A klasszis, akit elnyomott az apja árnyéka
A legendás Joe Frazier fia sok szakértő szerint talán a valaha élt legjobb nehézsúlyú amatőr bunyós lehetett volna de korai célját, hogy egy olimpiai aranyérem után visszavonuljon az ökölvívástól sosem tudta megvalósítani!
Marvis Frazier 1960-ban látta meg a napvilágot „Smokin'” Joe Frazier harmadik gyerekeként. Marvis bár egy 16 szobás, két szintes házban nőtt fel, sosem volt elkényeztetett gyerek, ahogy egyik Frazier gyerek sem. Az újságírók és a szponzorok mind elismerően nyilatkoztak róla mikor profi lett, hogy nagyon udvarias tisztelettudó srác, akinek nem esett nehezére megköszönni a segítséget amit ezek az emberek nyújtani tudtak neki. Ez akkoriban nem volt jellemző a profi bunyósokra, a legtöbbjük kerülte az újságírók és úgy általában az emberek közelségét.
Tovább a cikkhez »
Hozzászólok:
@Kane: Szerintem is az egyik legtehetségesebb bunyós volt Tyson. Ebben nincs vita köztünk.
Én a legnagyobb beváltatlan ígéretnek Ike Ibeabuchit tartom. Én nála tehetségesebb nehézsúlyút nem láttam, de nála súlyos mentális problémák voltak.
@yoda: Nem a produkciójáról szólt az írásom,hanem a hozzáállásáról.
Az utolsó meccsét nem érdemes már feszegetni,öreg volt 2éve inaktív,ráadásul a legjobb bunyóját mutatta amit valaha láthattunk tőle.
De nem ez volt a lényeg most.
@robhalford: Wlad ott volt a szeren a nehézsúly valaha volt leggyengébb időszakában. Vakok között a félszemű király.
Erről egyáltalán nem tehet. Viszont az a stílus, mentalitás, ringen belüli teljesítmény amit 10 éven át nyújtott egy két kivételtől eltekintve egyszerűen nézhetetlen, élvezhetetlen volt. Akkora károkat okozott a nehézsúlynak, mint Vödör a profi boksznak. Botrányai nem voltak, de az ellenféllel való szívózás, beképzeltség azért elég nagy volt.
Aztán jött valaki, aki véletlenül akkora volt, hogy nem lehetett rá tehénkedni a meccs 90%-ában a szabályokat feszegetve, ráadásul nem is volt kiégve, és mit ad Isten még bokszolni is tudott, az ukrán "rémálomnak" meg lefőtt a kávé.
Fury is megmondta, hogy még a sajtótájékoztatón is próbált Wlad irányítani: "ide nézz, oda nézz, mosolyogj" csak ugye Furyban emberére talált.
Attól még nem lesz valaki szimpatikus és kedvelt bunyós, hogy nem borítgat asztalokat, meg nem pofozkodik mérlegeléskor.
Bár Wlad nyúlszívűbb volt annál, hogy ilyet tegyen.
@robhalford: Ez így oké,maradjunk annyiban hogy egyetértek az alattam szólóval,minden idők legnagyobbika lehetett volna de a ringen kívüli alázata a sportág iránt,nem predesztinálta hogy az lehessen.
Így automatikusan csak rövid karrier jöhetett neki létre csúcsformában.
Mindig a sokat utált Wlad jut erről eszembe,akit lehett rühelleni a produkcióiért,de hogy felkészületlen lett volna vagy bármiféle botrány lengte volna körül a ringen kívül,ezt nem lehetett róla soha elmondani.
Ott is volt a szeren egy évtizedig...
@sziporka: Nem is használja mentségként, én meg aztán végképp nem. Csak azt mondom hogy ő volt a legtehetségesebb nehézsúlyú akit életemben láttam, és sokkal többet hozhatott volna ki magából, ha sportember módjára éli a huszas éveit, mint így. Soha nem mondtam hogy a legnagyobb lett, azt mondom hogy lehetett volna.
@robhalford: Nagyon kedveltem mindig Tysont. Csak "butthurt" rajongói nem bírom.
@Kane: Nem lehet legyinteni egyikre sem. De aki sportolóhoz méltatlan életmódot folytat, vagy nem edz rendesen, az ezt nem is használhatja mentségként. Nem lett a legnagyobb ez az objektív tény. A többiről lehet írni könyveket meg mesélgetni az utókornak. Az is marad: mese.
@sziporka: A pszichologizálásba nem mennék bele, az hogy egy világbajnok nem edz rendesen, narkózik, bulizik, kihat a teljesítményére, ahogy az is hogyha az edzője, aki az egyetlen tekintélyszemély volt neki, meghal. McClellan és Stewart esete is ugyan ilyen volt, csak ott nem halt meg senki. A bunyós-edző kapcsolat fontosságát nem lehet túlbecsülni, az edzés hiányát és a fegyelmezetlen, sportolóhoz méltatlan életmódot pedig nem lehet egy legyintéssel elintézni, és kifogásnak nevezni.
@sziporka: Ezerszer le lett írva mit jelent a prime,persze megértem ha valaki utálta,Alit is kikezdték itt.
@PeteTheGreek: Ma már csak papíron létezik kötelező kihívó,nincs ilyen,csak pénzes meg nem pénzes meccsek vannak,simán kifizethetnék a bolgárt hogy sérüljön le,mert mondjuk Fury jön,lehet hogy jövőre így is lesz mire éledezik majd a sportág,ki tudja.
@Kane: "Én mindenki ellen a prime Tysonra tennék."
Ez számomra egy annyira furcsa mondat. Prime? Ezen mit kell érteni? (Egyedül Optimus volt Prime :) )
Azért nem értem, mert egy bunyós nagyon szép teljesítménnyel megver valakit. Ok. Akkor erre rámondjuk, hogy ekkor ő prime volt. Miért? Mert mondjuk sem előtte, sem utána nem bunyózott úgy. És akkor te most elmondod, hogy szerinted ez a prime bunyós bárkit verne.
De honnan viharból tudom én, hogy az a látszatra elsöprő teljesítmény, amit te prime-nak, nevezel máskor más ellen is így működött volna. Mivel mérem le az ellenfélek minőségét, a stílusát...stb.? Szerintem ez nem így működik. Lehet szubjektív véleményem arról, hogy egy bizonyos bokszoló bunyója egy adott meccsen mennyire volt szép, de ebből kár levonni azt a következtetést, hogy más ellen mi lett volna.
Én ezt a prime-ozást is leggyakrabban Tyson esetében látom. Ahogy a Cusozást is, drogozást is ilyesmit. Én ezeket csak kifogásoknak tudom értékelni. Én ezt a jelenséget úgy látom, hogy a Tyson fanok kvázi "beleszerettek" Mike bunyójába, és nem tudják elfogadni, hogy nem lett annyira eredményes, mint várták. Fogadni mernék nagy összegben, hogy amikor Tyson világszenzáció volt, a mai fanjai olyan tinédzser korúak lehettek, de semmiképpen sem voltak még a harmincas éveikben. Ebben a korban látni egy szupersztár Tysont felemelkedni és ebben a stílusban bajnokokat elsöpörni, szerintem meghatározó élmény volt. És természetes, hogy azóta sem kapnak ilyen élményt senkitől. És mivel Tyson végül nem futotta be azt a karriert, hogy a legnagyobbként emlegessük, ezért a kognitív disszonancia miatt kellenek a kifogások...
(Nekem ez arra hasonlít, amikor azt látom manapság mindenhol a mai huszon-harmincas évesektől, hogy a Star Wars I-II-III. mekkora jó film volt, ennek is egy oka van: akkor voltak fiatalok, más élmény volt nekik, mint mondjuk nekem, persze Tyson ezerszer jobb bokszoló, mint amilyen filmek azok voltak :))))
@leibigabi: Valóban érdekes téma, hogy a 70-es években, a nehézsúly arany korszakában vajon mennyire volt elterjedt dolog a teljesítménynövelő szerek használata.
@sziporka: "Megint ezek az összehasonlítások. Frazier vs. Tyson. Az úgy fair, hogyha Frazier ugyanazokkal a doppingokkal áll ki, amit Mike is beszedett a '90-es években. Vagy azok nélkül áll ki Mike Frazier ellen a '70-es években."
Olyan módon már csak azért is nehezen lenne eldönthető, mert egyikünk sem tudja, hogy Tyson és Frazier mit szedett vagy nem szedett, így pedig lehetetlen kalkulálni azzal, hogy akkor egyikre másikra nézve az, mekkora teljesítménynövelőként hathatott :)
Megint ezek az összehasonlítások. Frazier vs. Tyson. Az úgy fair, hogyha Frazier ugyanazokkal a doppingokkal áll ki, amit Mike is beszedett a '90-es években. Vagy azok nélkül áll ki Mike Frazier ellen a '70-es években.
@robhalford: Lennox helyett McNeeley, Buster Mathis, 35 éves Frank Bruno akit már vert és utána egyből vissza is vonult, meg Bruce Seldon.
Ez nem "óvatos ellenfel választás", bezzeg Joshua mekkora csicska, mert bunyózik a kötelező kihívó Pulevvel.
Érdekes logika :)
@fixpont: Szeretnem ha ez a video igaz lenne, de akit itt lefojtottak az nem Norris volt hanem az eggyik tanitvanya. Rickson szerint valoban megtortent, mondjuk o sajat bevallasa szerint legyozhetetlen, meg akkor is ha Ippont dobtak rajta egy versenyen es veszitett.
@pepegross: "ilyen egyébként szerintem nincs is, esetleg Chuck Norris."
https://www.youtube.com/watch?... :DDD
@Kane: A prime Tyson nehezen értelmezhető. Douglas ellen 24 éves sem volt és nemcsak a kiütéses vereségből látszott, hogy azért ő is sebezhető, hanem a meccs képéből is. Douglas egy nagyon jó bokszoló volt, de azért nem a korszakos csúcs. Abban tökéletesen igazat adok, hogy egy jó formában, edzettségi állapotban levő Tyson bárkit megverhetett volna, valós és virtuális ellenfelei közül egyaránt. Tökéletes bokszolónak viszont nem tartom, ilyen egyébként szerintem nincs is, esetleg Chuck Norris.
Én mindenki ellen a prime Tysonra tennék. Egy tökéletes bokszoló volt, a technikája, reflexei, védekezése, pontossága még kiemelkedőbb is volt mint az ütőereje. Amikor elvesztette a tekintélyszemélyt az életéből, fokozatosan elkezdte legyőzni önmagát, volt hogy heti háromszor edzett a címvédéseire. Az a rövid időszak amíg a csúcson volt, elég volt arra hogy a neve örökre szinonímája legyen a szubhumán agressziónak és az erőszaknak.
@Sarkozi Robert: Az biztos, hogy azt nem lehetett következmények nélkül megcsinálni. Én mèg az akkori másodvonalbòl megnèztem volna egy Morrison vs Briggs meccset is nagyon szívesen!
@deontay: Szerintem megártott neki az a sok ütésváltás Tua-val. Embertelen ahogy Tuaval leallt belharcozni es záporoztak az ütések az elejétől a végéig.
@sarkozi robert: Ibeabuchi mekkora tehetség volt és mennyire elszúrta az életét....
@deontay: egy Csucs Ali, Bowe, Ibeabuchi es Foreman(legyen az fiatal, vagy 40 koruli) ellen nem Tysonra fogadnek. Vitalival es Tuaval 50-50%, viszont a tobbiek ellen Mike lenne az eselyesebb szerintem(beleertve Holyfieldet).
@robhalford: Ma biztos, hogy favorit lenne mindenki ellen, ha vékonyan is a méretbeli hátrány miatt, viszont egy csúcs Ali, Lewis, Holyfield és Foreman szerintem a csúcs Tyson ellen is favorit lett volna, de Bowe, Frazier, Vitali, Mercer, Ibeabuchi, Tua, Morrison is jó kis ki-ki meccseket nyomhattak volna vele! Kár hogy csak fantàziàlhatunk ezekröl. :)
@deontay: A legendássá vált "hosszú számolás",számtalanszor ki lett vesézve hogy valóban túlszámolt a bíró,4 napig nem is ismerték el Douglas győzelmét hivatalosan,csak utána.
Persze ennek ma már semmi jelentősége,számtalan baki fordult elő,a közelmúltban is Froch-Bzte,Khan-Barrera stb.
Ezekre ma már kevesen emlékeznek,még kevesebbeket érdekel.
@robhalford: Ez jó kérdés,az akkoriban mindenképp,amikor a csúcson volt,ha ezt az éráját átemelném régebbre vagy mostanra,hát hogy is mondjam,valószínűleg nem ellene fogadnék ma sem.
Persze ez én vagyok,ez csak az én véleményem.
@northpaw: Mindíg a "mihez képest " a mérvadó,veretlen vagy pár vereséggel bíró embereket választottak neki,nem volt jobb opció akkoriban szerintem.
Azt tartom viszont hogy a sitt előtti Tysont senki nem verte volna meg.
@Sarkozi Robert: Igen pont a második Tyson meccs előtt,a beszámíthatatlanságát csak a második Lewis elleni meccs után mondták McCall-nak.
A többiek sem voltak a legrosszabbak,ebbe kár is belemenni,pláne a maiakhoz hasonlítva amikor Joshua egy soha semmit nem nyert Pulev ellen megy.
Úgyhogy az "óvatos ellenfel választás" nálam más szintet jelent.
@robhalford: Ja akkor McNeely meg Mathis Jr. komoly ellenfél volt? Vagy Seldon, akit minden idők leggyengébb nehézsúlyú bajnokai között emlegetnek. Brunót már egyszer verte Tyson, be volt csokizva tőle a második alkalommal is.
A lényeg az, hogy már rögtön az azt követő meccsen, hogy Kevin Rooney-t kirúgta, romlott a teljesítménye. Alig mozgatta a fejét, statikussá vált lábon, kevesebbet jabelt, romlott az időzítése, kombinációk helyett egy nagy ütésre ment. Miután kijött a börtönből, ez még inkább érezhető volt.
@robhalford: Brunonak egy igazan nagy skalpja volt, a mentalisan akkor már nem teljesen épp McCall...Raadasul Mike előtte már egyszer kiütötte Brunot.
ő nem volt Mikenak egy hű de nagy felmérő...
@northpaw: "Ezt az ellenfelek óvatos megválogatásával még sikerült palástolni"
A sitt meg Holy között mindennek mondanám csak nem óvatos választásoknak az ellenfeleket,Bruno-val az élen.
@Peacock: "az agresszív kezdés jó eséllyel sok lenne Fraziernek"
igen, ez eleg valószínű
Fraziernek drukkolnék egyértelműen, de szerintem Tyson nyerne (ha mindkettőnek a saját korszakbeli top formáját nézzük).
Túl gyors és túl nagyütő Tyson, középtávon nagyon jól elkapja az ellenfelet, felütésekkel is gyilkos, Frazier ugyanakkor elsősorban belharcban kiváló.
Egy Frazier balhorogtól persze Mike is lemehetne, de az agresszív kezdés jó eséllyel sok lenne Fraziernek. Ha az elejét átvészeli, akkor persze felé billenne a mérleg, ez nem kérdés.
Fraziernek az ütőereje ha picit nagyobb lehetett volna (ennek persze semmi értelme, tudom), akkor viszont rá tettem volna.
@robhalford: Tyson miután kijött a börtönből, csak árnyéka volt korábbi önmagának. Ezt az ellenfelek óvatos megválogatásával még sikerült palástolni, de Holyfield ellen világos lett minden az átlag néző számára is. De persze lehet azt hinni, hogy '96 szeptemberében még csúcson volt, két hónappal később pedig valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag már nem.
Tyson top formája Berbicktől-Sheldonig kb 10év volt,Douglast nem számolom ide mert szerintem az bírói hiba volt,csak az idő mindent megszépít és elfelejtet ugye.
Szóval szerintem a top Tysont senki nem verte volna a bolygón akkor,Berbicktől számolva jó pár évig senki.
Az meg hogy Jack Johnson verte volna mondjuk Pulevet,csak szóbeli bingózás.
Nem emlékszem, volt-e Tysonnak olyan számottevő ellenfele, aki a Frazier-féle bukdácsolós védekezést művelte. Mert a kulcs valahol ott rejlik, hogy Mike betalált volna-e a korai menetekben veszélyesen. Smoking Joe elég lassan kezdett, de nagyon strapabíró volt. Hosszabbra nyúló mérkőzésen már ő lett volna esélyesebb.
Hogy a fiáról se feledkezzünk meg: sajnos, elég egyszerű a képlet, az apa hatalmas harcos volt, de elégtelen edző - sportpedagógus. Nem a saját stílusát kellett volna a fiára erőltetni, hanem abban kiteljesíteni, amiben jó volt. Ehhez, úgy tűnik, nem volt szeme.
@kovban: Nagyon nehéz megmondani ki nyerne, Frazier eggyik legnagyobb gyengéje volt pontosan kivitelezett erős fel ütés, ennek az utesfajtanak pedig Tyson az eggyik legnagyobb mestere. Valószínűnek tartom hogy Mike tudott akkorát ütni amivel Fraziert a padlóra lehetett küldeni, de abban igaza van Deontaynak hogy Frazertben megvolt az a mentalitás es kondi amivel Iron Mike-ot is meg lehetett törni. Kicsit nálam Mike felé billen a mérleg, de minden Frazier utesalloságán mulna, es azon hogy éppen milyen fizikai es mentális formában lépne ringbe. Tyson akármilyen jo volt, nem birta az el húzódó meccseket, vagy ha mégis birta akkor sem volt már olyan veszélyes mint az elején, Frazert viszont igen....
@deontay: Én az ütésállóságban inkább Iron Mike mellett maradnék. Értem, hogy Joe felállt többször (láttam), de Tyson - ha nem is Foreman féle - ütéseket kapott, azért amikor a csúcs közelében volt, ezek nem igazán tettek benne kárt, de persze ez csak az én szerény, amateur véleményem.
@kovban: Ütöeröben szerintem is jobb Tyson, ütésállóságban viszont inkább Frazier felé hajlok. Azért azoktól a bombáktól, amiket Big George adott Fraziernek, szerintem más már ájultan esett volna össze, de Smokin’ Joe felállt mindegyikböl, mégha le is léptettèk, illetve az amit kibírtak Alival egymàs ellen szintèn emberfeletti volt. Frazier Tysonhoz hasonlóan gyors volt, ugyan nem használt annyi ütésfajtát, mint Mike, de pl. hátramenetben tudott bunyòzni ( Foreman 2 ) Tysonnal ellentétben, tehát a sokoldalúság is kérdéses. Mind a kettö fantasztikus bunyós volt az az egy biztos!
@deontay: Sztem Tyson mind ütőerőben, mind ütésállóságban, mind pedig technikai képzettségben jobb volt Fraizertől.
@superman: Szerintem egy Tyson Frazier nagyon egál közeli lenne, talán azért hajlok kicsit Frazier felé, mert jobb volt a kondija és mentálisan nem lehetett megtörni, Tysont viszont igen. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyikük korai KOval nyerne, így egy hosszabb meccsen Frazierre tennék.
@superman: Egyetértek. Tyson top formában (már ha volt ilyen:)), nem hiszem, hogy fenn akadna Fraizeren. Én is Tysonra tennék.
@Leon: "Tyson nem tudta, mikor kell abbahagyni"
...a bulizást, a piálást, a kokózást és a szexmaratonokat. Fraizer többet kihozott a tehetségéből, mint Tyson, így összességében szerintem többet tett le az asztalra, ilyen értelemben mondhatjuk, hogy jobb volt, de azért egy képzeletbeli meccsen a legjobb Tyson ellen nem tennék rá pénzt (de lehet, hogy csak azért, mert nem vagyok elég jó matekból és nem tudom kiszámolni mennyi Fraizer x 1,2 :)).
Frazier csak Alitól és Foremantól kapott ki, 2-2 alkalommal. Tyson meg azért a legnagyobbakon kívül (Holyfield, Lewis) másoktól is kikapott. Tyson nem tudta, mikor kell abbahagyni. A 2 Holyfield meccs után.
Szerintem, figyelembe véve hogy 1-2 évtizeddel korábban az edzések és a táplálékok nem voltak annyira professzinálisak, azaz mondjuk Frazier teljesítményét mondjuk 1.2-vel beszorozva, jobb volt Frazier.
Hasonló volt a stílus, de Frazier keményebben csinálta.
@deontay: Most nem akarom Fraizer-t lehúzni, mert én rendszeresen visszanézem a meccseit, DE
A legjobb 180 centi körüli nehézsúlyú Tyson volt
a legjobb állal a kis termetűek közül Marciano rendelkezett
a legnagyobbat úgy győzte le, hogy az már nem volt a csúcson, már fizikailag nem bírta a táncikálást és kondi problémái is voltak
a többivel egyetértek, kedvencem amikor Foreman leütötte és felállt, majd újra és újra, mindig felkelt mintha csak elcsúszott volna, nem nézegetett a ringsarokba, nem kapaszkodott, nem szaladgált, folytatta a harcot, valószínűleg ott halt volna meg a ringben ha rajta múlik
Az öreg Frazier azért egészen kivételes bunyós volt, szerintem a legjobb 180 centi körüli bunyós! Az a szív, elszántság, kondíció, áll, technika és erő ami neki volt, páratlan! Az első, aki legyőzte a legnagyobbat...
@Sarkozi Robert: Szerintem Bonecrusher Smith egyértelműen egy veszélyes nagyütő volt (pl. az akkor világbajnok Tim Whiterspoon-t háromszor leütötte és ezzel legyőzte az 1. menetben, pedig őt előtte senki - a csúcson lévő Larry Holmes vagy később Mercer - sem és utána 14 évig ismét senki nem győzte le idő előtt, de talán még leütve sem volt (de James Tillis és Jose Ribalta is hasonló ko-mérleggel rendelkeztek, és azért Bugner Jóskát sem nevezném papíröklűnek a 41 ko-jával). Egyébként meg arról beszéltem, hogy ha a védekező stílusnál marad, akkor mi lehetett volna esetleg, nyilván az apja nyomdokaiban haladva sokan megtréfálták volna.
@superman: nem tévedés az, mert valojaban igazi nagyütővel nem is talalkozott korábban, szerintem ha egy Tuaval összefutott volna, ugyanez a vegkimenetel. Meg veletlenul sem hasonlítanam Marvist Byrd-hez, aki olyanokat élt tul mint Vitali, Wova vagy Tua, de Ibeabuchi ellen sem az első menetben kapitulalt...
@sarkozi robert : "amint talalkozott egy nagyütővel, azonnal villanyoltas volt 1 meneten belül..."
Ez tévedés, amint találkozott egy igazi klasszissal, akkor volt villanyoltás. Más nagyütőkkel is találkozott, akiket ki is pontozott, ahogy kell. Lehet abban valami, hogy az apja stílusa nem passzolt hozzá és nem volt szerencsés az edzőváltás. Az említett Chris Byrd is borult, amikor a jobb ellenfelei némelyikének sikerült betalálni rendesen, de az nem volt olyan könnyű senkinek...
@superman: "másodvonal, akit nagyon nehéz kiütni"
Hat Marvisrol sokmindent lehet mondani, de azt nem hogy nagyon nehez kiutni. amint talalkozott egy nagyütővel, azonnal villanyoltas volt 1 meneten belül...
@robhalford: "Jó korán abbahagyta.érdekes lett volna tudni miért."
Összességében úgy néz ki, hogy nem tudta feldolgozni a vereségeket (Holmes, Tyson). Teljesen elkeserítette a Tyson vereség, a meccs után nem értette, hogy mit csinálhatott rosszul, elnézést kért az apjától, és a teremben mindenkitől. Fél évig ezen agyalt, a Holmes elleni vereséget még a rutintalanságának tudták be, Tyson közben világbajnok lett és címet is egyesített, de a félelem benne volt, hogy senki nem bocsájtaná meg, ha kikapna egy felhozó ember ellen. Végül úgy gondolta, hogy mégis csak meg kell próbálnia visszatérnie, ad neki még egy lehetőséget. Volt három mérkőzése, amit megnyert, de már hiányzott valami, (ahogy ő fogalmaz, a meccs(ek) után imádkozott az úrhoz és nem érzett jelenést, egy szikrát, szellemet vagy bárhogy is nevezzük, de eltűnt. És ez mindig erőt adott neki a ringben. Tartott egy önvizsgálatot és végül arra a következtetésre jutott, hogy profi bokszolás már nem neki való. És közölte az apjával, hogy visszavonul. Mikor tűnt el ez a jelenés, ez a szikra? Ahogy mondja, Larry Holmes után már nem volt ott.
@superman: Nem tudhatjuk,akkor már nem bokszolt volna utána még pár meccset.
@robhalford: Szerintem miután a Marvis-t másodpercek alatt felkoncoló Tyson egyesítette a címeket, túl sok reális perspektívát nem láthatott a címszerzésre.
@yoda: Valószínűleg megfelelő taktikával Chris Byrd-nél jobb lehetett volna, vagyis gyakorlatilag valóban másodvonal, akit nagyon nehéz kiütni és szerencsével akár ideiglenesen vb címet is szerezhet egy gyengébb korban - ami abszolút reális lehetőség lett volna egészen 1987-ig (amíg Tyson nem egyesítette a címeket), hiszen ez legyőzöttjének, Bonecrusher Smith-nek össze is jött.
Marvis egy tisztességes másodvonalas lett volna, de az apja stílusához sem az ütőereje sem az ütésállósága nem volt meg.
@leibigabi: Arra is kíváncsi vagyok, Golotának csak a jelentősebb meccseit láttam, amúgy nem sokat tudok róla. Hosszú még a járvány, nem sürgetek semmit :)
@superman: "A dátumokat eléggé elnézték Joe Fraizer karrierjét tekintve. Marvis generációjáról pedig készít valami cikket leibigabi?"
Tervben van, hogy majd írok néhányukról, de most éppen az Andrew Golota sztorit írom, úgyhogy az jön majd nemsokára.
A dátumokat eléggé elnézték Joe Fraizer karrierjét tekintve. Marvis generációjáról pedig készít valami cikket leibigabi?
@pepegross: Írtam zárójelben, hogy az oldalon, ahová a link átirányít. Halványszürkének látszik a körülötte lévő sok szürkeség miatt, de valójában teljesen fehér. A kontraszt mindazonáltal így is borzalmas.
Gondoltam elolvasom a cikket, de ehelyett inkább ezúton gratulálok a dizájnernek, aki szerint trendi fehér háttéren halványszürke karaktereket használni. (Az oldalon, ahol a cikk található.)
Pár kattintással átszínezhetném, na de akkor is, ami igénytelen, az igénytelen. Pedig maga a cikk ígéretesnek indult...