1996 tavaszán, abban az időben amikor a világbajnokság széttöredezett, a tiszteletreméltó mérkőzésvezető Mills Lane, Riddick Bowe-t tartott a legjobb nehézsúlyúnak. A nagy Brooklyn-i ökölvívót hasonlította a modern kor olyan nagyjaihoz, mint Muhammad Ali, Sugar Ray Leonard vagy Marvin Hagler.
- „Összességében Ali, Leonard és Hagler olyan igazi harcosok voltak, akik maximalizálták a tehetségüket és azt rendíthetetlenül megtöltötték a hosszú távú céljaikkal. Semmi nem állt az útjukban. A napi fájdalmakkal, a csalódás és az élet kudarcaival küzdöttek és végül sikerrel jártak, bármi is volt az akadály. 1996 tavaszán őszintén hittem, hogy Bowe ebbe a kategóriába tartozik. Láttam az Evander Holyfield elleni küzdelmei közük mind a hármat, és az első kettő olyan jó volt, hogy Bowe-t a legjobb nehézsúlyúnak tartottam. Az eszközei messze jobbak, mint Holyfieldé, és legalább egy fokkal Mike Tyson fölött. Bowenak mindene megvolt, a mérete, ereje, lenyűgöző álla és a pusztító ütőerő képessége. Bár nem tudott hullára ütni, de volt egy jó jabje és az átlagnál jobb, jobb keze, tisztességes horga, és tudta hogyan kell belülről harcolni. Ezeknek a lenyűgöző referenciáknak az ellenére, Riddick Bowe nem maximalizálta a képességeit. Nem fizette meg az árát, hogy a legjobb legyen. Bár szerettem a srácot, de a véleményem szerint kudarc volt, mert nem jutott olyan messzire, amennyire juthatott volna.”
Bowe az 1990-es évek elején vitathatatlan nehézsúlyú bajnok és a divízió domináns alakja volt. Feljövőben kijelentette: - Mikor világbajnok és a Föld egyik leghíresebb sportolója leszek, azt tervezem, hogy arra használom a nevem, hogy jobbá tegyem a világot bármilyen színű emberek számára. Példa leszek. Számíthatsz rám.
A gond az volt, hogy Bowe sosem lett igazán példa, és nem is igazán számíthattak rá. Korábbi edzője, a legendás Eddie Futch mondta Bowe-ról: - A srácnak Muhammad Ali agilitása volt és olyan jabje, mint Larry Holmesnak, de sosem tudta kezelni a sikert. Következetlen teljesítményekkel állt elő, intenzív ellenszenvvel viseltetett az edzések iránt, szenvedélye volt a gyorsételek fogyasztása, és nem hallgatott a tanácsra a sarokból. Bowe volt a boksz egyik rejtélye. Olyan ember volt, akinek mindene megvan, de eldobta.
Bowe volt az az egyik férfi, aki részt vett a hírhedt Madison Gardenbeli tömegverekedésben, 1996 július 11-én, miután megmérkőzött a robosztus lengyel, Andrew Golota ellen. Bowe rendkívüli kísérete robbantotta ki a New York-i helyszín közel 120 éves történelmének legsúlyosabb zavargását, sok sérülttel és letartóztatással. Akkor és ott, a sportág is egy övön aluli ütést szenvedett el.
A New York-i Bowe Brooklyn nyüzsgő gettójában született, 1967. augusztus 10-én. Nem volt könnyű gyermekkora, mivel egy 13 gyermekes családból származott, valamennyiüket anyja, Dorothy nevelte, miután a szülei elváltak. Mint a kemény környéken lévő sok gyerek, Riddick is a helyi tornatermek körül lógott, és figyelte a profik edzését, és hamarosan érdeklődést mutatott a boksz iránt. Bowe csatlakozott egy amatőr klubhoz, ami természetesnek tűnt. Gyorsan haladt a karrierjében, amelyben négy New York-i Aranykesztyű címet ért el, de a legnagyobb sikereit külföldön aratta. 1985-ben megnyerte a félnehézsúlyú aranyérmet a Bukaresti Junior Világbajnokságon. Három évvel később ezüstérmet szerzett szupernehézsúlyban az 1988-as szöuli olimpián, a döntőben a kanadai színeket képviselő Lennox Lewis ellen veszített. Riddick talán megnyerte az első menetet a keményebb és pontosabb ütéseivel, de a menet végén megintették. Aztán a másodikban Lewis keményen bekezdett, és egy öt ütéses sorozat után állva számolni kellet Bowe-ra. A vége a menet negyvenharmadik másodperce után jött, amikor egy jobb és egy gyors balhorog Bowet megrázta és nyolc számolás után a játékvezető nem engedte tovább. Bowe tiltakozott, hogy alkalmas a folytatásra: - Korai volt leállítani – panaszolta később. – Megpróbáltam jelezni, hogy rendben vagyok.
Az érvei azonban hiábavalók voltak, és az aranyérem Lewis nyakába került. Nem meglepő, hogy Lewis másképp látta a mérkőzést: - A szeme üveges volt. Bárcsak kiütöttem volna, mert később is panaszkodott, hogy kirabolták. Sétálgatott, próbálta húzni az időt, hogy visszanyerje az érzékeit. Nem volt rendbe a szeme.
Riddick olimpiai erőfeszítéseit érzelmi zavarok is fékezték. Bátyja rákban halt meg, a nővérét meggyilkolták, amikor megpróbált megakadályozni egy drogfüggőt, hogy ellopja a jóléti csekkjét. Ennek a káosznak és az olimpiai döntő vereségének eredményeként azonban pozitívabb emberré vált. Hazatérése után újraértékelte az életét és boksz karrierjét, végül úgy döntött, hogy profinak áll, 1989 márciusában debütált a Nevadai Renóban, egy 2. menetes kiütéses győzelemmel Lionel Butler felett. Eddie Futch-al a sarkában, a jövő rózsásnak tűnt. A veterán Detroiti edző volt Golden Gloves bajnok, és ugyanabban az edzőteremben dolgozott, amiben Joe Louis, amikor a 30-as években Barna Bombázó néven volt feljövőben. Bokszolói karrierje után, már a 40-es évektől edző, és olyan világbajnokokat trenírozott, mint: Joe Frazier, Larry Holmes, Ken Norton, Michael Spinks, Alexis Arguello, Bobby Chacon, Bob Foster, Virgil Hill, Mike McCallum, Hedgemon Lewis, Marvin Camel, Don Jordan, Montell Griffin és Bowe.
A kezdetektől fogva Futch utasítása Bowe felé így szólt: - Edzeni, edzeni, edzeni kell.
- Ha elfogadod amit mondok, akkor a világ legjobb nehézsúlyúja lehetsz – mondta Futch, aki akkor már közel a 80-hoz volt, és figyelembe vette a Bowe-ban látott komoly potenciált. – De abban a pillanatban, hogy elhagyod magad, lelépek. Az én koromban nem hagyhatom, hogy Riddick Bowe vagy bárki más pazarolja az időmet.
Bowe biztosította a bölcs, öreg edzőt: - Megteszek bármit, amit kér.
A szavát betartotta, keményen és szorgalmasan edzett. Az évet tizenhárom győzelemmel fejezte be, egy kivétellel valamennyit idő előtt. Tizenegyet még a 3. menet vége előtt. A brooklyn-i 196 cm magas és 103-104 kiló volt, a bokszírókat lenyűgözte az ütőereje, valamint az időzítése miatt. A „Big Daddy”, vagyis a „nagy apu” becenevet kapta, nem a jelentős testtömege, hanem a nagy családja miatt. A bokszolónak és feleségének, Judithnak hét gyermeke volt. Riddick emelkedett a rangsorban a Pinklon Thomas, Bruce Seldon és a Pierre Coetzer elleni győzelmeivel, amelyek 1992-re Las Vegasban az Evander Holyfield elleni vitathatatlan nehézsúlyú világbajnoki címmérkőzést, majd annak megnyerését eredményezték.
A későbbi problémák első jele 1991 októberében volt, amikor botrányos véget ért az Elijah Tillery elleni Washingtoni mérkőzése. Az első menet végén, már gong után, Bowe oda ütött a szájaló ellenfelének, aki visszarúgott, és verekedni kezdtek. Bowe ütni kezdte Tillery-t, persze az sem volt rest, hogy néhányszor belerúgjon, végül Bowe a köteleken átnyomta. Bowe harcias menedzsere Rock Newman megragadta Tillery nyakát, és hátrafelé kirántotta a ringből. Tilleryt a botrányos rúgásokért diszkvalifikálták, 2000 dolláros bírságot szabtak ki és egy évre felfüggesztették. Newmant és Bowe-t 2500 és 500 dollárra büntették.
A Holyfield elleni küzdelemben azonban mindketten jó fiúk voltak. Az év mérkőzésének szavazott küzdelemben Bowe győzött pontozással és lett vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok.
- Amikor világbajnok leszek… azt tervezem, hogy a nevemet arra használjam, hogy jobbá tegyem a világot – mondta, és most ő lett a király. Eljött az idő, hogy a szavait tettek kövessék. Világ körüli turnéra indult, kezet rázott II. János Pál pápával, találkozott Nelson Mandelával, támogatást nyújtott az Afrikai Nemzeti Kongresszus összejövetelnek, meglátogatta az éhínség és polgárháború sújtotta Szomáliát, és továbbra is támogatta Clinton elnököt.
Futch mindazonáltal már látta a bajt, és egy nap félrehívta Bowe-t.
- Nézd, Riddick – mondta – túl sokat utazgatsz, túl sokat futkározol összevissza. Ne felejtsd el, hogy most te vagy a legjobb, a bajnok, neked az ökölvívást kell az első helyre tenned, hogy ez így is maradjon. Túl sok jó bunyóst láttam én már az időm alatt vereséget szenvedni.
A Boksz Világtanács nyomást gyakorolt Bowe-ra, hogy védje meg a címet az első számú versenyző Lennox Lewis ellen, de igazából úgy nézett ki, hogy sem Riddick, de legfőképp a menedzsere nem vágyakozott arra, hogy megmérkőzzenek azzal az emberrel, aki tönkretette Bowe olimpiai álmait. A Tanács azzal fenyegetőzött, hogy megfosztja Bowe-t az övtől, amire válaszul Riddick és Newman a WBC övét egy kukába dobták, és ezzel bejelentették, hogy feladják a címet. Néhány héttel később Lewist az új bajnoknak nyilvánították. Eközben Bowe, emlékezve Futch figyelmeztetésére, miszerint nem fordít elég időt a versenyképes bokszolásra, gyorsan cselekedett és kétszer megvédte a WBA / IBF címeit, két levitézlett bokszoló, Michael Dokes és Jesse Ferguson ellen, előbbit az első, utóbbit a második menetben legyőzve. Bowe és Newman megállapodtak abban, hogy 1993. november 6-án Holyfield ellen vív egy visszavágó küzdelmet. Úgy nézett ki, hogy Futch félelmei kezdenek beigazolódni, Bowe az addigi legnagyobb súlyával, 111,6 kilósan érkezett a mérlegelésre. Kiegyenlített első menetek után Holyfield elkezdte fokozni az iramot, a 4 menet végén pedig úgy kellett szétválasztani őket, mert gong után sem akarták abbahagyni az ütésváltást még egy jó 7-8 másodpercig. A hatodik menet felénél, Bowe már halványulni látszott repedés volt a bal szeme felett és az orrnyergén. Mélyen lélegzett, amivel a fáradtság jeleit mutatta. Holyfield pedig még mindig frissnek tűnt. Úgy nézett ki, hogy Holyfield készen áll arra, hogy visszaszerezze a címeket, amikor a 7. menet közepén elérkezett a boksz egyik legbizarrabb eseménye. Holyfield hirtelen kivonta magát a küzdelemből, hátrálva hitetlenkedve a sötét ég felé bámult. Bowe egy pillanattal később követte a tekintetét, és egyikük sem tudta elhinni amit láttak. Az éjszakai égboltról egy siklóernyő szállt le és másodpercekkel később landolt a ring köteleken, amibe belegabalyodott. Eluralkodott a káosz, a megdöbbent tömeg első reakciója, hogy a „támadó” egy öngyilkos merénylő, vagy egy őrült, aki a bokszolók életére tör. A ring felett néhány lámpa is eldurrant, többen azt hitték, hogy lövések dördültek. Bowe terhes felsége elájult, amikor azt hitte, hogy valaki a férjét próbálja lelőni. Sürgősen kórházba szállították, akárcsak Futch edzőt, aki erős szívdobogást tapasztalt. Számos néző kórházi kezelésre szorult kisebb sérülések és a sokk miatt. Közben a kavarodás alatt az őrült siklóernyősre Bowe hírhedt biztonsági emberei mértek súlyos testi sértést, majd később kiderült róla, hogy James Millernek hívják, és így akart 5 perc hírnévhez jutni. Időközben a világításon fennakadt ejtőernyő maradványait egy sportos egyén 10-12 méterre felmászva leválasztotta a világítás tartó keretéről, amit a nézők tapssal jutalmaztak. Miután kiszabadították Millert az ejtőernyője hevederből, egy rendőrségi cellába vitték. Másnap bírságot szabtak ki rá ezért a veszélyes repüléséért. 21 perc után végül visszaállt a rend és a mérkőzés folytatódhatott. Nem volt kétség, hogy a pihenő több segítséget nyújtott Bowenak és lehetővé tette számára, hogy újult erővel folytassa a küzdelmet. Holyfield uralta a 7. és a 8 menetet, hamar felvette a ritmust, kemény pontos ütésekkel csipkézte meg a bajnokot. Bowe, mivel érzékelte, hogy a címek kicsúsznak a kezéből, összeszedte minden erejét, hogy a végső fordulóban egy kétségbeesett támadást indítson, hogy végül a maga javára fordítsa a mérkőzést. Két pontozó is valamivel Holyfieldet látta jobbnak, míg a a harmadik döntetlenre adta, így Bowe elvesztette a világbajnoki címeit.
Tizenöt hónappal később Bowe visszatért és megszerezte a WBO szervezet nehézsúlyú világbajnoki övét Herbie Hide ellen. De közben két további „problémás” eseményen vett részt. 1994 augusztusában a 4. menetben kiütötte Buster Mathis Jr.-t, de úgy, hogy miközben Mathis fél térden pihent, még bevitt a kába ellenfélnek egy erőteljes jobbkezest, amitől az felborult. A diszkvalifikálás egyértelműnek tűnhetett, ám Bowe szerencséjére a mérkőzésvezető nem szándékos szabálytalanságnak ítélte. Négy hónappal később Las Vegasban, Bowe egy bal-jobb kombinációt vert Larry Donald fejére a mérkőzés előtti sajtókonferencián, miután Donald néhány nem kívánatos megjegyzést tett Bowe-ra. Bowe azután meggyőző pontozással egy unalmas 12 menetes mérkőzésen legyőzte ellenfelét, de a rendbontás ismét kitört a küzdelem utáni sajtótájékoztatón, amikor egy bírósági hivatalnok megpróbálta kézbesíteni neki, a tettlegességről szóló keresetet. Meglepő módon Bowe nem volt hajlandó aláírni a papírt, és az azt követő csetepatéban mindkét tábor sértéseket vágott egymás fejéhez, végül rendőröknek kellett Bowe-t kihúzniuk a teremből.
Bowe részvételével volt egy újabb probléma egy mérkőzés előtti sajtótájékoztatón. Ez az 1995 júniusában rendezett Jorge Luis Gonzalez elleni, Las Vegasi mérkőzésük előtt történt, amikor Bowe egy poharat dobott a nagydarab kubai felé, majd mindkettőjüket vissza kellett fogni, mielőtt a rend helyreállt volna. Ennek eredményeként a Nevadai Atlétikai Bizottság mindkét férfira távoltartó intézkedést bocsájtott ki, amely megtiltotta számukra a sajtótájékoztatókon való együttes megjelenést a mérkőzés előtt. Ez a szabály a mérlegelésre is kiterjedt. A mérkőzés különleges esemény nélkül ment le, Bowe a hatodik menetben kiütéssel nyert és megvédte WBO világbajnoki címét. A KO magazin a világ első számú nehézsúlyújának sorolta a látványos, 37-1 (32 KO) 1 NC rekordjával.
- Nagyon szeretném Tysont – mondta Bowe egy interjúban. – Azt szeretném, hogy ne legyenek kétségek, ki ma a legnagyobb nehézsúlyú, és ennek a legjobb módja az, ha Tysonra kiosztom élete verését. Nem tudjuk milyen bunyós lesz Tyson miután kiengedik, de biztosak lehetünk benne, hogy felkészült lesz és motivált. De ő egy egydimenziós bunyós, megy előre, beállva a saját ütemére, nagy ütésekkel tüzel, de ha hátrálásra bírod, mint Buster Douglas, akkor könnyű célpont.
Bowe értékelte a többi nehézsúlyút is. George Foreman kapcsán azt mondta: - Mindenki tudja, hogy neki leáldozott. Idős, lassú, mozdulatlan, de még azért oda tud ütni, de nem hiszem, hogy gondom lenne vele.
Lennox Lewis kapcsán ezt mondta: - Ez a srác egy ideje profi, de még mindig úgy néz ki a ringben, mint egy amatőr. Kapcsold ki a jabjét és nem tudja mit csináljon.
Evander Holyfield kapcsán megjegyezte: - Evander szereti csokorban indítani az ütéseit, és hogy megakadályozzuk ebben, a legjobb mód az, hogy ki kell billenteni egy egyensúlyából. Készen állok rá.
Holyfield és Bowe két alkalommal találkoztak már a ringben, mindegyikük egyszer-egyszer nyert. Két évvel a második küzdelmük után, (amit ma már az „ejtőernyős afférnak” hívnak), harmadszor is találkoztak Las Vegasban, 1995 novemberében. Holyfield már időközben nem bajnok, ám ennek ellenére sokan őt és Bowe-t tartottak a két legjobb aktív nehézsúlyú versenyzőnek. (Holyfieldet Moorer győzte le pontozással, de aztán Moorert kiütötte Foreman)
Az első két összecsapásukhoz hasonlóan a harmadik küzdelem is gyilkos volt. Bowe a nyolcadik menetben nyert, de egy drámai hatodik menetes leütésből kellett visszajönnie a padlóról, hogy kiharcolja a győzelmet. Egy kemény balhorog nyolc számolásig ledöntötte, ez volt karrierje első leütése, de a „szerencse rámosolygott”, mint mikor egy étvágytalan, tehetetlenül sütkérező aligátor szája elé odamegy az áldozata. Bowe visszajött a hetedikre, a mérkőzés nyílt volt, nem dőlt el semmi, amikor a 8. elején egy kemény ütésváltás után Holyfield padlóra került. Számolás után felállt, de miután a következő ütésektől ismét padlóra került, Joe Cortez mérkőzésvezető beszüntette az összecsapást.
Időközben Tyson is visszatért a körforgásba, és éhes volt, hogy visszaszerezze helyét nehézsúlyú divízió tetején. Nemi erőszakért kapott hat évéből hármat letöltött és már meg is nyerte visszatérő küzdelmét 1995 augusztusában, amikor nyolcvannyolc másodperc alatt végzett McNeeleyvel. A padlóra küldött McNeeleyt akkor diszkvalifikálták, amikor menedzsere Vinnie Vecchione, a maffia kapcsolatokkal rendelkező korábbi gengszter a még mindig a vállában lévő .22-es skúlóval bement a ringbe, hogy Mills Lane mérkőzésvezetőt a küzdelem leállítására kényszerítse. Talán úgy vélte, hogy a diszkvalifikálás sokkal jobbnak tűnik majd McNeeley nyilvántartásában, mint egy egyenes kiütés.
Tyson a következő egy évben gyorsan begyűjtötte a WBC címet (Frank Bruno ellen, KO 3), de nem mutatott igazi érdeklődést az időközben bajnoki öv nélkülivé vált Bowe-al szemben. Bowe 1995 végén a Holyfield elleni 3. összecsapás kedvéért lemondott a WBO címről. Tyson a WBA bajnok Bruce Seldon ellen készült címet egyesíteni, Bowe-ékat nem érdekelte igazán a szintén élmezőnyben tanyázó Lewis, azonban ekkora már a top 10 mögött kopogtatott egy robosztus, veretlen lengyel nehézsúlyú, Andrew Golota. 1996 márciusában 8 menetben győzte le a 24-1-es rekordú Danell Nicholsont. Bowe-ék vele egyeztek meg egy mérkőzésre. De Golota is meglehetősen zűrös fazon volt.
A Chicagói székhelyű Andrew Golota kiemelkedő amatőr volt, olyan eredményekkel, amire mindenki büszke lehet. 1985-ben a Bukaresti Junior Világbajnokságon ezüstérmes. (A döntőben Savon ellen feladta a sarka a 2. menetben) 1986. Koppenhága, Junior Európa bajnok, 1988. Szöul Olimpiai 3. hely. (A döntőbe jutásért a koreai Baik ellen megsérült és a 2. menetben leléptették.) (A döntőben Ray Mercer az első menetben kiütötte a koreait.) 1989. Athén, Európa bajnokság 3. hely. Ezek mellett kétszeres junior (1984, 85) és négyszeres (1987, 88, 89, 90) felnőtt lengyel bajnok. Egy szegény gyerek a wroclawi utcákról, aki nevelőanyjával nőtt fel, miután szülei külön váltak. A természetéből fakadóan egy utcai harcos. 1990-ben elmenekült Lengyelországból, miután egy kocsmai verekedésbe keveredett, és Chicagóban telepedett le. Az interjúkban elmondta az újságíróknak, hogy kedvenc sportolói között Pelé, Monika Szeles, Andre Agassi és Michael Jordan szerepel, Muhammad Ali pedig minden idők első számú kedvence. 193 cm magas, 108-110 kg. A Main Events promócios irodához tartozik, edzője a veterán Lou Duva. Bowe nem vette túlságosan komolyan a masszív lengyelt, és Eddie Futch figyelmeztetése ellenére kevés figyelmet fordított a felkészülésre: - Ne becsüld alá ezt a fickót. Veszélyes lehet – mondta Futch. A küzdelem délelőttjén vita kerekedett, Golota 10 menetre készült, azonban a mérlegelés előtt tájékoztatták, hogy 12 menet lesz. Még soha nem bokszolt 12-t. Állítólag a szerződés megfogalmazása lehetővé tette Bowe vitatott menedzsere, Rock Newman számára, hogy egy 12 menetes mérkőzést rendezzenek, amelyről reggel informálta Golotát és csapatát. Golotoa dühös lett, hogy két extra menetet kell bokszolnia.
Lou Duva így emlékezett Golotára: - Ha Evander volt a tökéletes nehézsúlyú, akkor Andrew Golota a volt a tökéletes ellentéte. Evander igazán profi volt a ringen kívül és belül. Soha nem kellett fogni Evander kezét, hogy megkérd és megtegyen bármit. Csak megmutattad neki a helyes irányt és a munkát elvégezte. Sajnos Andrew, még ha meg is mutattad neki a helyes irányt, ő ment és közbe valahol vett egy hibás kanyart, és belefordult az árokba. Andrew olyan volt, mint egy temperamentumos tinédzser. Elérzékenyült, ha nem bántak vele megfelelően. A hihetetlen futás után (Holyfield), a Main Events (promóteri cég) azt gondolta, hogy Andrew-al azt folytatni tudja. Céggé nőttünk azzal, hogy bajnoki kaliberű bokszolókat szerződtettünk. És Andrewról azt hittük, hogy befér közéjük. Igazán azt gondoltuk, hogy van benne valami különleges. Andrew fizikálisan nagyszerűnek bizonyult, de nem sokáig tartott megállapítani, hogy ő nem Evander. Az 1996-os Riddick Bowe elleni küzdelem előtt egy floridai edzőtáborban voltunk, amikor egy nap sírva kiszaladt az edzőteremből.
- Nem tudom megcsinálni – mondta, és kontrollálatlanul zokogott.
Ekkor tudtam, hogy valódi bajban vagyunk Andrew-val. De már ez előtt voltak itt-ott kis jelek, amelyeknek fel kellett volna nyitni a szemünket.
- Fáj a vállam – mondta egyszer.
Volt egy dokink, Stephen Stoller, akit miatta alkalmaztunk. Andrew-al utazott, mert annyi „betegsége” volt. Dr. Stoller háromszor is megvizsgálta a vállát, és nem talált semmi rosszat. Tudtuk, hogy szimulál, tehát Dr. Stoller bejött a szobába, kirakott egy nagy tűt az asztalra, és kiment. Amikor Dr. Stoller visszatért a szobába, mondtam neki.
- Miért nem csinálod vele is azt, amit azzal a másik bunyóssal csináltál, akit hoztam neked?
Dr. Stoller felvette a tűt, és elindult Andrew felé.
- Jobban érzem magam – mondta Andrew, aztán kiiszkolt a szobából.
Egy másik alkalommal, megálltunk egy drogériánál, ahol volt egy eladólány egy papagájjal. Andrew elkezdett játszani a papagájjal. Elvett néhány földimogyorót, és elkezdte etetni vele a papagájt. Épp készültünk elhagyni a boltot. – És ki fogja fizetni a mogyorót? – kérdezte a lány. – Nem fogok fizetni a mogyoróért. A papagáj ette meg a mogyorót – mondta Andrew. Kiment a boltból, nekem kellett kifizetnem. Hiányzott egy kereke. Oké, több kereke hiányzott.
Az emberek mindig azt kérdezték tőlem, hogy Andrew szedett-e szteroidokat. Habár sosem láttam, hogy bármi furcsát bevett volna, de egyszer felmerült ez a lehetőség, amikor kaptam egy kétségbeejtő hívást az egyik edzőnktől, Ronnie Shieldstől. Az edzőtáborokon mindig apartmanokat béreltünk, hogy olcsóbb legyen a bokszolóknak a lakhatás. Volt egy helyünk West Palm Beachen, Floridában, ahol Andrew is lakott. Egyszer megkértem Ronniet, hogy takarítsa ki a helyet, mielőtt Fernando Vargas ment volna oda lakni. Ronnie belépett és talált néhány fecskendőt szerte a lakásban, és véres papír zsebkendőket és vatta pamacsot. Nem volt hajlandó összetakarítani. Hívnunk kellett valakit, hogy csináljon rendet utána.
Andrewnak durva élete volt Wroclawban, Lengyelországban nőtt fel, Varsótól kb. 150 mérföldre. Egyedüli gyermek, apja Andrzej futtatott egy televízió javító szervízt, míg anyja, Bozena, kormányzati irodistaként dolgozott. Apja öngyilkosságot követett el, amikor Andrew öt éves volt. Édesanyja súlyos kábítószer és alkoholproblémával küszködött, és beadta őt Lengyelországban egy árvaházba, amikor hat éves lett. Andrewnak szerencséje volt, mert a nagynénje kivette őt az árvaházból, utána vele élt együtt meg a nagybátyjával. Soha nem felejtette el az anyjának, hogy beadta őt. Andrew utcai keményfiúként nőtt fel, és arról volt hírhedt, hogy ha provokálják, bedühödik. Tizenhárom éves korában eltörte egy tizennyolc éves férfi orrát, és úgy tűnt, hogy mindig bajba kerül a rendőrséggel. Mindezek a problémák végül valami pozitívumhoz is vezettek. Olyan sok verekedésbe került az iskolába, és olyan sokszor felfüggesztették, hogy a hatóságok egy katonai kiképző központba küldték bokszolni, amikor 12 volt. A központ szabályai szerint csak tizenöt éves korában kellett volna fogadni. Valószínűleg csak ki akarták paterolni. Három évvel később, hét nemzeti bajnokságot nyert zsinórban. Annyira jó volt, hogy ellenfelei néha ki sem álltak ellene, hogy ne kelljen nekik szembenézniük vele. Mire elért az 1988-as olimpiára, húsz éves, és már egy nagy tapasztalattal bíró amatőr ökölvívó. Úton volt, hogy szembenézzen az amerikai tengerészgyalogos Ray Mercerrel az aranyéremért a döntőben, de felrepedt az elődöntőben és leléptetéssel veszített. De megnyerte a bronzérmet. 111 amatőr meccset nyert.
1991-ben Andrew Chicagóba költözött, Illinois államba, és feleségül vett egy lengyel lányt. Letelepedtek és tehergépkocsi sofőr lett, amikor egy nap besétált a helyi tornaterembe, és megmutatta az ott lévőknek, hogy mit csinált Lengyelországban, mielőtt Chicagóba jött.
Andrew-t felkarolta Bill O’Donnell, aki rövid ideje egy helyi, Chicagói promoter volt, és 1992-ben profinak állt. O’Donnell Andrewnak környékbeli meccseket szervezett, és Milwaukee-ba vitte az első profi meccsére. Andrew 100 dollárt kaphatott menetenként, de összeverte az ellenfelet, a srác az első néhány másodperc után már az összeesés határán volt. Tehát Andrew szó szerint tartotta őt a második menetig, hogy további száz dollárt kereshessen. O’Donnell veretlenül irányította őt az első tizennyolc meccsén, majd összejött egy másik helyi üzletemberrel, Ziggy Rozalskival. Andrew mindig azt hitte, hogy nagyszerű üzletember, úgyhogy ő és Rozalski megegyeztek. Rozalski segített Andrewnak kimásznia egy bűncselekményből is, amelybe belekerült, mielőtt elhagyta Lengyelországot. Nyilvánvaló volt, hogy fegyveres rablási váddal körözik kint, és tiszta volt, ha valaha ismét visszamenne az országba, letartóztatnák, és azonnal bebörtönöznék.
Erről, amit nekem elmondtak, az eset akkor történt, amikor Andrew egy bárban volt a lengyel nemzeti boksz csapat néhány tagjával. Egy srác ment oda hozzájuk, és elkezdett kötözködni, végül megragadta Andrew karját, és elszakította az ingét. Andrew azt mondta neki, hogy ki kell fizetnie az ingét. A srác mondta, hogy nincs pénze, úgyhogy Andrew betolta a mosdóba és pénzt követelt. A gyerek azt mondta a zsaruknak, hogy Andrew fegyvert fogott rá, és miután elmondta, hogy nincs pénze, Andrew alsógatyára és zoknira vetkőztette, a ruháit meg kidobta a báron kívül egy szemeteskukába. Andrew szerencséjére még azelőtt elhagyta a bárt, mielőtt a zsaruk kiérkeztek. Két másik ügyvéddel együttműködve Rozalski rávette Aleksander Kwasniewski lengyel elnököt, hogy ejtsék a vádat, hogy Andrew visszatérhessen Lengyelországba, anélkül, hogy letartóztatnák. Kwasniewski volt a lengyel sportminiszter, amikor Andrew az 1988-as olimpián volt, és jól ismerte Andrew-t.
Annak ellenére, hogy Rozalski semmit sem tudott a sportról vagy a bokszról, megvásárolta a Marciano’s edzőtermet Jersey Cityben, és 1995-ben megengedte Andrewnak, hogy bevásárolja magát az üzletbe. Annak ellenére, hogy Rozalski nem tudta, hogy hány perc egy menet, tudta, hogy Andrew kész a következő szintre lépni. Tehát 1995-ben felhívott, hogy jöjjek és vessünk egy pillantást Andrewra az edzőterembe. Az első benyomásom az volt, hogy ő egy ilyen igazi csendes típus. Nem sokat beszélt, de nem tudtam biztosan, hogy ez azért van-e, mert nem túl jó az angolja, vagy a dadogás miatt, amikor beszélt. De azt biztosan tudta, hogyan kell harcolni. Amikor láttam az első alkalommal, figyeltem, láttam, hogy szikrázik. Bizonyosan megérdemelte a bronzérmet a 88-as olimpián. Nagyméretű nehézsúlyú, 193 cm, 105 kg. Jó balegyenese van, tisztességes ereje, és már több mint 20 profi meccsen volt veretlen. Véleményem szerint határozottan kész volt a következő lépésre. Egy éven belül, miután Andrew aláírt a Main Eventshez, komoly pozíciójú versenyzővé vált.
Korai figyelmeztető jel volt, hogy Andrew őrült dolgokat csinál a ringben, amikor megmutatta magát a Samson Po’uha elleni meccsen az Atlantic City Resortsban 1995. május 16-án. Po’uha súlya 130 kiló volt, és valószínűleg tisztességes bunyós lett volna, ha komolyan veszi az edzéseket, megtette volna a szükséges futó mennyiséget, hogy fenntartsa az állóképességét, és több menetet szparringolt, vagy dolgozott volna a zsákokon és megfelelően kajált volna. Abban az időben 15-1 volt a rekordja, úgyhogy feltételezhetően jó küzdelem lehet két feltörekvő nehézsúlyú között. Andrew az első három menetet irányította. De mint Andrew esetében, amit hamarosan megtanultunk, a dolgok gyorsan megváltoztak. A negyedik menetben Po’uha talált egy kemény jobbkezessel, ami megtántorította Andrewt, és tovább ütötte, úgyhogy Andrewnak valahogy ki kellett tartania. Amíg fogásban voltak, Andrew mint valami lengyel Drakula, vállon harapta Po’uha-t. Po’uha reagált, és megpróbálta elmondani a játékvezetőnek, hogy megharapták, de Cotton (mérkőzésvezető) vagy nem hallotta, vagy figyelmen kívül hagyta a mondandóját. A „szét” után Cotton azt mondta nekik, hogy bokszoljanak, és Po’uha gyenge tiltakozása még adott néhány másodpercet Andrewnak, hogy kitisztuljon a feje. Andrew az ötödik fordulóra összeszedte magát, és háromszor leütötte Po’uha-t. A harmadik leütés után Cotton beszüntette a mérkőzést. Andrew valahogy megúszta anélkül, hogy diszkvalifikálták volna.
A mérkőzés után egy újságíró jött az öltözőbe, és kérdéseket tett fel a mérkőzésről és a harapásról. Andrew kivételével senki nem tudott a harapásról. (a Golota teamből). Természetesen azt állította, hogy nem csinált ilyet, de a kamera meglátta, és a következő héten a címoldalra került. Dühös voltam és szégyelltem magam azért, amit tett. Soha nem dolgoztam olyan valakivel, aki szándékosan szabálytalankodik egy másik ökölvívóval szemben. Megkérdeztem Andrew-t, miért csinálta. De nem válaszolt. Csak vállat vont, mint egy gyerek, aki tudta, hogy rosszat csinált, és nem nézne rád, inkább megtagadja a válaszadást, amikor kérdőre vonják. Tudta, hogy elszúrta, de lehetetlen volt, hogy beismerje. Még mindig nem tudom, miért csinálta. Mondom, pár kereke hiányzott. Soha nem lehetett tudni, hogy ezt vagy azt miért csinálta.
Andrew a Po’uha meccs után még négyszer mérkőzött. Akkorra 28-0-val állt és komoly versenyző a nehézsúlyú mezőnyben. Mindent megtettünk a Main Eventsel, hogy készen álljunk egy címmecsre. Andrew feladata volt, hogy adjon nekünk egy újabb nehézsúlyú bajnokot. Első meccse a volt bajnok Riddick Bowe ellen zajlik. Ha képes tartani magát Bowe ellen, akkor tudjuk, hogy készen áll a nagy dobásra. Bowe már nyolc hónapja nem bokszolt azóta, hogy a 8. menetben megnyerte a 3. mérkőzését Holyfield ellen. Ez volt a második leghosszabb kihagyása a karrierje során. Ez a fajta kihagyás Bowe-t mély csúszdára tette, a súlya is liftezett, és ez rontotta a boksz készségeit. Lehet, hogy azért, mert ő ex-világbajnok volt és ment már néhány top nehézsúlyúval. Talán mert ő ezüstérmet nyert 1988-ban az olimpián, ahol Andrew csak bronzot. Talán csak öntelt volt. De Bowe nem vette Andrew-t komolyan. Nem érdekelte, hogy egy veretlen ellen fog mérkőzni.
- Hogyan edzenél egy töltelékre? – mondta Bowe az újságíróknak a mérkőzés előtt.
Bowe tudta hogyan kell hypeolni egy meccset, de itt erre nem volt szükség. Nagy meccs volt, a Madison Square Gardenben zajlott, és az HBO Championship Boxingjában adták, noha nem címmeccs volt. Bowe arra a kérdésre, hogy hogyan készült (egy töltelékre), a válasza, hogy sehogy. 252 font (114,5 kg) karrierje során most volt a legnehezebb, Andrew ellen. Egy pillantást vetettünk Bowe-ra a mérlegeléskor, és már tudtuk, hogy azon az éjszakán a Gardenben Andrew akarata érvényesül. A mérlegelés során Andrew rájött, hogy ez az első alkalom, amikor 10 helyett 12 menetet kell bokszolnia. Visszament a szállodába a Gardentől nem messze, és úgy döntött, hogy nem fog bokszolni, hacsak nem kap több pénzt, mint a garantált 600.000 dolláros meccspénze. Így mutatta meg, hogy ő jó üzletember. 50.000 dollárt kért még a meccshez. A HBO végül feldobott 25.000-t és mérkőzés folytatódott. A közvetítők egy kicsit túloztak, mondván, hogy majdnem nem lett meccs, de hogy csak egy kicsit drámaiak legyenek. A meccs létrejötte nem volt veszélyben. Andrew jó pókerjátékos volt. Végül mérkőzött volna annyiért is, mivel aláírt szerződése volt róla. Az előnyös helyzetével, amíg volt, próbált nyomást gyakorolni. Egyes esetekben Andrew dilisnek tűnt, de mellette ravasz, mint a róka.
A Gardenben érezhető volt a feszültség. Sok lengyel szurkoló volt a felső szinteken piros és fehér zászlókat lengetve. Bowe rajongói úgy gondolták, hogy a volt bajnok átmegy ezen az ismeretlen lengyel fickón. Az első néhány menetben a mérkőzés pontosan úgy alakult, mint amire számíthattunk. Bowe meglepődött, hogy mennyire képzett ökölvívó Andrew, és ha Andrew egyenesen ezt folytatta volna, akkor valószínűleg kiütötte volna. De nem tudott segíteni magán. Neki mélyeket kellett ütnie. Amikor először kezdte dobni ezeket az ütéseket a harmadik vége felé, azt hittem, hogy ez csak őszinte hiba. De miután még néhányszor ez előfordult, az elmém elkezdett arra gyanakodni, ahogy korábban, Andrew szándékosan megszegi a szabályokat a ringben. Wayne Kelly játékvezető figyelmeztette Andrew-t, hogy hagyja abba az alacsony ütéseket, de úgy tűnt, mintha Andrew nem hallotta volna. A sarokból kiabáltunk, és amikor a menet végén odajött, tovább ordítottam az arcába.
- Andrew! Ne üss semmit a válla alá! Csak a fejét ütöd! Megértetted?
- Igen értem.
De ahogy visszament, megismételte. Nem értettük, hogy mi folyik a fejében. Az egyetlen dolog amire gondoltam: - Miért?
Néhány hónappal a mérkőzés után Andrew azt mondta nekem, hogy Bowe a hatodik fordulóban eltörte az állkapcsát és majdnem kidőlt a fájdalomtól. Félt, hogy ki fogják ütni. És bár nem akart veszíteni, vagy hogy kiüssék, a fájdalom nyilvánvalóan túl sok volt neki. Tehát a lehető legrosszabb dolgot tette: továbbra is mélyeket ütött, így leléptették, Őrület, de ennek legalább volt értelme.”
A lengyel kiment a menetre, és mindkét kezével ütötte Bowe-t, a Brooklyni valódi bajban volt. Viharvert, mentálisan csüggedt, és úgy nézett ki, mintha csak néhány ütésre lenne a leléptetéses vereségtől. Golotanak, aki maga is a leléptetés szélén állt, mivel már három pontot levontak tőle mélyütésért, csak annyit kellett volna tennie, hogy kihúzza, figyeli és elkerüli az ütéseket, hogy megszerezze a győzelmet. Aztán megmagyarázhatatlanul elengedett egy erőteljes balhorgot, ami Bowe ágyékába érkezett. Az amerikai elborult, mint egy krumpliszsák, a mérkőzésvezető azonnal odalépett, jelezve, hogy diszkvalifikálja a lengyelt.
Lou Duva: „A 7. menetben Kelly már két pontot levont Andrewtól mélyütésért. Miután levonta a harmadik pontot a hetedik mélyütésért, Kelly azt mondta Andrewnak, hogy még egy ilyen esetén leléptetésre kerül, és elveszíti a mérkőzést. Reméltük, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy megakadályozza, hogy megint övön alul menjen. Alig egy perc maradt a hetedik menetből, Andrew egy kemény kombinációval találta el, amitől megtántorodott Bowe. A meccs a kezében volt, és úgy tűnt, hogy úton van a kiütéshez. A fej ütések, és a számos alacsony ütés kivette a szuflát Boweból. Harminc másodperc volt vissza a menetből és egy tökéletes ütést vitt be az öv alá. Bowe hátra dölt, mint egy tekebábu miközben megragadta az ágyékát. Kelly leintette a meccset, és leléptette Andrewt. Ezután elszabadult a pokol.”
Amint Bowe összerogyott, emberek özönlöttek a ringbe, köztük Bowe kiséretéből Newman, Jason Harris, idősebb és fiatalabb Bernard Brooks, valamint Stephen Bowe, Riddick unokatestvére, átmászva a köteleken Golota sarkához rohantak. Miután Brooks meglökte Golotát, a lengyel egy balhoroggal megtorpantotta, Bernard Brooks Jr. követte, és egy „bunkófonnal” elkezdte ütni Golota fejének hátsó részét. Ez felrepesztette a lengyel fejét, amit később 13 öltéssel kellett összevarrni. Brook Jr. később azt mondta: - Bementem, hogy meggyőződjek arról, hogy Rock rendben van-e. Megpróbáltam távol tartani Golotát, de egy ballal megütött és akkor ütöttem a telefonommal.
Addigra az egész jelenet egy puszta káosz és zavar volt. Számos szurkoló, akik lengyel zászlókat lobogtattak és támogatták a lengyel bokszolót, szintén megpróbáltak a ring közelébe eljutni, de rendőrök verték vissza őket. A földre került Lou Duva-t a New York-i Egyetemi Orvosi Központba szállították megfigyelésre, attól tartva, hogy szívrohamot kapott. Az aréna más részein is verekedés tört ki, végül 150 rendőr érkezett a helyszínre, mire teljesen sikerült helyreállítani a rendet. Az újságírók többsége a hat befejezett menetből mindössze csak egyet adott Bowenak. A Bowe csapatra 1 millió dollár bírságot szabtak ki, a bokszoló keresetének az egy ötödét, Newman és Duva engedélyét is határozatlan időre felfüggesztették.
Lou Duva: „Közvetlenül miután Kelly intett a karjával, Bowe sarkának emberei berohantak a ringbe, megpróbálva Andrewhoz férkőzni. Természetesen ott voltam a dulakodás közepében, megpróbáltam megakadályozni, hogy megöljék. Úgy tűnik, hogy mindig valami perpatvar közepén vagyok a ringben. Emlékszem, a balhéra amikor John John Molina és Tony Lopez meccselt az Arco arénában, Kaliforniában, Sacramentóban. Az emberek sörös dobozokat dobtak rám, miközben Ferdie Pacheco a sarokemberem az asztal alatt bujkált a ringsaroknál.
A békéltetés közben, Bowe sarkából valaki egy adóvevővel ütötte Andrew fejét. Andrewnak volt egy Ino nevű nagy sráca, egykori birkózó és testépítő, akinek az volt a feladata, hogy megvédjen. Megbukott. Soha nem láttam Inot a sarokban, hogy bárkit is távol tartson tőlem.
Mivel korábban volt már néhány szívrohamom és szívproblémán, az orvosok defibrillátort szereltek a mellkasomba. Ez volt az első alkalom, hogy leállt. Mindenki azt gondolta, hogy ütéstől mentem le, de az az igazság, hogy egy zökkenéstől kiment az elektromosság a defibrillátorból, azért mentem le. Aztán kihúztak a ringből. Felnézve csak azt láttam, hogy lábak rúgnak és a karok lengenek. Nem gondoltam, hogy ilyen balhé lesz. Elégendő ring dulakodásban vettem részt, hogy tudjam, hogy általában néhány perc múlva elhal. De itt egy teljes lázadás tört ki, és mindezt Golota mélyütései robbantották ki. Teljesen ellenőrizhetetlenné vált. Az épületben nem voltak zsaruk, a közönségből emberek rohantak a ringhez, végül az egész arénában kitört a verekedés, amit a HBO kamerái rögzítettek, amik jóval tovább bekapcsolva maradtak, miután a mérkőzésnek vége lett.
(Duva oxigént kapott, majd hordágyon fekve kiszabadították az arénából, és kórházba szállították. A New York-i polgármester, Rudolph Giuliani egy vacsora közben értesült a Gardenbeli zavargásról, majd miután a helyszínen tájékozódott a fejleményekről, meglátogatta Duva-t a kórházban.)
Azon az estén Andrew is bejött a kórházba. Azt hiszem csak azért jött, hogy fizetést kapjon. Be kellett volna ismernie, hogy vizsgálják meg a fejét. Megkérdeztem tőle, hogy miért ütött mélyeket Bowe-ra. Mert folyamatosan lehajolt – mondta. Azt mondta, hogy úgy gondolta, hogy a játékvezető le fogja állítani a mérkőzést, mert annyira verte Bowe-t, ő pedig nem ütött vissza semmit. Állandóan azt mondta, hogy a játékvezetőnek meg kellett volna állítania. Ennek akkor sem volt értelme, és ma sincs. Az újságírók szerint Bernard Brooks Sr., Bowe kiséretéből volt az, aki elindította a balhét a ringbe ugorva és vette üldözőbe Golotát. Rock Newmant, Bowe menedzserét egy évre felfüggesztette a New York-i atlétikai bizottság, és 250.000 dolláros bírságot szabtak ki. Tizenhat embert letartóztattak és huszonketten megsebesültek. A zavargás után a Garden vezetése úgy döntött, hogy három évig nem rendeznek több bokszmeccset az arénában. Képzeld el: Andrew Golota arra kényszerítette a Boksz Mekkáját, hogy a sportág felé bezárja a történelmi kapuit.
Nem mondhatom, hogy mindig is angyal voltam a mérkőzések során. Túlreagálhattam, ütéseket dobhattam, ordíthattam a fickóval, de soha nem kezdeményeztem zavargást, és soha nem ütöttem meg senkit egy walkie-talkie-val.”
Ezután Bowe és csapata öt hónappal később visszatért egy visszavágó mérkőzésre, de már Eddie Futch nélkül. A veterán edző, aki a kezdetektől együtt volt Riddickel, lemondott, összeegyeztethetetlen különbségek miatt. Később Futch így emlékezett:
- „Ledöbbentett, ahogy Bowe az első küzdelemben kinézett. Elvesztette a figyelmét, és minden más fontosabb lett annál, hogy a legjobb bunyós legyen. Minden idők legjobb nehézsúlyúja lehetett volna. Nagy volt, erős, jó bal keze volt és jó belharcos. Soha nem volt ugyanaz az 1993-as Jesse Ferguson elleni meccs után, röviddel azelőtt, hogy visszavágózott Holyfielddel, ahol veszített. Addigra elvesztette a fonalat. A koporsóba az utolsó szeg az első Golota elleni meccs volt. A küzdelem előtt elsétálhattam volna, de azt mondtam, hogy talán ki tudok hozni belőle még egy nagy meccset, hogy kitoljuk a karrierjét. De azt követően azt mondtam neki: - Nem fogom rád pazarolni az időmet, ha nem akarsz dolgozni. Bowenak számos jó készsége volt, de ő, vagy az emberei nem akarták ezt keresztülvinni.”
Lou Duva: „Hiszed vagy sem, de minden balhé ellenére a nyilvánosság támogatta a visszavágó mérkőzést. A Bowe-Golota II-t megtárgyalták és aláírták, hogy 1996. december 14-én (5 hónappal az első mérkőzés után) kerül megrendezésre Atlantic Cityben a Convention Centerben. Mindannyiunknak meg kellett volna vizsgáltatnunk a fejünket. Mindent megtettük, amire csak gondolhattunk az edzőtábor alatt, hogy megakadályozzuk Andrewt, hogy alacsonyan üssön, sőt olyan messze mentünk, hogy a nehézszák feléig felhúztunk egy boksz nadrágot és csak az felett üthette. De tudtuk, hogy a tűzzel játszunk, amikor visszaengedjük a ringbe. Reméltük, hogy hallgat ránk és nem adja elő ugyanazt a mutatványt, de semmi garancia nem volt arra, hogy Andrew valaha is helyesen cselekszik. Az első küzdelem vitája azt jelentette, hogy a visszavágó a TV-ben a fizetős nézetre került. Tudtuk, hogy az emberek rá fognak hangolódni, hogy megnézzék, vajon Andrew megújult, vagy nem tanult az első küzdelemből. Andrew sarkában, számunkra sajnos, azoknak lett igazuk, és nyertek aznap este, akik az utóbbira fogadtak. A Bowe-Golota II nagyjából az első meccs visszajátszása volt. Golota könnyedén nyer, és küldte padlóra Bowe-t a második és az ötödik fordulóban (a 4.-ben Golota is lement, de még abban a menetben visszavágott néhány alacsony ütéssel), de aztán ismét kellett jönniük a mélyütéseknek… ismét. Ezúttal a kilencedik fordulóig jutott, miután Eddie Cotton játékvezető megelégelte a szabálytalanságot. Újabb diszkvalifikálás egy olyan mérkőzésen, amelyet egyértelműen megnyert az összes bíró pontozólapján, és ez csak azt bizonyította, hogy Golotának volt valami a fejével. Minden erőfeszítést megtettünk, hogy megpróbáljunk nehézsúlyú világbajnokot csinálni belőle, de ez csak elfecsérelt idő volt. A Bowe elleni második leléptetés után Michael Katz, a New York Daily News bokszírója, „Foul Pole” (szabálytalan vagy aljas lengyel) becenévvel állt elő Andrew számára, karrierje során az összes mélyütés és szabálytalanság miatt. Szomorú jelenet volt az öltözőben a mérkőzés után. Andrew rájött, hogy újra elszúrta.
Mindannyian tudtuk, hogy ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha a karrierje során elkövetett. Ha megnyerte volna a meccset, akkor 20 millióra növelhette volna az ázsióját a jövőben a HBO-n. De ez mind elúszott, mert nem tudta kontrollálni magát. Könnyen megnyerhette volna mindkét mérkőzést, de eldobta magától.
- Miért? – ordítottam rá. Világbajnok lehetnél! Az egyetlen fickó, aki megállíthat téged, csak te vagy. Nincs senki, csak te!
Andrew sírni kezdett, mint egy csecsemő.
- Hülye vagyok. Hülye vagyok.
A kezeivel ütötte a fejét. Igaza volt. Hülye volt.
- Nem hallgattál rám. Kicsinálhattad volna srácot.
- Igen tudom, de a mérkőzésvezető…
- Ne emlegesd a mérkőzésvezetőt!
Nagyszerű bokszoló lehetett volna. Világbajnok lehetett volna. Tudott ütni, és bírta is az ütést. Az este folyamán később Golotát állkapocstörés gyanújával kórházba vitték. Mivel nem tudott beszélni Larry Merchanttal, én ültem oda a harc utáni interjúra. Még mindig magamon kívül voltam az eredménytől. Tehát amikor Larry azzal kezdte a kérdést, hogy: - Most akkor úgy néz ki, hogy a világ legjobb nehézsúlyúja ,… gyorsan közbe vágtam: - Ha egy bárban tartanák a meccset.
Akkor kellett volna elhagynom Andrewt. De nem tudtam Még mindig azt hittem, hogy nehézsúlyú bajnok lehet. megvannak a készségei s képességei, és azt hittem, hogy sikerülhet rávennem, hogy összpontosítson a ringben. Segíteni akartam neki, hogy világbajnok legyen. Elkezdtük szervezni a ringbeli visszatérését. Úgy terveztük, hogy Andrew Ray Mercer ellen térjen vissza, egy kemény verekedő ellen, aki az 1988-as olimpián aranyérmet nyert. Andrew azonban edzés közben hátsérülést szenvedett, ezért el kellett halasztanunk a mérkőzést. Miután átütemeztük a meccset, a második időpont előtt pedig Mercer nyaka sérült meg egy edzésen és későbbre tettük át. (Végül ez a mérkőzés soha nem jött létre)
Gondolnád, hogy Andrewnak a két kemény Bowe elleni leléptetése után, tíz hónappal később (pontosan 293 nappal) visszatérése a ringbe, Lennox Lewis elleni világbajnoki mérkőzést eredményez, Atlantic Cityben, ugyanabban a városban, ahol Bowe ellen másodjára leléptették? Természetesen Andrewal semmi sem volt egyszerű. Lewis az első menetben kiütötte.
Andrew a küzdelem előtt lidokaint kapott a térdébe, és kókadt volt. Tudtom, vagy a New Jersey Atlétikai Bizottság tudta nélkül, Andrew személyes doktora adta neki a szurit az öltözőben. A mérkőzés után tudtuk ezt meg, amikor az öltözőben elájult és a sürgősségi helységbe kellett rohannunk. Bárki, aki egy kicsit is jobban tud gondolkodni, nem tanácsolta volna Andrewnak, hogy kapjon egy olyan szurit, amely álmosságot okozhat közvetlenül a küzdelem előtt. Ez egy tipikus Andrew lépés volt, bármit megtett, ami megakadályozhatja a sikert.
Két évvel később, 1999. november 20-án (az Atlantic City Trump Taj Mahalban), Golota kétszer is leütötte az első fordulóban Michael Grantet, és elkalapálta végig a mérkőzésen. Grant a támadás ellenére képes volt a lábán maradni, és a tizedikben egy kemény jobbossal elkábította Andrewt, és Grant majd még néhány ütés múlva földre is küldte. Miután (Golota) felkelt, a mérkőzésvezető megkérdezte, hogy akarja-e folytatni, és Andrew azt válaszolta, hogy nem. Nem volt hajlandó folytatni a küzdelmet, bár nem úgy tűnt, mintha súlyosan megsérült volna. Két menettel a vége előtt kilépett, pedig jól állt a pontozólapokon. Nem is szólva arról, hogy ez egy WBC bajnoki mérkőzés volt, és a győztes esélyt kap a nehézsúlyú világbajnokságért. Ekkor már nem dolgoztam a sarkában. Átadtam őt Roger Bloodworthnek, egy edzőnek, aki a Main Eventsnél dolgozott bokszolókkal. De mindettől eltekintve, valószínűleg a legfurcsább jelenet Andrewal akkor történt, amikor 2000. október 20-án mérkőzött Mike Tysonnal. Al Certo barátom volt az edzője, Tyson pedig éppen tizenöt hónapos felfüggesztése után volt, mert megharapta Evander Holyfield fülét és Golota… nos… az Golota. Tyson számára nehéz volt engedélyt szerezni bármelyik államtól, amelyekben általában a boksz showkat tartják, mint például New York és Nevada, annak ellenére, hogy a felfüggesztését megszüntették. Senki nem igazán akart szerepet vállalni vele. A promoterei végül megkapták az engedélyt Mitchiganbe, és a mérkőzés az Auburn Hills-i Palotában zajlott, a Detroit Pistons otthonában. Andrew megígérte, hogy tisztán fog játszani. - Nem vagyok piszkos harcos. Naponta háromszor zuhanyozok – viccelt az újságíróknak, akik felhozták az előforduló szabálytalan habitusát. Tyson azt ígérte, hogy korán véget vet a küzdelemnek, még mielőtt bármi szabálytalanság is megtörténhet, és teljesítette is az ígéretét. Andrewt egy kemény jobbossal leütötte tizennégy másodperccel a nyitó kör vége előtt. Néhány másodperccel korábban felrepesztette Golota bal szemét. Andrew a szünetben kérte Al-t, hogy állítsa le a mérkőzést, miközben ült a széken. Tyson a másodikban folytatta a támadást, Andrew próbálta elfojtani Tyson nagy ütéseit. Andrewt megverték, de még mindig küzdelemben volt. A második és a harmadik menet között Andrew megtagadta, hogy kijöjjön a sarokból. Nem volt hajlandó bevenni a foggumiját, sétált a ringben, eltolta Al-t, és azt mondta: - Kiszállok. Kiszállok. Al utánament és megpróbálta rávenni a folytatásra. Folyamatosan próbálta Andrew szájába rakni a foggumit, felszólította, hogy álljon ki a harmadik menetre, még azt is mondta neki: - Meg fogod szégyeníteni magad. De Andrew tovább mozgatta a fejét, mint egy gyerek, aki megtagadja a zöldséget. Nem akart harcolni. Kiszállt. Tyson dühös volt, vissza kellett fogni a sarkában, mert a kiütést hagyományos módon akarta elvégezni. Kíváncsi volnék, hogy ha akkor én vagyok a sarokban, vajon Andrewt rá tudtam volna-e venni, hogy tovább harcoljon. Talán átvittem volna azon a zavaron, ami a fejében folyt. De ismerve Andrewt, ki tudja? Nem bevenni a foggumit, számomra új volt. Sosem volt olyan bunyósom, aki megtagadta, hogy bevegye a foggumiját. Egyszer volt a foggumival egy sztorim, amikor egy Tony Alongi nevű bunyósom mérkőzött Phillyben. Az énekes Lou Monte szeretett volna a sarokba dolgozni, úgyhogy megengedtem neki. Az egyik menet szünetében elkövettem azt a hibát, hogy kiszedtem a foggumit és átadtam Lou-nak, hogy öblítse le. Nem adta vissza. Tony izgalmas menet után visszatért a sarokba, és kérdezi, hogy mi van a foggumival. Megfordultam, hogy megkérdezzem Lou-t, hogy mi történt vele, erre ott volt az ő szájában.
Al Certo, akinek szabó volt a szakmája, azt mondta utána: - Tudtam neki (Golotának) készíteni egy öltönyt, de nem tudtam harcost csinálni belőle. „
A mérkőzésen Golota arccsonttörést szenvedett Tyson ütéseitől.
Rozalski (Golota menedzsere): A Tyson küzdelemre a felkészülés nagyon jól ment. Andrew nagyszerű harcos volt az edzőterembe. Csodálatos készségei és fizikális képességei vannak. Bukása a félelmei és az idegei. Három héttel a mérkőzés előtt edzőkesztyűzés közben megrepedt az arccsontja és nem akarta tovább csinálni. De az akkori edzője Al Certo, egy old-school típusú fickó volt. Certo babynek hívta, és mondta neki, hogy el kellene vállalnia a meccset. A mérkőzésen azt mondta (Golota), hogy szédül, és nem akar tovább bokszolni. Én, Certo és Danny Milano dolgoztunk a sarkában azon az éjszakán. Megpróbáltuk rávenni, hogy menjen ki és küzdjön tovább. Gyakorlatilag a szájába akartuk dugni a foggumit, mert valójában nem volt túl rosszul.”
A mérkőzés után a Golota csapat a kórházba ment, hogy a repedéseket összevarrják, egy röntgen megerősítette, hogy az eltört arccsont ténylegesen a küzdelem eredményeként rosszabbodott.
(Úgy nézett ki, hogy a Tyson elleni mérkőzéssel véget ért Golota érdemi karrierje, de néhány évvel később, 2004-ben és 2005-ben is kapott lehetőséget, hogy végül világbajnok legyen. 2004. április 17-én Chris Byrd IBF címéért pontozták le és lett végül döntetlen, még az év novemberében John Ruiz ellen bukott el pontozással a WBA címért, végül 2005. május 21-én Lamon Brewster egy bomba balhoroggal már a 10. másodpercben padlóra küldte. Ezt még megismételte ugyanabban a menetben még kétszer és hirdették ki a győzelmét az első menetben.)
Lou Duva: „Miután Andrew végül abbahagyta a bokszot, feleségével és lányával Chicagóban telepedett le. Ezután több jogi problémával is szembesült, köztük, hogy rendőrnek adta ki magát. Andrew mentálisan vagy szívügyileg nem volt felkészülve a sikerre. Határozottan keményen dolgozott, de hiányzott néhány kereke. Volt néhány őrült bunyósom az évek során. Volt egy James Green, aki egyszer sírt a sarokban, amikor felrepedt. Volt egy Tony Braxtonom (Dwight Muhammad Qawi testvére) Jó bunyós volt, de nem tudta elkerülni a börtönt. Amikor kint volt, mindig csinált valamit, elkapták, és mehetett vissza. De soha nem volt olyan bunyósom, mint Andrew. Ez egy vad utazás volt Golota sarkában, de nem cserélném el semmiért. Soha nem tudhattad, hogy mi fog történni, amikor ringbe lép. Bizonyos szempontból ez is hozzátartozik az ökölvívás szépségéhez.”
2020. április 10. - Leibinger Gábor
