„Moron leopárdja” – Victor Galindez

„Amikor gyerek voltam, leopárd szerettem volna lenni, szabadnak lenni, vadászni, elmenekülni. Én összehoztam. Bajnok akartam lenni. Összehoztam. Éltem az életem, ahogy én akartam. Azt hiszem, most már autóversenyző bajnok szeretnék lenni. Ez a sport nem annyira veszélyes, mint az ökölvívás. A bokszban bármelyik pillanatban meghalhatsz. Az autóverseny sokkal biztonságosabb. Nem kell sehány ütést elszenvedned a verseny közben.” - mondta Victor Galindez a visszavonulásakor.

1948-ban született Buenos Airesben. Fiatal fiúként Buenos Aires külvárosában, Moronban nőtt fel, azzal a vággyal, hogy egyszer egy híres bokszoló vagy versenyautó vezető lesz. Nagybátyja farmján dolgozott egy hentesüzletben, mint cipőpucoló és újságárus fiú. 16 évesen már bokszolt, noha nem is volt rá engedélye. Egy helyi promoter berakta egy nagy argentín showra Lujanba, Buenos Aires közelében. Bokszolói karrier ott kezdődött. Szankcionálatlan mérkőzéseken lépett ringbe, rikító, leopárdbőr mintájú köntöst  és nadrágot viselt, amelyről elnevezték. El Leopardo de Moron, vagyis „A leopárd Moronból”. Három évvel később, e múltjáról nem adva számot, argentin színekben elindult a ’68-as olimpián. De előtte még 1967-ben a Pán-amerikai játékokon ezüst érmet nyer nagyváltósúlyban, és a döntőben a nagy kubai bokszoló Ramon Garbey ellen veszített, aki Galindez legyőzésével nyerte meg a három Pán-amerikai játékok közül az első aranyérmét. Az 1968-as olimpiai játékokon az első fordulóban búcsúzott.

Hivatalos profi karrierje első időszakában, 1969-et követően jó néhány meccset elbukott, ám végig ment a rögös úton.  1972 júliusában Juan Aguilar pontozásos legyőzésével elnyerte Argentína félnehézsúlyú bajnoki címét, októberben a rutinos Avenamar Peralta elleni visszavágón begyűjtötte a Dél-Amerikai félnehézsúlyú bajnokságot is. Miután Bob Foster visszavonult, a WBA megüresedett trónját ő foglalta el, legyőzve az amerikai Len Hutchinst 12 menetben, 1974 decemberében, Buenos Airesben. Szinte hihetetlen, de egy hónappal a mérkőzés előtt térdsérülést szenvedett egy autóbalesetben, később a bokája fordult ki egy lovas baleset után, aztán gyomorbajt kapott, mivel a meccs előtt pár nappal behabzsolt egy tál békát provance-i módra.

1975-ben négyszer is megvédte a címét, áprilisban Pierre Fourie ellen Dél-Afrikában 15 menetben. 5 héttel később Ray Elsont döntő fölénnyel győzte le a 8.-ban. Rá hat hétre 15 menetben pontozással megverte Jorge Ahumadát, és végül 1975. szeptember ismét legyőzte 15 menetben Fouriet Dél-Afrikában.

Az 1976-os évet Galindez Európában kezdte meg. Márciusban Norvégiába érkezett, hogy megvédje címét az Európában 2. helyen rangsorolt norvég Harald Skog ellen. Skog sosem mozdult ki a hazai pályáról, 16 addigi mérkőzésén veretlen maradt, és többek között legyőzte Jean-Pierre Coopmant, Conny Velenseket, Ray Andersont és a korábbi félnehézsúlyú Európa bajnok Rudiger Schmiedkét. 193 centis magasságával jóval Galindez fölé tornyosult. Három nappal a tervezett mérkőzés előtt Harald Skogot elsodorta, elütötte egy autó, aminek a következtében egy kissé megsérült a jobb lába. Emiatt a küzdelmet péntekről vasárnapra kellett halasztani, de a malőr nem rendítette meg Skog erős önbizalmát. „Egy bulldózer tudna engem kiütni, de Galindez nem bulldózer,” mondta Skog a riportereknek az Osloi kórházban egy rövid látogatás után. „Biztos vagyok benne, hogy meg tudom őt verni.” Galindez könnyű pénzt keresett a Skandináv fővárosban, amikor a harmadik menetben egy perc 45 másodperc után kiütötte a norvég kihívót. Egy meglehetősen egyoldalú mérkőzést láthatott az Ekeberg Hall 2500 nézője. Miután Skognak brutálisan vége volt, bebizonyosodott, hogy nem voltak egyenrangú ellenfelek. Galindez könnyedén vette a norvég támadásait az első menetben. Harald néhányszor hosszú balegyenesekkel próbálkozott, de az ütések sehogy sem hatottak az erőtől duzzadó argentinra. Victor átvette az irányítást a másodikban, erőteljes jobbosaival és balhorgaival, amelyekből az utolsó, a menet vége előtt 5 másodperccel a földre küldte a kihívót. A harmadikban Harald elérte néhány hosszú jobb és balossal, de Galindez hamarosan bulldózer üzemmódba kapcsolt. A hűvös és eltökélt bajnok üldözte őt, miközben várta a döntő lehetőséget. Közel egy perc telt el, amikor egy jobbhorogtól Skog összeomlott a kötelek mellett, de nyolc számolás után a mérkőzés folytatódott. A leütéssel azonban eljött a vég kezdete. Az ütések egy kombinációja után a védtelen norvég újra meglátogatta a padlót. Nem sokkal később feltápászkodott, de Tony Perez játékvezető elég bölcs volt ahoz, hogy leállítsa a mészárlást. Az új pontozási rendszer szerint Perez 0-2, 0-2 arányban ítélt a bajnok javára. Az argentín Crapper pontozó az első menetet 0-0, a másodikat 0-1 arányban, míg norvég munkatársa Kaare Hagmansen 1-0 Skognak és 0-1 Galindeznek pontozott. Galindez tudott bulldózer is lenni, míg Skog kemény úton tanulta meg a leckét.  Küzdelem után Skog ennyit mondott: „Én elhittem és igazán azt gondoltam, hogy lehet esélyem…de ő nekem túl erős és túl tapasztalt volt. Nincsenek mentségeim…” Galindez szűkszavúan kommentált: „Bátor volt, de semmi több.” És egy kicsit irónikusan hozzátette: Miután értesültem, hogy Harald fenyeget engem, hogy mi lesz mikor a ringben találkozunk, igazán arra számítottam, hogy majd kemény küzdelemre kényszerít!”

Galindez két héten belül, még Európában, újra szorítóba lépett, de nem címmeccsen a világranglista 10. helyén rangsorolt amerikai Jesse Burnett ellen. A Los Angeles-i Burnett mindössze négy éve volt profi, és ezalatt 10-2-1-es (3 KO) rekordott épített. Legnagyobb győzelmét Yaqui Lopez ellen érte el még tavaly. Már 1972-ben is találkoztak, Burnett akkor kipontozta 8 menetben. Aztán kétszer megmérkőztek 1975-ben, először Burnett diadalmaskodott 12 menetben, aztán a visszavágón Lopez. Jesse abban az évben elszenvedte a másik vereségét is, James Scott ellen. Április 8-án a Dániai Koppenhágában a K.B. Hallenben találkozott Galindez és Burnett. Jesse jól kezdte a mérkőzést, jól használta balegyenesét. Galindez az 5. menettől kezdett feléledni, miután testütései láthatóan egyre jobban kezdték ellenfelét lelassítani. A Californiai bokszoló nyugodt maradt, de Galindez elkezdett rá menni, miközben jó balhorgokat szórt testre és fejre. A nyolcadiktól Galindez nyomta Burnettet, rátolta a kötelekre és kemény ütésekkel bombázta a bordáit, fejét. Ez a gyors finis végül Galindez felé billentette a pontozás végeredményét. A pontozás szoros volt, de a szurkolók úgy érezték, hogy igazságos döntés született. Burnett visszament az Egyesült Államokba, és most már tudta, hogy egy ringbe mehet a legjobbakkal is. Galindez pedig Dél Afrikába készült, ahol koronáját akarja megvédeni az amerikai Richie Kates ellen. A Ring világranglistája ekkor így nézett ki: 1. Victor Galindez (WBA világbajnok) 2. Len Hutchins (Amerikai bajnok) 3. Richie Kates 4. Tom Bethea 5. John Conteh (WBC világbajnok) 6. Bobby Cassidy 7. Alvaro „Yaqui” Lopez 8. Mate Parlov 9. Domenico Adinolfi (Európa bajnoka) 10. Jesse Burnett.
Nem egészen másfél hónappal később a nyurga és hosszú karú amerikai Richie Kates személyében az egyik legkeményebb kihívója érkezett.

1976. május 22., Dél Afrika, Johannesburg, a Rand Stadion: Az előmérkőzések során mindkét helyi bokszoló győzelmet aratott. A dél afrikai nehézsúlyú Mike Schutte, 3 menet alatt intézte el a holland Lubberst, míg Pierre Fourie 10 menetben kipontozta az argentin Avenamar Peraltát. 30.000 néző látogatott ki, hogy láthassa a WBA félnehézsúlyú világbajnokának legújabb címvédését, akik között feltűnt a helyiek reményteljes nehézsúlyú bombázója, Kallie Knoetze is. És megkezdődött a várt főmérkőzés első menete Galindez és Richie Kates között. Mindketten balegyenesekkel kezdenek, de nem igazán találnak. Nem sokkal később Kates a balegyenesek után ráküld egy-egy balhorgot is. Kettőjük közül Kates 5-6 centivel is magasabbnak látszik és a karjai is jóval hosszabbak. Kates dupla balegyenesekkel dolgozik, a menet közepén egy jó balhoroggal meg is billenti a bajnokot. Jó menet volt ez, amiben a kihívó volt a jobb. A második menet elején Galindez vehemensebben kezd, rögtön az elején bevitt egy balfelütést testre, majd egy jobb-bal-bal horogsorozatot követő beugrásból ütött balhoroggal találta el tisztán Kates fejét. Richie viszont igen jó balegyenesező, a hosszú dupla, tripla jabjeivel helyenként ledöfködi ellenfele fejét. Jól variálja az ütéseket testre és fejre. A menet végén egy nagyon jó balhoroggal búcsúzik Galindez, ennek ellenére inkább Kates menete volt ez is. A harmadik elején is Kates balegyeneseket döfködött, Galindez pedig megpróbált előlük behajolni és felütéssel támadni ellenfele testét.

Még a menet fele sem telt el, amikor szinte egyszerre ütöttek. Galindez egy nagy jobbost, Kates egy nagy balhorgot, miközben a fejük is összekoccant. A Dél Afrikai közvetítés felvételéből nem lehetett tisztán eldönteni, hogy a sérülést összefejelés vagy az ütés okozta. A világbajnok azonnal a fejéhez kapott és fájdalmasan kínlódott, miközben vér csurgott le az arcán. A mérkőzésvezető Stanley Christodolu leállíttatta a küzdelmet és Galindez sarkához ment, hogy megnézze a Galindez jobb szeme felett lévő sérülést. Kisvártatva a fényképészek és a nézők egy része bemászott a ringbe, miután látván az erősen vérző vágást ill. a szünetet, azt gondolták, hogy ennek a meccsnek már vége. Igen ám, de a mérkőzésvezető az akkor újonnan bevezetett szabályt alkalmazta először, ami úgy szólt, hogy ha vétlen szabálytalanságból adódó sérülés történik, akkor a sérülést elszenvedett versenyző kap egy 5 perces időkorlátot, hogy újra harcképes állapotba kerüljön. Ezt követően vagy folytatják, vagy ha nem képes a folytatásra, akkor „no-contest”, vagyis nincs végeredmény. „Tito” Lectoure egy argentin üzletember és a bajnok promotere, hangosan kérte a dél afrikai mérkőzésvezetőt, hogy diszkvalifikálja Galindez ellenfelét, miközben a testével akadályozta, hogy Dr Clive Noble bemásszon a ringbe és megkezdhesse a sérülés ellátását. Kates közben a saját sarkában azt hitte, hogy megszerezte a címet. Az orvos megvizsgálta a sérülést, és zöld lámpát adott. Először Galindezék nem akarták folytatni, azonban Galindez szenvedélyes ember és bokszoló, aki mindent megtett, hogy a katonai diktatúra alatti elnyomásban élő argentinok számára egy morzsányi sikert szállítson.

A ring magazin tudósítása szerint több mint hat percre nyúlt a szünet, de végül „Moron leopárdja” vállalta a folytatást. Ez nem ésszerű, hanem egy bátor döntés volt. Évekkel később Kates egy újságírónak elárulta, hogy ez volt a legnagyobb vágás, amit életében látott. A mérkőzésvezető megtisztíttatta a ringet és folytatódott a küzdelem. Galindez dühödt bikaként, horgokkal rontott ellenfelére. Kates többször is csak fogásban talált menedéket. Úgy nézett ki, hogy a bajnok vérzését sikerült elállítani, de a 15 menetesre tervezett mérkőzésből még 12 hátra volt. A negyedik menetben az argentin folytatta dühödt agresszióját. A menet elején a kötelekhez szorította a kihívót ahol horgokkal sorozta meg. Kates nem győzött elhajolgatni az ütések elől. Utána ő szorította a kötelekhez a bajnokot, de Christodolu figyelmeztette, hogy ne használja közben a fejét. Galindeznek rettenetesen el kezdett vérezni a sérülése, a fél arca véres volt, de már nem volt visszaút. Ismét dühös sorozatokkal bombázta a kötélnek támaszkodó Katest. Galindez egy szétválasztás közben a bíró karjába tolta véres arcát és „törölte le” a vért. Aztán nem sokkal később újra ezt csinálta. A menetet Kates két jó balegyenese és egy elhibázott Galindez horog zárta. Az ötödik menet elején a mérkőzésvezető egy pillanatra ismét megnézte, hogy Galindez szeme milyen állapotban van. Mehet tovább. Balegyenes Katestől, felütés Galindeztől. A bajnok újra horogsorozattal árasztotta el a kihívót, akit beszorított a sarokba. Az utolsó ütése kissé mélyre csúszott, amiért a bíró figyelmeztette. Galindez arca teljesen piroslott, jobb szemébe erősen folyt bele a vér, és hogy azt ideiglenesen megszüntesse, egy módja maradt, mégpedig a mérkőzésvezető ingébe törülni a szétválasztásokkor.

A közönség is együttérezhetett a bajnokkal, ugyanis a kihívó fehér nadrágja és a vezetőbíró szintén fehér ingje, a karján és a vállán már olyannyira véres volt, mint ha csak mészárlás zajlana a ringben. A hatodik körben Kates jabjei domináltak, amire Galindez szorványosan egy-egy horog összetétellel válaszolt. A menet utolsó percén belül egyszerre találtak horoggal, Galindez meg se rezdült, azonban Kates megtántorodott, a leopárd pedig vérszagot kapva óriási horog-felütés sorozattal árasztotta el, amitől a kihívó kishíjján a padlóra került, de végül lábon sikerült átvészelnie a gongig. A hetediket is kemény ütésekkel kezdte a bajnok, majd néhány másodpercre Kates jab, jab, balhorgokkal átveszi az irányítást, de a máris egy bal-jobbhorog összetétellel elkapta az argentin, majd a pillanatra megroggyant és a kötélhez szorult Katesre horog sortűzet zúdított. Kates a sarokba szorult, fogni próbált. A bíró szétválasztotta őket, de Galindez újra sarokba terelte és folytatta a bombázást. Egy jobbcsapottat követő három jobbfelütés és egy balhorog után Kates a sarokban a padlóra omlott. A bíró nyolcat számolt rá, mire felállt. Galindez rögtön ráment, horgokkal és felütésekkel próbálta lefiniselni. Kates azonban keresztfedezékkel és folyamatos hajlásokkal próbálta meg túlélni. A menet legvégén egy bal-jobb-bal sorozattal egy pillanatra meg is lepte rohamozó ellenfelét, azután megszólalt a gong. A követezőben kölcsönösen megszórták egymást, azonban most a kihívó frissen jött ki és ő volt az aktívabb. A 9. menetben hol egyikük, hol a másikuk rázta meg magát egy sorozattal, talán enyhe Kates fölénnyel, azonban a menet utolsó fél percében Galindez balfelütés, balhorog, balhorog, jobbhorogtól a sarokba szédült, ahol a bajnok kétkezes sorozattal takarta be. Kates azonban rogyadozó lábai ellenére ellenállt, hogy lemenjen. Közben a gong a menet végét jelezte. Kates visszabotorkált a saját sarkába, és ahogy megérkezett, segédei vizes szivaccsal próbálták felfrissíteni. A 10. kört Galindez egy nagy, gyomorra ütött horoggal kezdte, amitől Kates ismét a kötelekhez és a sarokba került. Galindez pedig ott folytatta, ahol az előző menetet abbahagyta. Igaz, Kates visszaválaszolgatott, de az argentin ütései nagyobbnak erőteljesebbnek hatottak. A bajnok szinte végig ütötte a menetet. A vég az utolsó, a 15 menetben jött el, amikor Galindez két egymást követő hatalmas balhoroggal telibe kapta hórihorgas ellenfelét, aki hanyatt esett. A számolás csak formaság volt.





Argentínában az 1950-es évektől az 1970-es évekig puha katonai és gyenge polgári adminisztrációk váltották egymást. Ezekben az években a gazdaság gyorsan nőtt és a szegénység visszaszorult (a lakosság kevesebb, mint 7%-a volt szegény 1975-ben). Ugyanakkor a politikai feszültség nőtt, sokan haza kívánták hozni Perónt spanyolországi száműzetéséből. 1973-ban Perón ismét elnök lett, de egy éven belül meghalt. Harmadik felesége, Isabel Perón, aki alelnök volt mellette, követte őt az elnöki székben. Isabel Perónt azonban egy katonai puccs 1976. március 24-én elmozdította hivatalából. A fegyveres erők juntája vette át a hatalmat. Galindezt hősként fogadták odahaza. Délután négykor egy tűzoltóautó és több ezer ember üdvözölte a Corrientes sugárút mentén, és ez volt ez első népszerű demonstráció Buenos Aires szívében, két hónappal a katonai diktatúra bevezetése után. Galindez azonban nem lehetett felhőtlenül boldog, ugyanis hazaindulása pillanataiban kapta a szomorú hírt, hogy honfitársa és jó barátját a nehézsúlyú Oscar „Ringo” Bonavenát agyonlőtték a Nevadai Mustang Ranch bejáratánál. (1975-ben egy John Conforte nevű bordélyház tulajdonos és mérkőzésszervező Nevadába szerződtette Bonavenát, hogy ott edzzen és mérkőzéseket reklámozzon. „Ringo” ott élt és edzett, evett és ivott, majd az edzés után a kurvákat „felügyelte”, mint híres üdvözlőmester és kidobó. Sally Burgiss, Conforte lett hamarosan Bonavena menedzsere, aki tetszett is a bokszolónak. Bonavena hencegett, hogy hamarosan övé lesz a Mustang farm. Ezek miatt a kapcsolat, később elmérgesedett, állítólag Ringo kikezdett munkaadójának feleségével, és a gazdag Conforte farmja is gyanús körülmények között leégett. Conforte sem maradt adós a válasszal, kitiltotta Oscart és saját feleségét is az újáépített farmról és megpróbálta ellehetetleníteni Bonavena-t (kiraboltatta autóját, elégette útlevelét, ruháit, stb). 1976 májusában Ringo megjelent a farmon, hogy személyesen beszéljen Conforte-tal, a zárt ajtó előtt ordítozott, ahol aztán összetűzésbe került Conforte Brymer nevű testőrével, aki 0.38-asával szíven lőtte. Bonavena a helyszínen meghalt. Az őr 15 hónapot ült, Sally visszatért Joehoz, Bonavenát pedig Argentínában helyezték örök nyugalomra, 150 ezer szomorú szemű gyászoló előtt.)

Utána 2 évig biztosan tartotta a koronáját, (közben tét nélküli meccseket is vívott) újabb 5 sikeres címvédést bemutatva igen jó ellenfelekkel szemben. Kosie Smith, újra Richie Katest és Yaqui Lopezt kétszer, Eddie Mustafa Muhammadet verte meg.

Imádta az autókat, a szabadság és jólét szimbólumait. Egy időben egyszerre volt 26 kocsija, közülük öt Mercedes. Súlyát egyre nehezebben hozta, a fogyasztás a címébe került 1978 szeptemberében New Orleansban, Mike Rossman ellen. A visszavágón legyőzte Rossmant, noha kificamodott az egyik könyöke. Azután ismét elbukta az övet, miután Marvin Johnson kiütötte és eltörte az állkapcsát 1979 novemberében.

A legtöbb fiatal rajongó, aki nem ismeri Galindezt, mikor meglátják egy képen, zubbonyban, zömök felsőtest, sötét göndör haj, bajusz, hát nem egy barátságos ember benyomását kelti. Mint egy fekete göndör hajú, időnként bajuszos, rosszindulatú Charles Bronson fiatalkori verziója. Egy olyan küzdőstílust képzelnek hozzá, ami illik a leíráshoz. Úgy nézett ki, mint egy bokorból nemrég előjött vadember, és aki soha nem látta őt küzdeni, az azt képzelné róla, hogy, egy őrült verekedő. Az volt, amikor az akart lenni. De a legjobb Galindez egy okos, meglehetősen kemény-kezű ellenütő, aki végig tudta verni az ellenfeleit a köteleknél. Igen, Argentínából származott, de nem ő volt a pampák vad bikájaként elhíresült nehézsúlyú, Luis Firpo második eljövetele. Kezdetben senki nem gondolta róla, hogy a félnehézsúly királyainak az egyikévé fog fejlődni. Első 22 mérkőzésének mindössze csak a felét nyerte meg, és meglehetősen vérzékeny is volt. Ügyesen el tudott jönni a kötelektől, megtévesztően gyors keze volt és egy egész álló napon keresztül tudott volna harcolni. Testre ment. Az álla gránit volt. Címvédőként körbe bokszolta a földet. Bunyózott Argentínában, az Egyesült Államokban, Dél Afrikában, Norvégiában, és különösen népszerűvé vált Olaszországban, ahol háromszor is egymást követően megvédte koronáját.

Miután 1974-ben megállította a 13.-ban Len Hutchinst és elnyerte a WBA koronát, gyorsan, 10 alkalommal meg is védte azt. Egy elég erős divízióban. (Majdnem olyan jó volt a súlycsoport, mint néhány évvel később a Michael Spinks érában.) Kétszer legyőzte Richie Katest, (először egy brutális mérkőzés legutolsó másodperceiben) és Pierre Fourie-t, (mindkétszer Fourie pályáján). Szintén kétszer győzte le Yaqui Lopezt címmeccsen, ill. megvédte még a bajnokságát Jorge Ahumada, Skog, Kosie Smith és Eddie Mustafa Muhammad (akkor még Eddie Gregory) ellen. Galindeznek több szoros és pontozásos győzelme volt. A 10 védéséből mindössze csak két alkalommal sikerült idő előtt győznie. A Lopez feletti pontozásos győzelme véleményes volt és visszavágóhoz vezetett. Hasonlókat kiabáltak a Mustafa Muhammad ill. a második Richie Kates mérkőzés után is, de a bírók szerették őt. De még így is elmondhatjuk, hogy Galindez kemény fickó volt, senki nem igazán tudta őt kezelni egészen addig, míg Marvin Johnson megállította és eltörte az állkapcsát 79’-ben, vagy amikor Mike Rossman a 13. menetben detronizálta még 78’-ban egy rövid időre. Akkor sokan azt gondolták, hogy Galindeznek vége van. 30 éves volt, túl, sok kemény küzdelmen. De azon az éjszakán ostobán harcolt, a visszavágón azonban iskola boksszal állította meg Rossmant a 10. menetben, hogy visszanyerje tőle a címet.

Galindez mindig is lázadó természet volt, merev és szélsőséges, mint a ringben. De ugyanilyen volt az utcán, az edzőterembe vagy a magánéletbe. A lázadó hosszú haj, és az éjszakai élethez való ragaszkodása mutatta a fegyelem hiányát. Megjelenése sokszor arrogáns és hivalkodó volt, egyik gépkocsiját, egy 600-as Fiatot, tigrisbőrrel kárpitoztatta.

A Johnson elleni vereség után még egyszer lépett szorítóba (pontozással kikapott a tehetséges Jesse Burnettől, egy akkor nemrégiben alakult súlycsoport, a kisnehézsúly WBC eliminatori címéért ), utána visszavonult. Két retinaleválás után nem maradt más választása, mint az 55-9-4 (34KO)-s rekord utáni visszavonulás, 1980. augusztus 28-án.

Victor a műtét után az autóversenyzés felé fordította a figyelmét, ami már jól ismert szenvedélye volt. Imádta az autókat, a sebességet és a lóerők versenyét. Egy időben az öt Mercedes mellett a garázsában parkolt négy Torino, négy Peugeot, négy Ford, két Coupé, egy Camaro, egy Corvair, egy Tullieta, egy Corvette, egy BMW, egy Chevy, és mellettük, többek közt két Kawasaki és egy Yamaha motorkerékpár. Victornak nem volt tapasztalata az autóversenyzésben, ezért megkérte barátját, a szerelő és versenyző Antonio Lizeviche-t, hogy segítsen neki elsajátítani ezt a sportot. Galindez navigátorként akart kezdeni, aztán mikor kellő tapasztalatot szerzett, saját kocsiba ülni.

Lizeviche végül beleegyezett és segített Galindeznek a versenyengedélyt megszerezni. 1980. október 26-án, Argentínában, egy nagyon gyors versenyen, De Mayoban álltak starthoz. Röviddel a rajt után a versenyautó motorja elromlott. Amikor a boxban a kocsijuknál a segítségre várakoztak, egy versenyző elvesztette az uralmát a gépjárműje fölött és 200 kilométeres sebességgel a boxba csapódott. Antonio és Victor is élettelenül maradt fekve a becsapódás után. Minden egy szempillantás alatt történt, mindketten azonnal szörnyethaltak. Galindez mindössze 31 éves volt. A koporsóját ott állították fel, ahol elnyerte a címet, a Luna Parkban. Több tízezer gyászoló jött, hogy lerója kegyeletét. Egész Argentína siratta szeretett bajnokát.

2002-ben eredményei elismeréseképpen beválasztották a bokszolás Nemzetközi Halhatatlanok csarnokába.