközelebb a szorítóban, amikor kiütött két felhozó bunyóst, aztán áprilisban találkozott a 21 mérkőzésen veretlen, feljövőben lévő Larry Holmesszal. A Tigris talán menetet sem nyert ellene, de látszólag vég nélkül állta Holmes csípős jabjeit és roppant kemény testre ütött horgait. A 10. menet vége felé egy fültőre ütött balhoroggal egy pillanatra meg is csípte Holmest.

1976. december 11-én megkapta utolsó nagy lehetőségét a korszak legnagyobb bombázója, Ernie Shavers ellen. Mindkét részről voltak kemény találatok, de végig Shavers volt az, aki többet dolgozott. Aztán Ernie a 8.-tól fáradni kezdett. A 9.-ben tisztességesen kiosztották egymást, a menet végén a sarokba szorult és előrehajolt Shavers 4 tiszta balhorgot kapott egymásután a fejére, úgy nézett ki, hogy elkészült az erejével. De aztán jött a gong. A 10. egyben utolsó menetre felfrissülten ment ki a Tigris, rögtön az elején egy nagy és gyors jobbkezessel megszédítette Shaverst, aki rogyadozó lábain a sarokba tántorgott. Ott keményen megszórta a bombáival tehetetlen ellenfelét. Shaversnek látszólag vége volt, a bíró elhúzta Williamst és Shaversre álló rászámolást alkalmazott. Tiger Williams egy rövid ideig folytatta a bombázást, de aztán ő is elfáradt. Shavers nem sokára valahogy összeszedte magát és ő ment át támadásba. A menet vége felé beszorította Williamst a sarokba és most Williams került abba a helyzetbe, amiben nem sokkal korábban Shavers volt. A bíró itt is álló rászámolást alkalmazott, de most a Tigrisre. A számolás után megtörölte Williams kesztyűit, mehet tovább. A Tigris a rogyadozó lábain megpróbált elindulni a folytatáshoz, de néhány bizonytalan lépés után összeesett. Vége volt. 17 másodperc volt vissza a mérkőzésből. Igazán kemény verekedés volt.

Ernie Shavers: - „Ali már többször mondta, hogy mérkőzni fog velem. Az Ali-Norton programban bunyóztam a Yankee stadionban. Henry Clarkot ütöttem ki 2 menetben. Megnéztem Alit a sajtótájékoztatón. Barátok voltunk, mióta megengedte nekem, hogy használjam (ingyen) az edzőtáborát- De akartam egy címmeccset. A menedzser edzőm azt mondta: - Ali, mikor akarsz Ernienek egy esélyt adni?  Ali azt mondta a sajtónak, hogy megmérkőzik velem, ha legyőzöm a korábbi sparring partnerét, Roy „Tiger” Williamst. Ali azt hitte, hogy ez nem fog megtörténni. Ali és Williams között nézeteltérés volt a táborban, és minden nap az edzésük egy III. világháborúvá vált. Williams 6 láb 5 és 240 font súlyú. Tudott ütni és soha nem mosolygott. Williams ismerős volt nekem. Emlékszem, hallottam róla, amikor profi lettem és Poughkeepsieben edzettem A táborban lévő egy Lloyd Nelson nevű Philadelphiai bunyós figyelmeztetett erről a hihetetlen ütőről, és azt mondta: - Ha valaha is mérkőzöl Williamsszel, szerezz meg mindent pénzt amennyit megszerezhetsz, mert az mindkettőtöknek élet halál küzdelme lesz. Amikor Ron Lyle-ra készültem, Williamst sparring partnernek hoztuk. Minden edzés tokától bokáig, teljes tornatermi háború volt. Körülbelül egy hét múlva Frank Luca (Shavers edzője) véget vetett ennek. Az ilyen típusú edzések nem jók, Ernie – mondta Luca. Mindent itt hagysz a teremben. El kell engednünk Williamst. Összeraktam a kezeimet, felnéztem a mennybe, és azt mondtam: - Köszönöm, Uram! Megmentettél attól, hogy ez a fickó lefektessen aludni. Megbeszéltük a Williams meccset, amin ha túljutok, akkor az Ali elleni mérkőzés teljes anyagi biztonságot jelent majd nekem és a családomnak. Nem izgultam, hogy Williams ellen kell mérkőznöm, de tudtam, hogy ez karrierem legkeményebb próbája lesz. Pokoli küzdelemmé vált. Az első nyolc menetben közel maradtam, miközben a testét is ütve legyengítettem. De cserébe én is kaptam. Valamivel vezettem, úgy mentünk a 9.-re. Akkor aztán a dolgok nehézkessé váltak. Érezve Williams, hogy hátrányban van, felvette a tempót. Két kemény jobbkezessel keresztülbillentett a ringen. Próbáltam visszaütni, de már túlfáradt voltam, hogy visszatámadjak. Williams a sarokba szorított és balhorgokkal ütött. Megpróbáltam lekötni és végre megszólalt a gong. Csak egy menetet kell mennem ezzel a szörnyeteggel és utána bárkié lehet a meccs. Luca azt mondta nekem, hogy meggyőzően kell megnyernem az utolsó fordulót. Williams a tízedikben ismét bombázott. Beszorított a kötelekhez és mindkét kezével ütött. Ülő helyzetben voltam a köteleken és nem ütöttem vissza. A játékvezető beugrott és álló 8 rászámolást alkalmazott. Amikor a mérkőzés folytatódott, Williams belépett a gyilkossághoz, de jobb kézzel elkaptam és megtántorítottam. Rá tüzeltem a Tigrisre a köteleknél és folyamatosan ütöttem, amíg a mérkőzésvezető belépett, hogy Williamsre nyolcat számoljon. Hallottam, hogy a sarkamból ordítják, hogy: Húsz másodperc. Olyan fáradt voltam, hogy az is egy élethosszig tartónak tűnt. Ahogy a mérkőzésvezető befejezte a számolást, Williams oldalra lépett és összeesett. A mérkőzés az utolsó menet 2:46-nál fejeződött be. Amikor felvételről nézem ezt a csatát, még mindig elfog a félelem.”





Roy „Tiger” Williams ezután még hét mérkőzést vívott, és bár valamennyit megnyerte (köztük a 18-0-ás Walter Moore ellen), de már komoly mérkőzésre nem volt lehetősége. 1979 márciusában Walter Santemore kiütésével befejezte a profi karrierjét.

1978-ban történt, amikor a fiatal olimpiai aranyérmes, de profiként tapasztalatlan Leon Spinks készült a már öregedő Ali ellen, Roy Williamst fizették meg az egyik kesztyűpartnernek. Butch Lewis, Spinks menedzsere így emlékezett kettőjük kesztyűzésére:

- Leon formája jónak nézett ki, és arra gondoltam, hogy talán meg tudja verni Ali-t. Aztán, kb. tíz nappal később Roy Williamsszel sparringolt. Azt akartuk, hogy Roy fogja Leont és úgy birkózzon vele, ahogy Ali szokott. Tehát Roy a jobb kezével a tarkójánál fogva magához húzta Leont és balhorgokkal a bordáját csapkodta, és egyszer csak bumm, Leon lement. Megállítottuk a sparringot és lejegeltük Leon bordáit. Másnap elindította a jobb kezét Roy ellen, és fájdalmában összeomlott. Aztán a röntgenfelvétel megállapította, hogy izomszakadás van a bordák körül, és amikor Leon felemelte a kezét, akkor az megnyílt.
Végül a mérkőzésre Spinks, a bordái közé kapott fájdalomcsillapító injekcióval tudott kiállni Ali ellen.

Roy „Tiger” Williams idejében, mondhatni esélye sem volt, hogy világbajnoki meccset kaphasson, mivel Frazier, Foreman, Ali, egy rövid időre Ellis, L. Spinks, Norton, és Holmes (így heten) lefedték a hatvanas évek végétől egész a hetvenes éveket. Ha valamivel később születik? Ki tudja, talán. Az azonban tény, hogy a 80-as években 15, a 90-es években szintén 15, és ha jól számoltam, a 2000-es években 18, és a 2010-es években is 15 volt a nehézsúlyú világbajnokok száma, akik ellen próbálkozhatott volna.