A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.
A bokszoló, aki 12 menetet harcolt Mike Tyson ellen egy kézzel
2020-03-28 19:29:28 / leibigabi
Mindene megvolt. A tehetsége, a szorgalma, a mérete, a világbajnoki cím, a Mike Tyson elleni mérkőzés, majd a súlyos depresszió és krónikus kábítószer függősége… és végül a kitartása is, hogy felálljon a padlóról. Tony „TNT” Tucker itt mindent elmond!
"A Michigani Grand Rapidsben nevelkedtem, ahonnan egy sor pokolian jó bunyós került ki. Stanley Ketchel (középsúlyú világbajnok az 1900-as évek elején) még jóval korábbról, de innen származik Buster Mathis és fia Buster Jnr., vagy a Mayweatherek. Azóta ismerem Floyd Juniort, amikor még az anyja hasában volt. Távoli rokonok vagyunk, másod unokatestvérek, azt hiszem.
Apám bokszoló volt, (Bob Tucker egykori Arany Kesztyű döntős és volt profi), és visszatérve azokra a napokra, bokszolt Floyd Seniorral amatőrben. Én és Roger Mayweather egy iskolába jártunk. Gyerekként nagyon jó és sokoldalú sportoló voltam. Baseballban jobbal kiütöttem a parkból, tanultam rögbizni és kosarazni, de végül boksz mellett döntöttem, hogy kapcsolatba maradjak apámmal. Keményen edzett engem. Az első amatőr meccsem 9 éves koromban volt, és 44,5 kiló voltam, de akkor lettem igazán jó, amikor felmentem félnehézsúlyba. Egy időben az első helyen rangsoroltak a (amatőr) világranglistán.
De az 1980-as, igazán rossz év volt a számomra. Először is ott volt a varsói repülő szerencsétlenség. (1980 márciusában az Egyesült Államok amatőr boksz válogatottját szállító repülőgép, fél mérföldre a Varsói repülőtértől lezuhant. 14 amerikai bokszoló plusz nyolc tisztviselő is utazott a gépen, valamennyien meghaltak) Rajta kellet volna lennem a gépen, de az utolsó pillanatban a bizottság visszavonta az indulásom. A családomból azt gondolták, hogy meghaltam. Nagyon közel álltam ezekhez a srácokhoz akik elmentek. „Sarge” Johnson az edzőm is a gépen volt. Azt hiszem, hogy a karrierem egy jobb úton ment volna. Ő terelgetett volna engem. Apám egy jó edző volt, de hogy úgy mondjam, a menedzseri készségei nem voltak túl jók. Aztán az olimpiai álmom még mielőtt elkezdődött volna azelőtt összetört, mivel az Egyesült Államok bojkottálta a Moszkvai olimpiát.
Elmentem profinak a Top Rankhez (1980 novemberében) és a híres Detroiti Kronk tornateremben edzettem a nagy Manny Steward és Luther Burgessszel, akik segítettek apámnak az edzésben. Ismertem Tommy-t (Hearns) amióta együtt versenyeztünk a Junior Olimpián.
Lou Duva menedzselt és bemutatkoztam a kábel TV (NBC) Holnap Bajnokai sorozatban. Két éven belül 16-0 volt a rekordom és egy nagy jobbkezes ütő voltam. „TNT” Tuckernek hívtak. Tony Tubbsnak is ez volt a beceneve akkoriban, de mindenki tudta, hogy én vagyok igazán a robbanásveszélyes! De aztán elszenvedtem egy kellemetlen térdszalag sérülést a Danny Sutton elleni mérkőzésen. (A 3. menetben összeütötték a térdüket, ami után Tucker megsérült és nem tudta folytatni a mérkőzést. Eredetileg Sutton TKO győzelmét hirdették ki, de néhány héttel később az eredményt felülbírálták és NC-re változtatták. Tuckernek a sérülés miatt, több mint egy évet ki kellett hagynia.) És ez egy éven keresztül hátráltatta a karrierem, és megtörte a lendületem.
Amikor megnyertem az IBF nehézsúlyú világbajnoki címet Buster Douglas megállításával a Las Vegas-i Hiltonban (1987 május), nagyon kevés média figyelmet kaptam, mert utánunk aznap este Mike Tyson következett, aki egy látványos kiütéses győzelmet aratott Pinklon Thomas felett és ezzel bezsebelt mindent. De nem bántam. Pokolian boldog voltam, hogy világbajnok lettem. Aznap este voltam abszolút a legjobb. A kapcsolatom apámmal jó volt, jól edzettem, és tiszta voltam. És Buster egy nagyon jó bunyós volt, egy jó balegyenessel és megfelelő védelemmel. lehet, hogy ő volt a legtehetségesebb srác, aki ellen mérkőztem. Tudtam, hogy megveri Tysont. Mindketten zsarnokok voltak.
Sajnos nem volt időm élvezni a címemet. Egyik edzőtáborból kényszerítettek egyenesen a másikba. Tysonnal egy címegyesítő mérkőzésre kényszerítettek 64 nappal azután, hogy kiütöttem Bustert. Aztán, röviddel előtte csökkentették le a meccs időtartamát 15 menetről 12-re. Tizenöt jobban illett volna hozzám. Én még mindig erős voltam 12 menet után is. Mégis nagyon bíztam benne, hogy én leszek az első, aki legyőzi Mike-ot. Világkupa aranyérmem volt, Pan Amerikai játékok győztese voltam, Nemzeti bajnokként kvalifikált az olimpiára. Egész életembe bokszoltam, úgyhogy sokkal több tapasztalatom volt, mint Mikenak. Abban az időben egy igazán veszélyes 35-0 (30 KO)-s bunyós voltam. Az emberek elfelejtik, hogy Mike Spinks és George Foreman is, mindketten lemondtak a világbajnoki címről, amikor én voltam a kötelező kihívójuk, és ez volt a legbölcsebb dolog, amit tehettek.
Spinks-t kiütöttem volna, ő túl kicsi volt, és Foremannek meg túl gyors lettem volna. Ő már akkor öreg volt. De mindenki, „már aki”, tudta, hogy Tyson ellen egy törött jobb kézzel léptem ringbe, amit Young Joe Louis ellen törtem el egy szparringon. Én pedig egy jobbkezes ütő voltam. Jobb kézzel írsz? Akkor próbáld ki milyen, amikor rákényszerülsz, és írj bal kézzel. Hogy úgy mondjam. Don King az Don King volt. Nem mondhatok semmi mást róla, mint amit a többi nehézsúlyú elmondott. Mindig nagyra értékelt, de meg voltam fenyegetve, hogy kigolyóznak, ha most nem állok ki Tyson ellen. Utólag, az apámnak kicsit jobban kellett volna vigyáznia rám. A csapatomnak nem szabadott volna ezt engednie. Boldog voltam, hogy Mike ellen mérkőzhetek, de miért nem engedték, hogy száz százalékosan?
(Tony az élete történetében így ír bővebben az esetről: - A győzelem (Buster Douglas ellen) édes volt, de nagyon rövid életű. Nálam volt az IBF címe, amelyet éppen Buster Douglas legyőzésével szereztem, Mike Tysonnál volt a WBC és a WBA cím. Nyomás alatt voltam, hogy azonnal védjem meg a címet egy címegyesítő küzdelemben. Mindössze 64 nappal, azaz két hónappal azután, hogy bokszoltam az IBF címért, bokszoljunk a címek egyesítéséért. Nem kaptam időt, hogy élvezhessem, vagy feldolgozhassam a bajnoki szerepet. A Tyson meccs előtti átmeneti időszakban az edzőteremben voltam, hogy komolyan felkészüljek a küzdelemre. Az övek egyesítéséről volt szó, szóval nem is volt erre más módom. A Houstoni farmon (az edzőtáborban) felkészültem a Mike Tyson elleni meccsre, és minden jól ment. Nagyon jó formában voltam. Roger „A Fekete Mamba” Mayweather volt az egyik srác (Roger ekkor már volt világbajnok, de még felfelé haladt a karrierjéban) aki ütéseket dobott rám, hogy a védekező taktikának köszönhetően gyakorolhassam a ducking és kitérő technikákat az ütések elkerülésére. Ha el tudom kerülni ennek a srácnak, aki könnyebb súlyú, a jóval gyorsabb és gyakoribb ütéseit, mint bármelyik nehézsúlyúé, akkor tudom, hogy elkerülhetem egy olyan valaki ütéseit is, aki sokkal nagyobb és nehezebb. És szintén ott volt nekem Hector Camacho is, hogy gyakoroljon velem, úgyhogy egy csomó kulcsfontosságú boksz technikát sajátíthattam el. („Macho” Camacho akkoriban egy rendkívül technikás, gyors és fürge, veretlen, uralkodó könnyűsúlyú világbajnok volt)
Alig két héttel a nagy meccs előtt, a csapatunk megérkezett Las Vegasba. Körülbelül 5 vagy 6 hónapja voltam együtt a sparring partnereimmel, akik közül néhányat nagyon jól megismertem. Ott voltak velem, hogy megnyerjük a címet. Különösen az egyikük, aki amatőrként legyőzte Mike Tysont. De volt egy új srácunk, akit Young Joe Lewisnak hívtak. Young Joe Lewis megjelent az edzőterembe, és habzó szájjal rengeteget dumált arról, hogy miket fog velem tenni.: ezt és ezt, meg azt, szóval egy igazi pofázó volt. Erre aztán az egyik hűséges sparring partnerem felhívta a figyelmem. Mivel ez a fiatalember mindenkinek elmondta, hogy miket csinál majd velem, és sok edzőpartnerem volt, úgy döntöttem, hogy ő lesz a nap első kesztyűpartnere. Értse meg, hogy én 15 menetre készülök. Néhány edzőtársammal három, másokkal négy meneteket csináltunk. Mivel Lewis annyira hangember volt, őt tettem be az elsőnek, hogy a lehető legtöbb energiával bírjam, és a legtöbb büntetést osszam ki neki az összes edzőpartner közül. Megtántorítottam a ringben, aztán hagytam, hogy egy kicsit összeszedje magát, majd újra elszédítettem. Így ment ez egy ideig, amikor egyszer a jobbkezesem után hallottam egy enyhe reccsenést és valami különöset éreztem a kesztyű alatt. A szívem megállt, tudtam, hogy valami baj van. Tehát a bal kezemet használtam a sparring fennmaradó részében. Amikor visszamentem a menetek közötti egy perces szünetben, mondom apámnak, hogy megsérült a kezem. Csak annyit mondott, hogy, menjek vissza és használjam a bal kezem. Nos, nem volt vicc! Tehát a szünet után vissza mentem a ringbe és a bal kezemet használtam. Csak azért, hogy megnézzem, valóban sérült-e a jobb kezem, megpróbáltam újra használni, és rájöttem, hogy a jobb kezem súlyosan megsérült. Visszamentem a sarokba és mondtam apámnak, hogy valami komoly gond van a jobb kezemmel. Roger Mayweather is ott volt, úgyhogy tanúja volt annak, hogy a jobb kezem valóban megsérült. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy a kezem súlyosan megsérült, a bizottság dokija röntgenfelvételt csináltatott a jobb kezemről. Az orvos megerősítette, hogy a jobb kezembe hajszálcsonttörés történt. Miután az orvos apámmal és velem közölte a hírt, kimentek a szobából. Jó néhány perc múlva apám és a doktor visszatért a rendelőbe, ahol addig én várakoztam, majd miután a doktor újra megnézte a röntgen felvételt, azt mondta, hogy 10 nap intenzív terápia után képes leszek bokszolni. Ez az „intenzív terápia” a bizottsági orvos által adott konkrét utasítás formájában valósult meg, vagyis, hogy ne használjam a jobb kezem 10 napig. A mérkőzésig 10 nap volt vissza! Visszatekintve, tudtam, hogy nem volt esély arra, hogy a jobb kezem 10 nap alatt meggyógyul. Úgyhogy a Tyson elleni küzdelmet el kellett volna halasztani, amíg nem jön teljesen rendbe. Azonban már tudom, hogy csőlátásom volt, csak a meccsre összpontosítottam, és nem igazán értettem a sérülésem súlyosságát, vagy a körülöttem lévő emberek motivációit. A sérülésem másodlagos lett a mérkőzés megnyeréséhez. Olyannyira elvakult voltam, hogy fel sem fogtam, hogy az orvos megállapította, hogy a jobb kezem eltört, és tény, hogy úgy tűnik, apám sem értette meg a sérülésem mértékét, és hogy a törött jobb kezemet 10 napig gyakorlatilag nem használhatom. Csak állandóan arra gondoltam, hogy minden rendben lesz. Mint minden fiú, bíztam és támaszkodtam apámra, mint menedzserre és szülőre is, hogy helyes döntést hoz számomra, mind a bokszolójára, mind a fiára. Nyugodtan mondhatom, hogy bíztam abban, hogy miután áttekintette az orvossal a diagnózist, meghozza a karrierem szempontjából a helyes döntést. Nem volt okom ebben kételkedni. Úgy gondoltam, hogy a meccs napján majd készen állok, de ez nem így volt. Sajnálatos módon rájöttem, hogy apám iránti hűségem több szempontból is károsnak bizonyult. Végül az összes apró részlet felfedte, hogy „Tucker” miként kezeli a saját személyes kérdéseit, és esetleg nem a legjobb döntéseket hozta meg a bokszkarrieremmel kapcsolatosan.
A mérkőzés következménye volt egy TKO-nak érzett fájdalom hozzáadódása. Arra kényszerültem, hogy Tysont lássam a televízió hirdetésekben, amiket nekem szántak. Az az én Sprite reklámom volt. Amikor elvesztettem azt a mérkőzést, olyan volt, mint ha gyászoltam volna. Legbelül nagyon fájt. 9 évig nem tapasztaltam vereséget a ringben, és szellemileg, pszichológiailag és élettanilag sem voltam képes megbirkózni vele. Ez volt az első alkalom, amikor valóban vereséget éreztem. Furcsa és idegen érzés volt. Másnap reggel amikor felébredtem, azt gondoltam, hogy ez csak egy fájdalmas rémálom, de mikor megfordultam, rájöttem, hogy még mindig az életben vagyok egy vereségben. Úgy tűnt, hogy nem tudtam elmenekülni ebből a vereségből. Bárhová mentem, elkeseredett voltam, az emberek felismertek. Noha veszítettem Tyson ellen, de ez a mérkőzés több ismeretséget hozott számomra, mint valaha bármelyik. Az emberek kezdtek úgy tekinteni rám, hogy „a bokszoló, akit Mike Tyson nem tudott kiütni”, és „a bokszoló, aki tizenkét fordulót küzdött Mike Tysonnal az egyik kezével”. Amíg sajnálkoztam, nem gondoltam magamra a siker tekintetében, az egyetlen dolog, amire koncentráltam, a tény, hogy Tyson nem szabadott volna, hogy legyőzzön. Nem sokkal ezután a rövid életű hírnév után rájöttem, hogy minden pénzemet ellopták. Bokszolóként oly sok ember eladott, különösen azok, akikben bíztam. Azok az emberek akikben a legjobban megbíztam, most azok voltak, akik becsaptak a ringen belül és kívül egyaránt. Kiderült, hogy én vagyok a közmondásos áldozati bárány, és ez gyomorba vágó. Apám, akit szerettem és bíztam benne, nem mindig hozott egyenes döntéseket, amelyeket a boksz karrierem irányítása során meghozott. Apám egy „utcai okos” volt, de nem volt képes ellenállni az összes svindlernek, akik megélhetésszerűen szélhámoskodnak. A kábítószer démonaival sem tudott megküzdeni, amelyek behódoltatták őt.)
Tyson abszolút csúcsformában volt, mégis megsebeztem egy balfelütéssel a nyitó percben. Mike utána el is ismerte, hogy megcsíptem. Bár láttam, hogy meg van, de hezitáltam, mert még mindig a jobb kezem állapotán gondolkodtam. Második menetben, bevertem egy jobbfelütést és azt megéreztem, utána már takarékra helyeztem a jobb kezemet. De mégis végig mentem az emberrel, pedig mindenki azt mondta, hogy egy szörnyeteg. Mike igazán gyors és magasan képzett, de őszintén mondhatom, hogy egyszer sem sebzett meg. Megcsináltam az Ali sasszékat, a kamu bolokat (bolo ütés) és a show cuccokat, hogy lássák, hogy Tyson semmit sem tehetett velem.
Tyson után 16 hónapot pihentem, de aztán zsinórba 14 meccset megnyertem. Olyan srácokat vertem, mint Orlin Norris és Oliver McCall, aki megszerezte a WBC címet, és bunyóztam Lennox Lewisszal is Vegasban. (1993 május). Meg kellett volna tudnom verni Lennoxot. Alulértékeltek. Számos olyan készségem volt, ami más versenyzőknek nem. A rekordom mutatja, hogy tudtam ütni, de nagyon jó, technikás is vagyok. De abban az időben már egy rossz drogos voltam.
Tyson után sok időt töltöttem Hollywoodban és akkor jött ez a szokás, ami hazavágott. Depressziós lettem, hogy belekényszerítettek a Tyson meccsbe, mikor fizikailag nem voltam teljesen jól. Úgyhogy, ezért rászoktam a crackre. És a crack a legrosszabb kábítószer, amit használhatsz, mert az szétcseszi a testedet is. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy megverem Tysont, és ezért keseredtem el annyira, hogy ez nem sikerült.
Lennox jó és kemény ütő volt. Ő volt az első, aki padlóra küldött (3. és 9. menet) a 13 profi évem alatt. De ketten voltak egy ellen, Lennox és a „fehér ördög” a „TNT” ellen. A cucc elvette az erőm, és olyan voltam, mint Sámson haj nélkül! Lewis és Tyson ellen is bokszoltam, amikor ők feljövőben voltak. Fiatal, éhes oroszlánok. A legjobb Tyson a legjobb Lewis ellen? Nem tudom. Lennox jó ütő volt, és aztán Emanuel Stewardtól kapta a tanácsokat, és megtanulta tökéletesen kihasználni a magasságát és a karhosszúságát, tudtam, hogy sokáig megtartja az öveket.
Az egyik kedvenc kudarcom a Bruce Seldon elleni, de ez volt életem legrosszabb időszaka. Hol rászoktam, hol lejöttem a cuccról, törött volt az orrom egy szparrinngtól, én hülye meg a menetek között kifújtam az orrom és a szemem majd szétrobbant. Ennek ellenére sosem akartam, hogy megállítsák a meccset. Nagyon csalódott voltam a bíróra, amikor megtette. Már valószínűleg nem voltam a legjobb formámba, de azért még annyira igen, hogy Bruce Seldont ne győztem volna le. Mondjuk azt, hogy Bruce nem volt annyira jó.
(Bruce Seldon eltalált néhány nagy ütéssel a mérkőzésen, amelyek közül az egyik a szemembe talált. Ez a gyors ütés végül megrongálta a szememet. A helyszínen lévő doktor konzultált a tisztviselőkkel, és végül a küzdelmet a 7. menetben leállították. Számomra először volt ilyen alkalom. Megdöbbentem, mert úgy éreztem, hogy tudnám folytatni. (Tucker mindkét szeme erősen be volt dagadva) Az orvos véleménye volt, hogy biztonságból állítsák le a mérkőzést. Életem ezen periódusa, továbbra is a legsötétebb napjaim voltak, mind a ringen belül, mind azon kívül. Nemcsak a „fehér ördög”, a crack és a kokain markában voltam, hanem egy olyan nő volt a feleségem, aki súlyos szerencse-játék függőségben szenvedett. Ugyanazt a ciklust ismételtem, amikor a mérkőzésekre készültem. Abba hagytam a cuccozást, edzettem, bokszoltam, újra cuccoztam. Minden mérkőzés után, akár nyertem, akár nem, a „fehér ördög” könyörtelenül ott volt. A démon, amely engem oly hosszú ideje birtokolt, folyamatosan magához intett, mint ha csak én lennék az egyetlen személy, akit magához invitálhat. Látod, ha egyszer megszippantod a crack pipát, a játék véget ér. Végül szinte állandó lakossá válsz az ördög házában, és egy olyan helyre, senki sem vágyakozik igazán.)
Mire megkaptam a végső lehetőséget Herbie Hide ellen (a Norvich Sports Village-ben 1997 júniusában), 243 fonttal mérlegeltem. 220 font fölött már a mozgásom rovására ment, de már nem edzettem úgy, mint korábban. Addigra 38 éves voltam. Szerettem az Egyesült Királyságot, van történelmük, és a boksz rajongói is sokkal szenvedélyesebbek, mint itthon. De azon az éjszakán nem az én oldalamon álltak. Herbie gyors volt, nem annyira gyors, mint Tyson, de ő is be volt ijedve. Minden bizonnyal megsebeztem az első menetben a jabemmel. Nézd, bírtam a csúcs Tyson ellen, és a csúcs Lewis ellen, de Herbie egy piszkos bunyós volt, többször lenyomott. Folyamatosan felálltam, de a három leütéses szabály volt érvényben. (Tuckert TKO-val győzte le Hide a második menetben)
Az utolsó nagy meccsem John Ruiz ellen volt az Észak-Amerikai bajnoki címért. (1998 januárja) Megsebeztem a hatodik menetben, de nem vádaskodva, de akkor azt gondoltam, hogy Ruiznak lehetett valami a kesztyűjében, talán volt valami a bandázzsal. Mindenkivel bunyóztam, senki nem tudott bántani, de az ő jabje olyan volt, mint egy tégla. (A 11. menetben Tucker lement egy kemény jobbkezestől, amiből még felállt, de az utána következő Ruiz ütészáporra már csak szórványosan tudott válaszolni, amit a mérkőzésvezető hamarosan megelégelt és 20 másodperccel később beszüntette a küzdelmet.)
Aztán lett egy retina problémám és az engedélyemet visszavonták. Össze voltam törve, a boksz után mit csinálok? Úgy éreztem, hogy még mindig versenyképes lehetnék. A vallás mindig is része volt az életemnek, és ez az, ami határozottan segített nekem. Miután befejeztem a bokszot, lejöttem a drogokról. Rájöttem, hogy a drogok csak elvesznek tőlem. Letérdeltem és könyörögtem Istenhez, hogy vonja meg tőlem a drogokat. Ma tiszta vagyok. Elmentem a Floridai Clearwaterbe a barátnőmmel, akibe szerelmes vagyok. Lányokat szült nekem. Még mindig edzek, hogy formában maradjak. Próbálkoztam egy kis edzősködéssel Floridában, de engem ez frusztrált. A fiatal bunyósok időnként „elkóricálnak”, és amikor visszatérnek, mindent meg kell nekik tanítanod újra.
Az emberek lekicsinylően beszélnek a nehézsúlyú „elveszett generációról” (így nevezik a 80-as évek nehézsúlyú generációját), amikor én is aktív voltam, de szerintem éppen azért cserélt gazdát annyiszor a cím, mert sok jó nehézsúlyú volt akkoriban. Jómagam, Tubbs, „Dinamit” Dokes, „Gyors” Tillis, Tim Witherspoon, Pinklon (Thomas) (Greg) Page… bármelyik korban nagyon versenyképesek lennének.
(Tony pár évvel ezelőtt elmondta a véleményét a nehézsúlyról): Napjaink legjobbjai nem hinném, hogy partiban maradtak volna velünk. Klitschkonak nem volt védelme és nem tudott belharcolni. Joshuanak sem valami jó a védekezése. Tyson Furyt szeretem. Harcolni nem sokat tud, de van benne valami spiritusz. Tetszik a hozzáállása. Deontay Wilderből talán lehet valami. Azt hiszem neki van a legjobb esélye, hogy a legtovább jusson. (Ma már erről lehet, hogy változott Tony meglátása) Ütni azt minden bizonnyal tud.
Sajnálom, hogy valaha is használtam drogokat. Tekintettel a tehetségemre, a méretemre, a fizikumomra, a készségeimre, a gyorsaságomra, az erőmre, az atletikus képességemre, határozottan alulteljesítettem, és ezért magamat hibáztathatom. Az üzenetem… Ne igyál előre a medve bőrére. Az én leckém a példa mindenki számára, hogy hogyan ne csináld!"
Egy elfeledett rettenthetetlen harcos, aki egykor még törött kézzel is végig állt 12 menetet Mike Tysonnal, üzenete az összes fiatal számára, hogy nézzél rá, és hagyd békén a cuccot, mert a „fehér ördög” őt is simán maga alá gyűrte, nemhogy téged!
Magas vs alacsony.
A kisebb súlycsortokban is elég érdekes. Ott ráadásul hasonló tömegű emberek küzdenek, és "fura" dolgok történnek. Láttam én már pálcikakezű embert akkorát ütni, hogy jaj.
A "mi lenne, ha megközelítés poénos ugyan, de nincs sok értelme.
Mire ment volna pédául minden idők magasan legjobb rúdugrója Bubka 160 cm magassággal. Persze más sportág, tudom.
Ami viszont nagyon igaz, többen is mondjátok. Az alkathoz kell megkeresni, a megfelelő stílust. Fordítva mondjuk érdekes is lenne: Tua, nojj és mukodj :)
@Peacock: "Tyson belharcban profitálhat az alacsonyságából. De az már önmagában hátrány hogy csak belharcban van esélye, kockázatot vállalva kell bemennie."
Ezzel teljesen egyetértek ebben a formában. Tulajdonképpen eléggé körbe lett járva a téma, csak a vita kedvéért nem vitatkoznék tovább :)
Még csak annyi, hogy a Legnagyobbnak 2 veresége van - pályafutása hanyatló szakaszát nem számítva -, melyek közül az egyértelműbbet egy kis embertől szenvedte el. Felmerül a kérdés, hogy Fraizer vajon a kis termete okozta hátrány ellenére verte minden idők legjobbját, vagy esetleg pont azért, mert az a mozgékony, gyors stílus és technika, amelyet kis emberek tudnak igazán hatékonyan csinálni, nem feküdt a magasabb Alinak? (ez a kérdés attól függetlenül releváns, hogy később Ali visszavágott)
@superman: Ez lenne a példa lényege. Lehet hogy egy adott szituban profitál belőle hogy jól megtanulta vki kompenzálni a hátrányát. De attól az még nem előny.
Hátrány: vakság
Amiben hátrány (többek közt persze): biztos mozgás, biztonság, önvédelem
Amivel kompenzálja: folyamatos figyelem megtanulása, más érzékekre támaszkodás, fehér bot használata
Konkrét szitu: önvédelem
Nos azért mert megtanul a vakságával együtt élni egy ember és emiatt ezt kompenzálva megtanul dolgokat, ettől az még egy tipikusan téves szillogizmus, hogy a hátránya emiatt előny.
Tyson belharcban profitálhat az alacsonyságából. De az már önmagában hátrány hogy csak belharcban van esélye, kockázatot vállalva kell bemennie.
@sziporka: Oké, hát én ezt az érvelést itt veled feladtam, ha meg van győződve róla hogy az alacsonyság nem hátrány a bokszban ezek után is, akkor azzal nem tudok mit kezdeni. (Tysont magasabbbak elképzelni amúgy én nem is tudom és értelmetlen fantazmagóriának is tartom.) Lehet akkor van akinél a csigalassú reflexek is előny, mert nem kapkod így össze vissza hogy védekezzen, ütésálló lesz és nem fáradnak el a gyorsmozgásért felelős izomrostjai a meccseken, végig bírja. (Huh.)
A crossed arms és shoulder rollban amúgy igazad van. Arra gondoltam.
@Peacock: Nem értem, hogy miért olyan nehéz megérteni, hogy a ducking és bob and wave technikákat alacsonyabb bunyósok effektívebben tudják alkalmazni. Ez tény. Keress rá a neten, tele vannak ilyen cikkekkel. Ennek megvannak a maga fiziológiás okai, többek között az engyensúly megtalálása. Ez nem "csak" kompenzálás. Ha Tyson magasabb, magasabban lesz a súlypontja is (arról nem is beszélve, hogyha magasabb és ugyanilyen testalkatról beszélünk, akkor egy nagyobb izomtömegű bunyósról van szó, eleve nem is lenne ilyen gyors), az edzői nem ilyen taktikát dolgoznak ki neki, akkor másra helyezik a hangsúlyt. Számomra egy teljesen abszurd állítás, hogy Tyson ha magasabb, akkor ugyanígy bokszolt volna. Alacsonyabb bunyós jobban csinálja a bob and wave-t. Vitatkozhatsz vele amennyit akarsz, akkor is így van.
"Bocs, de nem kidolgozták nekik, hanem begyakoroltatták velük." Lehet rosszul fogalmaztam, de itt nem szimpla gyakorlásról beszéltem, hanem a versenyzőik felkészítéséről (ők is lejártak velünk edzeni). Ezeket valóban begyakoroltatták, de a taktikát azt kidolgozták, hogy mire alapozza a bunyóját. Ahogy Tysonnál is kidolgozták a taktikát. Alacsony robbanékony vagy? Akkor egy duckingolós, távot lezáró bunyót csinálsz. Ezzel nem csak a magasságelőnyödet kompenzálod, hanem ezzel leszel effektiv, mert ez illik a testalkatodhoz. Egy ilyen taktikánál éppen előny, ha valamivel alacsonyabb vagy, egy magasabb fickó ilyen jól nem fog tudni duckingolni, már csak azért sem, mert túl magasan lesz a súlypontja. Nem hiába a hasonló magasságú Frazier volt még híres erről és ő is megvert nem egy magasabb ellenfelet, többek közt minden idők talán legjobbját is.
"A ducking, a slip, de még a hátrahúzós shoulder roll is olyan alap technikák, amiket minden bunyós megtanul" Egyébként shoulder rollt alap edzéseken nem nagyon oktatnak, épp azért mert nem mindenkinek megy, mert speciális tulajdonságok is kellenek hozzá. Szerintem te cross-armed védekezésre gondolsz, azt valóban szokták oktatni, de a kettő nem ugyanaz, a cross armed az shoulder roll alapja, az utóbbi az egy több összetevős technika és taktika egyben, és már haladó anyag.
Nekem nagyon tetszett ez a cikk (is ) ! Az külön , hogy ennyire reálisan és önkritikusan tud beszélni magáról , ugyebár tudjuk sok sportoló a sikertelenségét szereti ráhárítani a körülményekre , csak a rossz társaságra vagy akármi másra holott tudjuk egy félrecsúszott karrierben nem csak külső behatások vannak . Én azt érzem , őt mai napig nagyon bántja az a tény , hogy bábként és szó szerint egy termékként kezelték ráadásul a saját apja és mégsem úgy beszél róla indulattal mint nagyon sokan tennék .
Annyi szent , hogy hatalmas tehetség volt és igaz nem az én korom bokszolójának számít de pótoltam a meccseit bár a nevet már ismertem ezelőtt is , csupán nem ástam bele nagyon magam a mérkőzéseibe .
Hogy a keze valóban sérült volt e ? Fuuu én ebben nem is mernék állást foglalni mert bele lehet ebbe látni bármit és így utólag akármelyik oldalra állnék kb ugyanott lennék . De én hiszek neki maradjunk abban .
A mai nehézsúlyt pedig nagyon jól látta /látja azzal a kivétellel hogy Furyról azóta kiderült hogy tud ám harcolni . Viszont véleményem szerint is mind Joshua és mind Klicsko elhasaltak volna már ( többször ) abban a korszakban . Ott a sűrű élmezőny tagjai ma simán bajnokok tudnának lenni és ezzel nem lenézni akarok egy Wildert vagy Ruizt vagy Joshuat de ha ők az A osztályú bunyósok akkor ott voltak A+ szintűek is . Persze bokszban ez a korszakok összehasonlítása mindig egy vékony jég , mert max a képzeletünkben tudjuk lejátszani mi történt volna ha ...
@Peacock: Jó ez a vakos példa. Mert ahogy írod, általában a vak ember hátrányban van a látókhoz képest a zsebtolvajjal szemben. De vannak olyan szituációk, amikor az említett tulajdonságai előnyére válnak, pl. amikor a zsebtolvaj hátulról támad, vagy amikor már besötétedett. Ugyanígy a ringben is adódnak helyzetek, amelyek az alacsony/rövidkarú bunyósnak kedveznek, aki a vakhoz hasonlóan kénytelen volt jobban felkészülni ezekre.
@sziporka: ''Egyébként az edzők, akikhez jártam (Svasznek Jenő bá, ifj. Füzessy) az alacsonyabb bunyósoknak dolgozták ki a ducking-bob and wave technikákat, a magasabb bunyósokkal teljesen más technikákat alkalmaztak.''
Bocs, de nem kidolgozták nekik, hanem begyakoroltatták velük. A ducking, a slip, de még a hátrahúzós shoulder roll is olyan alap technikák, amiket minden bunyós megtanul, mint a kettős fedezéket, a három alapütést, az alapállást, a lábmozgást. De persze mindenkivel mást gyakoroltatnak többet, az alkata és készségei szerint. Persze hogy egy alacsony bokszoló többet duckingol mint egy magas. De ettől az alacsonyság, a rövid végtagok még hátrány.
@sziporka: ''Alapvetően abban egyetértünk, hogy a magasság és karhossz előny rendkívül jó helyzetbe hoz egy bunyóst.''
Én ennél többet állítok, ti. hogy ez természetes előny.
''De én technikáról és taktikáról beszélek és Mike Tysonról.''
Én arra reagáltam, hogy előnyként nevesítették a magassághátrányt Tyson esetében. Bocs, de ez nem előny.
Az persze igaz, hogy ezt a természetes hátrányt kiemelkedő képességekkel, és egyedi technikára épülő és jó taktikával kompenzálta. Többnyire sikeresen, ezért is különösen elismerésre méltó a ringbeli teljesítménye,
De az téves logikai következtetés hogy az előnyére fordította, kihozta az adottságaiból amit lehetett, ennyi. Sose volt előnye az alacsonysága. Mert az nem a bobingolásban segített neki, és ezt kéne megérteni, hanem a bobingolás segített neki hogy a hátrányt kompenzálja. Ezt a logikai distinkciót csak nem olyan nehéz belátni.
Elviszem abszurdig. Van egy vak ember, aki a vaksága miatt megtanul az egyéb érzékeire támaszkodva bottal közlekedni. Őt lesből megtámadja este egy zsebtolvaj, pénzt akarván rabolni. A vak ember időben meghallva megüti a botjával a faszit, az meg inkább elrohan. Igaza van a tolvajnak mikor ezt majd meséli a haveroknak hogy persze az öregnek könnyű volt megütni mert jobb a hallása és van botja, nem úgy mint egy átlagos áldozatomnak.
@Sarkozi Robert: "Es ezen bajnok magasssagat az adott korszak bunyosaihoz hasonlitottad, vagy egymashoz? mert akkor ez nem tul fair osszehasonlitas leven nem egymassal kuzdottek meg az all time 10-es pozicioert :)"
Erre, bárki, így magad is tudhatod a választ, nem zsákbamacska, hogy Tyson-ról, Fraizer-ről és Marciano-ról van szó, akik bizony a saját korukban is alacsonynak számítottak a súlycsoportban.
"''Ezt magas bajnokok nem tudják bizonyítani, csak alacsonyak,''
Az ellenkezojet mar annal inkabb tudjak bizonyitani :)"
De, ahogy írtam is, nem ezt bizonyítják, inkább úgy tűnik, hogy többnyire a súlycsoporthoz képest átlagoshoz közeli vagy kicsit magasabb emberek közül kerülnek ki a legjobbak. Ez a tény egyébként szerintem nem cáfolja, hogy a magasság előny a bokszban, inkább csak azt jelenti, hogy más tulajdonságok (összességében) lényegesebbek.
@superman: ''Egyébként a témánál maradva az all time nehézsúlyú ranglistákon a top 10-ben általában 3 alacsony bunyós szerepel, amire mondhatnád, hogy több a magas, de egyrészt a többiek sem kiugróan magasak, van köztük középtermetű is,''
Es ezen bajnok magasssagat az adott korszak bunyosaihoz hasonlitottad, vagy egymashoz? mert akkor ez nem tul fair osszehasonlitas leven nem egymassal kuzdottek meg az all time 10-es pozicioert :).
@Sarkozi Robert: "A kérdés az hogy vajon több ilyen alacsony bajnok bizonyitja ezt mint magas, vagy ezek inkabb kirívó esetek :)"
Ezt magas bajnokok nem tudják bizonyítani, csak alacsonyak, tehát a válasz egyértelműen az, hogy igen, több :)
Egyébként a témánál maradva az all time nehézsúlyú ranglistákon a top 10-ben általában 3 alacsony bunyós szerepel, amire mondhatnád, hogy több a magas, de egyrészt a többiek sem kiugróan magasak, van köztük középtermetű is, másrészt az alacsonyabb emberek aránya a teljes népességben sem magasabb az ilyen súlycsoporthoz közelítő emberek közt. Tehát nem mondanám, hogy kirívó esetek. (egyébként valami más hírhez megnéztem egy más mintát alapul véve, konkrétan az aktuális p4p listát és ott tán még nagyobbnak tekinthető a relatíve alacsony bunyósok aránya).
@superman: "Alapvetően ez nyilván így van, de pont Tyson és a többi alacsony bajnok bizonyítja, hogy megfelelő technikával és képességekkel ez a hátrány kompenzálható"
A kérdés az hogy vajon több ilyen alacsony bajnok bizonyitja ezt mint magas, vagy ezek inkabb kirívó esetek :).
@Peacock: Figyelj, másról beszélünk. Alapvetően abban egyetértünk, hogy a magasság és karhossz előny rendkívül jó helyzetbe hoz egy bunyóst. De én technikáról és taktikáról beszélek és Mike Tysonról. Tysonnak elképesztően sok átlagon felüli tulajdonsága volt. Eleve a testalkata, a robbanékonysága, az izomtömege, gyorsasága, és az a tény, hogy elég jelentős technikai arzenálja volt, nemcsak hogy kompenzálta a magasságát, hanem az előnyére fordította.
Hogy értsd: Alapesetben egy magas, hosszú karú bokszoló nagyon jól tujda alkalmazni a sholder roll technikát, míg egy, az ellenfelénél jóval alacsonyabb bokszoló ebben nem lesz olyan jó. Ugyanígy egy ducking, bob and wave alapú védekezés és ebből robbanékony támadás az alacsonyabb bunyós számára könnyebben kivitelezhető, mint egy magasabb számára. Egy alacsonybb bunyós az elhajlásokknál sokkal jobban megtartja az egyensúlyát. Ezért mondom, hogyha Tyson magasabb lenne, akkor nem ilyen bunyót kellene csinálnia, mert nem az passzolna a testalkatához, és akkor nem ezt a Tysont ismernénk, és az is lehet, hogy nem is lett volna ilyen jó bunyós.
Egyébként az edzők, akikhez jártam (Svasznek Jenő bá, ifj. Füzessy) az alacsonyabb bunyósoknak dolgozták ki a ducking-bob and wave technikákat, a magasabb bunyósokkal teljesen más technikákat alkalmaztak.
@superman: A videón Tyson öv vonal alá hajolt, ez szabálytalan – a közhiedelemmel ellentétben nem csak az amatőröknél, de a profiknál is. (Bár tudnám sorolni kik alkalmazták ezt, mivel profiknál ezért is ritkán figyelmeztetnek.)
Minden hátrányba igaz: van akinél kompenzálható, van akinél nem. Ettől még a hátrány: hátrány.
Extrémitásig elvive: ha lenne egy 3m magas, magassága miatt 161 centis vonallal rendelkező bokszoló, azzal szemben már nem is küzdhetne meg jelen szabályok szerint bokszban egy 160 cm magasságú ellenfél (mindegy milyen izomgizmó). Mert az ellenfél öv vonala alá nemcsak ütni tilos (hason ugye eltalálná felfele ülve), hanem fejjel hajolni is.
@Peacock: Alapvetően ez nyilván így van, de pont Tyson és a többi alacsony bajnok bizonyítja, hogy megfelelő technikával és képességekkel ez a hátrány kompenzálható.
És pl. ezt egy Fury, vagy más magas ember egyrészt nem is tudná megcsinálni, de ha tudná sem lenne értelme, mert az ellenfél eltalálná: http://fat.gfycat.com/Generous...
(persze mondhatod, hogy ez esetben sem volt sok értelme, azon kívül, hogy Tyson a képességeit demonstrálta és az ellenfelet kissé elbizonytalanította, de azért általában is igaz, hogy a kisebb emberek mozgékonyabbak lehetnek és bizonyos szituációkban előnyükre is fordíthatják a méretbeli hátrányt, ennek Tyson is a mestere volt).
De javasolnám, hogy keress egy tizenöt centivel magasabb min. azonos súlyú atletikus sparingpartnert és teszteld majd az elméleted: duckingolgass szabadon szabad harcban és élvezd az előnyöd... De mivel szerintem ilyen partnert nem találsz majd a teremben (vagy nem engednek vele össze):
ha van a teremben edző, neki is mond már el azt az elméleted, hogy a 15 centis magassághátránya egy bokszoló egész karrierjében az előnye is lehet, nehézsúlyban.
Mert a valóság az, hogy ez (rövid ütőtáv, rövid karok, rövid lábak) egy kemény munkával kompenzálandó masszív fizikai HÁTRÁNY. És Tyson sem örült hogy jé milyen alacsony vagyok, nézd már Tesó, így könnyebb lesz a ducking... Hanem azért duckingolta agyon magát Cus–al meg tanult meg sok gyakorlással gyorsan bemenni beugrani közelre, egyedi kétoldali shiftelésekkel, hogy ezt a hátrányát valahogy adekvátan kompenzálja.
Távolabbról elérni az ellenfelet, lefelé ütni: ezek alapvető előnyök a bokszban. A gyorsaság dettó.
Átfordítva: alacsonyabbnak lenni, felfele harcolni, lassúnak lenni: hátrány.
És a magasság nem korrelál a gyorsasággal, különálló tényezők.
@sziporka: "De egyèbkènt tartom a vèlemènyemet. Tyson ìgy ezzel a testalkattal, ezzel a mèrettel tudott olyan lenni, amilyen."
Na de akkor abba gondolj bele hogy mit hozott volna ki a karrerjebol ha maximum vele egymagas, de inkabb nala legalabb fejjel alacsonyabb arcokat kellett volna lezuznia :).
"Furynak is vesd ennyi erővel a szemère, hogy mindenkinèl magasabb ès hosszabb a karja"
Fury direkt pont azon ellenfelek ellen nem nyujtotta a legjobbjat akik ellen magasan méretbeli előnyben volt, es pont akkor tűnt igazán motivaltnak amikor az ellenfelei hasonlo meretben voltak :).
@Peacock: Ès? Attól mèg beszèlhetek hülyesègeket, nem? :))))
De egyèbkènt tartom a vèlemènyemet. Tyson ìgy ezzel a testalkattal, ezzel a mèrettel tudott olyan lenni, amilyen.
(Amúgy pont van egy edzèstárs, aki alacsonyabb a többieknèl, ès emiatt nagyon nyomja a duckingot, ès jól is megy neki, ezzel tudja levágni a távokat a magasabb, hosszabb karú ellenfelek ellen. Egy alacsonyabb srácnak ezt a stìlust könnyebb is felvennie.)
@robhalford: Mondjuk ugyanarról beszélünk,csak más oldalról közelítünk,nyilvánvalóan mindkét oldal szerves része a profi ökölvívásnak,csak rávilágítottam hogy ez így kerek.
Hasonló a P4P listákhoz,ott is nagyjából megoszlanak a vélemények,nem egyértelmű az sem soha.
A "szakértők" összaállítják,az pórnép meg beleköt:)
@sziporka: '‘Èn úgy gondolom, hogy Tysonnak előnye is származott a mèretèből. Ő elèg zömök testalkatú volt, ha magasabb elkèpzelhető, hogy veszìtett volna ezzel a testalkattal a gyorsaságából. Ezzel a mèrettel a ducking is jobban ment neki, ha magasabb lett volna, akkor lehet, hogy nem látunk tőle ilyen gyönyörű elhajlásokat.''
Ühüm... nem te írtad egyszer, hogy bokszolni jársz és rendszeresen sparingolsz is edzéseken?
@leibigabi: Igen de az ökölvívás nem azért a pár ezer emberért létezik,hanem milliókért,különben nem létezne,ezért mindíg és kizárólag az ezerfejű cézár véleménye fog számítani,nem az önjelölt szakértőké.Lehet arról az oldalról is szemlélni a dolgokat,nyilvánvalóan,de az a többség mellett elenyésző számú embert fog érdekelni,euért nem is lehet mérvadó.
@drmatesz: Igazad van, hogy a tehetség nem minden. A sikerhez vezető úton a tehetség csupán 20%, 15% akarterő, 50% fájdalom, 10% szerencse és csak 5% élvezet.
Én is így gondolom, már csak azért is, mert 50 év múlva Tyson lesz majd az a 100 éves bajnok, akikről az akkori "szakértők" fognak mesélni az akkori fiataloknak, mint ahogy a mostaniak életben tartják Jack Johnsont, Jack Dempseyt, Rocky Marcianot, Muhammad Alit és a többieket :)
@leibigabi: "Látom megelőztél :)"
Azért van némi különbség, pl. én Holmes-t most kihagytam, nehogy valaki ideírja, hogy de hát Tyson simán leradírozta :) (pedig szerintem is helye van a top 10-ben).
@drmatesz: "Egyébként az olyan listákat, amik 100 évre visszamenőleg több korszakot is felölelnek, szerintem nem sok értelme van, viszont jó kis vitákra remek alap."
Ez valahogy ennek a sportágnak a sajátossága, nem tudsz mondani még egy sportágat, ahol ennyit foglalkoznának a régi vs újabb kérdéssel. Hogy ennek van-e értelme? Mindenki eldönti, hogy érdekli-e vagy sem, az viszont biztos, hogy hozzá tesz a sportág színes történetéhez, illetve ahhoz, hogy minél inkább és tovább fennmaradjanak a korabeli elődök nevei.
@leibigabi: "Innen látszik, hogy azért nem szereted a "szakértői listákat", mert nem egyezik a tieddel :) (Ha egyezne, mindjárt jó lenne a lista, ha szakértői, ha nem :) )" - Természetesen megvan a stratégiám. Ha a lista egyezik az enyémmel, akkor elismerően bólogatok, viszont ha nem, akkor ócsárolom a listát :-) Ha megvan a Drake-es meme, akkor tudod...
Egyébként az olyan listákat, amik 100 évre visszamenőleg több korszakot is felölelnek, szerintem nem sok értelme van, viszont jó kis vitákra remek alap.
@robhalford: "Nincs olyan titulus hogy bokszszakértő,ergo az hogy valakik/k/ beteszik e a legjobb 10be semmit nem számít,az utca embere számít amikor örökségről beszélünk."
Nézd, ha valakit behatóbban érdekel a téma, az kurvára nem az utca emberét fogja olvasni, vagy lesz a véleményére kiváncsi. Engem pl. kurvára nem érdekel, hogy az utca embere ismer 5 bokszolót és akkor majd ő megmondja, hogy ki milyen jó volt. Megmondhatja csak éppen számomra a véleménye nem annyira érdekes, mint egy olyannak, akinek látszólag több köze van a témához.
@drmatesz: "Valami ilyesmi listára számítottam. Ez a tipik szakértői lista.
Sosem szerettem az ilyeneket."
Innen látszik, hogy azért nem szereted a "szakértői listákat", mert nem egyezik a tieddel :) (Ha egyezne, mindjárt jó lenne a lista, ha szakértői, ha nem :) )
"Jack Johnson 1878-ban született, Tyson több mint 100 év múlva lett világbajnok, biztos nem fejlődött semmit az ökölvívás, érthető hogy Ő befér, Tyson meg nem."
Egyébként van akinél befér, de azt hiszem Te egész egyszerűen másmilyen szemlélettel közelítesz egy ilyen listához. Nem lényeges, hogy fejlődött-e az ökölvívás vagy sem, a saját korszakában elért hagyatékát probálják összemérni egy másik bokszolóéval.
"Roky Marciano-val kapcsolatban olvastam valahol, hogy egész karrierjében volt 3 kompetitív meccse, a többi az vicc volt. És ezzel nem akarom elvenni tőle a rekordját, de ezt meg tudod erősíteni, vagy cáfolni? Erre tényleg kíváncsi vagyok."
Nem tudom, hogy mit ért a kompetitív meccsen... de egyedüliként veretlen maradt, 4 évig bajnok volt és az ideje alatt a kora legjobbjait elintézte, nagyrészüket kiütéssel, úgy is, hogy nem a leg tehetségesebb volt, de talán a leg szorgalmasabb. Voltak kemény meccsei, megmutatta, hogy padlóról felálva is, vagy éppen pont hátrányból is képes győzni.
@Sarkozi Robert: Èn úgy gondolom, hogy Tysonnak előnye is származott a mèretèből. Ő elèg zömök testalkatú volt, ha magasabb elkèpzelhető, hogy veszìtett volna ezzel a testalkattal a gyorsaságából. Ezzel a mèrettel a ducking is jobban ment neki, ha magasabb lett volna, akkor lehet, hogy nem látunk tőle ilyen gyönyörű elhajlásokat.
De akkor mondom mègegyszer: Furynak is vesd ennyi erővel a szemère, hogy mindenkinèl magasabb ès hosszabb a karja...
Èn nem ìgy gondolkodom. A tulajdonságai egy bunyósnak adottak. Ebből kell főznie. Mindenkinek vannak negatìv testi adottságai. A feladat az, hogy kitaláld, hogyan használd ki a pozitìv ès hogyan semlegesìtsd a negatìv tulajdonságaidat.
Persze, hogy Floyd nem lett volna a ma ismert bunyós Senior ès Roger nèlkül. De ha ennyire relativizálunk az szerintem az sokra nem vezet. Mindig mindenkinèl van egy sztori, hogy mièrt kapott ki...
@leibigabi: Nincs olyan titulus hogy bokszszakértő,ergo az hogy valakik/k/ beteszik e a legjobb 10be semmit nem számít,az utca embere számít amikor örökségről beszélünk.
Ez egy cirkusz,semmit nem számít pár ember hova teszi.
@leibigabi: Valami ilyesmi listára számítottam. Ez a tipik szakértői lista.
Sosem szerettem az ilyeneket.
2 szubjektív megjegyzés:
Jack Johnson 1878-ban született, Tyson több mint 100 év múlva lett világbajnok, biztos nem fejlődött semmit az ökölvívás, érthető hogy Ő befér, Tyson meg nem.
Roky Marciano-val kapcsolatban olvastam valahol, hogy egész karrierjében volt 3 kompetitív meccse, a többi az vicc volt. És ezzel nem akarom elvenni tőle a rekordját, de ezt meg tudod erősíteni, vagy cáfolni? Erre tényleg kíváncsi vagyok.
Egyébként meg nem tudom kihagyni, ez a lista seggtörlésre való :-)
@drmatesz : "Mondjatok már 10 jobb, eredményesebb többet bizonyított nehézsúlyút.
Erre kíváncsi vagyok."
Kb ez az a 10 nehézsúlyú + kapsz 1 tartalékot is, időrendben, akikből a szakértők többnyire válogatnak
Jack Johnson, Jack Dempsey, Joe Louis, Rocky Marciano, Sonny Liston, Muhammad Ali, Joe Frazier, George Foreman, Larry Holmes, Evander Holyfield, Lennox Lewis
(De megjegyzem, van néhány olyan szakértő is, aki besorolja Tysont a top 10-be, általában valahol a végére.)
@drmatesz : "Mondjatok már 10 jobb, eredményesebb többet bizonyított nehézsúlyút."
Jobbat nem tudok mondani, akik többet bizonyítottak, olyanokat azért lehet, bár ez is szubjektív, de pl. egy Ali, Joe Luis, Marciano, Holyfield, Lewis, Gene Tunney, Jack Johnson, Jack Dempsey, Foreman, Fraizer névsor szereplői mellett könnyen lehetne érvelni Tyson-nal szemben.
@sziporka: Egyebkent Szemely szerint nekem semmi problemam nincsen Tuckerrel, csak azert reflektaltam arra amiket irtal mert idezted egy velemenyemet.
Egyebkent a Tucker meccs sztorijahoz az is hozza tartozik hogy Mike olyan szinten szart az edzesre, hogy kb 3 hettel a meccsuk elott kezdett keszulni...
@sziporka: ''Ez is elég nagy érvelési hiba szerintem. Ki mondta, hogy ha Tyson magasabb lenne, akkor ugyanazok lennének az arányai?''
:)De ez miert zarja ki azt hogy minden sportagban vannak bizonyos adottsagok amik elonyt jelentenek?
Vagy akkor innentol az is mindegy hogy 158 centi az illeto vagy 200, mert ott kell megmutatni a ringben?! Ertem amit mondasz, csak ez semennyire nem zarta ki azt hogy van aki a testi adottsagai miatt eleve hatranybol indul.
Tysonnak epitkeznie a kellett a kepessegeire mig Lewis vagy Klitschko a mar meglevo testi adottsagaik nyujtotta elonyeiket csiszoltak. Tysonnak inkabb epitenie kellett valamit, mig Lewis-ek inkabb faragtak, a ketto nem ugyanaz.
''Akkor ennyi erővel Tyson sem az, mert a magánéleti dolgai a ringbeli teljesítményre rányomták a bélyeget. Az, hogy buta vagy, vagy lelkileg nem bíród a terhelést, az ugyanúgy a képességed, mint az ütőerőd. Az ökölvívó komplex képét kell nézni az én véleményem szerint.''
Igen, de ha mar kompexitast helyezzuk elonybe, akkor azt is nezzuk hogy Tyson olyan dolgokon is atment amin a tobbiek nem igazan. Mint mondtam(es ezt elengedted a fuled mellett), Tysont olyan hiszteria vette korul, ami mas okolvivot nem igazan, raadasul minnel melyebbrol indul valaki, ezt annal nehezebb kezelni. Innentol fogva konnyu rafogni hogy nem eleg komplex, amikor mas okolvivonak nem kellett ezen keresztul mennie, de akkor meg honnan tudod az a masik valojaban mennyivel komplexebb? :)
Meg egy kerdes: Szerinted Floyd ugyanaz az okolvivo lenne ma, Roger es Floyd Sr. reszvetele nelkul?
@sziporka: "Csak arra utaltam, hogy sokak kedvencénél erősen megy a mentegetés, hogy ki halt meg a környezetében, milyen magánéleti gondjai voltak...stb. Ha Tysonnál lehet ezekre hivatkozni, akkor Tuckernél is lehessen. Amúgy meg az én véleményem az, hogy senkinél se lehessen. Ez sport. Az az eredményed, amit a ringben értél el, és nem az amit elérhettél volna, ha nem következnek be a személyes drámáid."
Ez utóbbi igaz, pl. ezért nem rangsorolják sokan Tyson-t az all time legjobb 10-ben - mivel voltak nála eredményesebb, többet bizonyított nehézsúlyúak. De ha csak a statisztikákat nézzük, figyelmen kívül hagyunk olyan körülményeket, amelyek bizonyos bunyósok esetében akár a képességeiknél és tehetségüknél is meghatározóbbak a karrierjükre.
Én személy szerint Tyson fan vagyok, de annyira sokfelé nézőpontból lehet értékelni a pályafutásának a különböző szakaszait, hogy nagyon.
Nem is mentegetem, mert azt az utat választotta mint az Isteni Diego, azon nincs mit mentegetni.
Én csak azon szoktam filózni, hogy 10-ből ki nyert volna többször, top Tyson, vagy top Holyfield :-)
@sziporka: Nem azokból lett feltétlenül all time legenda, akik a legsziporkázóbb képességekkel rendelkeztek, hanem, akik a legösszetettebbek voltak.
Erre írtam,Tyson népszerűségét és legendává válását,a bökkenő ott van hogy a bunyó nem a szakértők miatt létezik és van jelen hanem mindig a publikum miatt,az utca emberének kurva nehezen magyarázná meg egy szakértő/egyébként mint olyan,ilyen titutlus nem létezik,elismert szavahihető emberek vannak/az utca emberének,hogy "hé Mike nincs benne a 10ben",nagyjából körberöhögné.
@Gaggggggga: Lehet, hogy hosszú volt a számolás és ha nem jön a szünet, Duglas-nak reszeltek, de a leütésig majd' minden menetet megnyert Tyson ellen. Összességében tehát megérdemelten nyert aznap este. Tyson-on nagyon látszott, hogy nincs ott a meccsben. Teljesen ritmustalanul próbálkozott. Önmagához képest sokkal sutább-ötlettelenebb volt. Úgy tűnt, mintha semmi kedve nem lenne az egészhez. Nagyon nem az Ő estéje volt. Egyébként pedig Buster kiválóan felkészült Tysonból. Látszott, teljes mélységében átrágták Tyson mozdulatait és nagyon begyakorolták, mikor hova üssön, hogy Vasmiska pont belehajoljon vagy belelépjen. Ráadásul mindezt kiválóan valósította meg. (Mégis majdnem kihasalt)
"Egyáltalán nem biztos, hogy Tysont veri "2" kézzel, vagy Lennoxot, ha inkább az edzést választja az anyagozás helyett."
Egyetértek. Azzal is, hogy kár merengeni a "mi lett volna, ha" sztorikon. Annyival vitatkozom, hogyha elfogadjuk Tucker verzióját, akkor ő is élsportolóként edzett és élt a Douglas meccsig, ott tört el a keze, és a Tyson utáni vereséggel indult meg a lejtőn. Van ilyen. Én nem is gondoltam, hogy egy lapra tehető az ő karrierje Tysonéval.
Csak arra utaltam, hogy sokak kedvencénél erősen megy a mentegetés, hogy ki halt meg a környezetében, milyen magánéleti gondjai voltak...stb. Ha Tysonnál lehet ezekre hivatkozni, akkor Tuckernél is lehessen. Amúgy meg az én véleményem az, hogy senkinél se lehessen. Ez sport. Az az eredményed, amit a ringben értél el, és nem az amit elérhettél volna, ha nem következnek be a személyes drámáid. Mert te is jogosan mondtad, hogy lehet, hogy két kézzel sem lett volna jobb eredménye Tuckernek Tyson ellen. De akkor az is jogos állítás, hogy Cus-szal a sarkában sem biztos, hogy nyert volna Tyson Douglas ellen. De a Tyson fanok szerint ez utóbbi állítás szentségtörés.
@robhalford: Az hogy Ali mellett emlegetik Tysont az hogy jön ide? Tyson egy olyan időszak egyik legkarakteresebb bajnoka volt, amikor a profi ökölvívás baromi népszerű volt. Tyson stílusa nagyon látványos volt, hatalmas sztori volt mögötte, a média zabálta a Tyson jelenséget. Ezért olyan népszerű az egész karakter. De ha szakma, akkor már a boxingscene vagy a boxingnews elég nagy szakmai tekintéllyel bíró lapok és Tyson egyik listáján sincs benne a top10 all time nehézsúlyúban.
RJJ-ről nem nyilatkoznék. Ismerem a pályafutását, láttam a nagy meccseit, de bevallom engem annyira nem érdekelt soha, hogy megalapozottan véleményt mondhassak róla, arról meg pláne, hogy az ő súlycsoportjaiban kik voltak az ászok az ő idejében.
Ettől még ha valaki objektíve kiég, de utána még pénzért nyomja a gázt, azt természetesen én sem érteékelem az érdemi karrierjéhez.
@sziporka: Nem mondtam, hogy jött ment senki, ahogy azt sem, hogy nem élsportoló alapanyag.
Azt mondtam, hogy nem élsportoló gondolkodású, szerintem ez nagy különbség.
Tyson egy ideig bajnokként élt és edzett, es azalatt a néhány év alatt nemcsak hogy maradandód alkotott, hanem kb. halhatatlan legendává vált.
Tony Tucker-ből meg maximum annyi maradt meg, hogy kiállt 12 mentet Tyson ellen. Az olvasottabbak még azt is tudják, hogy törött kézzel. Ha már vele hasonlítod össze, szerintem így teljes a kép
De abszolút egy nagyon jó boxoló volt még így is, ez nem vitás. Az általad említett komplexitást hoztam fel én is, hogy az mennyire fontos, ha már Tucker azon mereng, hogy mi lett volna, ha nincs eltörve a keze, ha nem crack-ezik stb. Egyáltalán nem biztos, hogy Tysont veri "2" kézzel, vagy Lennoxot, ha inkább az edzést választja az anyagozás helyett.
Szóval lehet, hogy feljutott a csúcsra (feljutott?), de ahogy mondani szokták, ott maradni nehéz.
@sziporka: Ez a komplex képét nézem szöveg sem állja meg a helyét,max nálad.
Tyson a stílusából adódóan sem lehetett hosszú évekig uralkodó,mégis Ali mellett kapásból őt említi a bokszhoz valamelyest értő 10amerikaiból 7,ha a legjobbakról van szó/személyes tapasztalat/
Ha a komplexitást nézzük akkor pl RJJ-t hova pozicionálod,aki egy zseniális időszak után még pár éve is ringbe lépett,finoman szólva is rombolva a nimbuszát,úgy hogy több ideje lépett a csúcsformáján kívül ringbe mint addig?
@sziporka: Folyt. Ha felteszed ezt a magasság kérdést, akkor azt is felteheted, hogy mit kezdene Tyson Fury, hogyha "csak" 196 cm lenne. Senkit sem érdekel a válasz, mert Tyson Fury nem akkora.
@Sarkozi Robert: Erről beszélek. Lehet jönni mindenféle kifogással, hogy Cus így meg úgy. A ringben kell teljesíteni. Tucker a cikkben elmondja, hogy a karja eltört, depressziós volt...stb. Erre rá lett mondva, hogy egyszerűen nem élsportoló alapanyag. Akkor ennyi erővel Tyson sem az, mert a magánéleti dolgai a ringbeli teljesítményre rányomták a bélyeget (hozzáteszem nekem nem ez a véleményem, csak analógiát vontam). Az, hogy buta vagy, vagy lelkileg nem bíród a terhelést, az ugyanúgy a képességed, mint az ütőerőd. Az ökölvívó komplex képét kell nézni az én véleményem szerint.
"
Kérdés hogy egy Lewis, Bowe vagy akár Holyfield mit kezdett volna egy 177 centis magassaggal" Ez is elég nagy érvelési hiba szerintem. Ki mondta, hogy ha Tyson magasabb lenne, akkor ugyanazok lennének az arányai? Lehet, hogy nyulánkabb lenne, hosszabb lenne a törzse, vékonyabb a karja, és akkor nem tudott volna így ütni. Abból kell kihoznod a legjobbat, amid van. Tyson megtette, de ezt ne állítsuk már be tiszta technikai zsenialitásnak: ez a testfelépítés, ez a zömökség így volt komplett. Nem hiába ritka a 185-190 centi magas ilyen testfelépítésű ember. Tyson így volt komplett bunyós.
Remek cikk, koszonom!
Am az 1980 as repulubalesetet Marvis Frqizer ugy uszta neg higy az aoja bem engedte felszqlnia repulore.
Olvadnek regebbi bajnokokrol is Mike weaver etb..
Ami pedig a Tyson- Douglas meccset illeti.
Ott van fent a Youtubon , mindenki lemérheti.
Douglast 16 másodperc alatt nem számolták ki, azt a meccset Tyson nyerte tko-val. Nálam.
A számomra elgondolkodtató, hogy nagyon sokan ijesztően kevés ideig tudták csak a legjobbjukat nyújtani. Akár a mentális állapotuk, akár a magánéletük, akár az életvitelük miatt vagy éppen amiatt, mert hamar megjelent náluk a beszedett ütések hatására valamilyen szintű agykárosodás.
@sziporka: "Ilyen okból én Holyfieldet és Lewist előbbre sorolom Tysonnál a '90-es évekbeli listámon,"
Kérdés hogy egy Lewis, Bowe vagy akár Holyfield mit kezdett volna egy 177 centis magassaggal...
"Időről-időre belefutok olyan véleményekbe, hogy Tyson ilyen-olyan okokból kapott ki Douglas ellen: nem volt formában, nem készült fel, magánélet, lenézte az ellenfelét...stb. Ezek kifogások"
Tysonnal alapvetően az volt a problema hogy buta volt es annyira megszeditette a hisztéria ami korulotte volt, hogy mar nem látta át kikkel veszi körül magát...
azert azt lassuk be hogy Tysonnal eleg szerencsetlen élete volt, Cus Damato kiemelte a mocsokbol, hogy utana sajnalatos módon elhagyja pont a siker kapujaban. Nem sokra rá a masik mentorat is elvesztette Mike, aztan akkora hiszteria vette körül, amihez fogható nem igazán volt a boksztortenelemben es mar nem látta tisztán ki van vele es ki van ellene.
Buster Douglas ellen mar garry cooney sem állt a sarkában, egy rendes cutmanje nem volt, csupa piocaval volt korbeveve akik a penzere palyaztak mind.
Kíváncsi lettem volna Floyd karrierjere pl Roger es Floyd sr közreműködése nélkül...
A dolgok nem mindig ugyanugy alakuknak, attol is fuggoen hogy ki szerencsesebb, ki kevésbé...
@drmatesz: Azért nehogy már úgy állítsuk be Tuckert mint egy jött-ment senkit. Banyek, a csávó világbajnok lett a nehézsúly egyik legkeményebb időszakában. Nem volt élsportoló gondolkodású? Ezek figurák mint Tucker, Douglas, Mercer, McCal, Ruddock az akkori ökölvívás top 0,001%-ába tartoztak. Ezek a bunyósok a nehézsúly bármelyik szakaszában bajnokok, de minimum kihívók lettek volna. Tyson is hozzányúlt a szerhez, akkor ő sem volt élsportoló mentalitású. Tucker nem egy tehetséges pali volt, hanem egy olyan top bunyós, aki fel is ért a csúcsra, de nem tudott ott maradni, ilyen-olyan rossz döntései miatt. Aki a fiatal Mike Tysonnal kibír 12 menetet, fél kézzel (most higgyük el) és látni, hogy a Mike igazi kárt nem tudott tenni benne, akkor az nemcsak élsportoló, hanem a legjobbak közt van. A '90-es évek nagyon sok ilyen bunyóst termelt ki. Tény, hogy Lewis, Holy és Tyson még közülük is kiemelkedett, de ez nem teszi zárójelbe a többiek teljesítményét.
Az igazság pedig az, hogy sokan elkövetik azt a hibát, hogy pusztán nyers képességeket nézik: a technikát, gyorsaságot, ütőerőt. Aztán amikor kikap a papíron lévő megváltó, akkor jön a mi lett volna ha, meg a kifogáskeresés. Közben az, hogy valaki ennyire jó bunyós nem csak ezekből áll (épp ez ennek a sportnak a szépsége). Kell az edzésmorál, a metális erő, a taktika, a stratégia, a ravaszság, a formaidőzítés és persze az is számít, hogy hogyan öregszik a tested.
Időről-időre belefutok olyan véleményekbe, hogy Tyson ilyen-olyan okokból kapott ki Douglas ellen: nem volt formában, nem készült fel, magánélet, lenézte az ellenfelét...stb. Ezek kifogások. Ott kell helytállni a ringben, és egyébiránt Dougles egy rohadt jó bunyós is volt, nem egy lucky punch-csal nyerte azt a meccset. Mindig mindenki a prime-Tysonnal, a prime-Lewis-zal jön. Ez szerintem egy büdös nagy érvelési hiba. A komplex képet kell nézni, mert akárhogy tervezel lehet hogy azon a napon, amikor ringbe kell lépni, nem fog klappolni a forma. Ehhez kellenek az összetett képességek.
Nem azokból lett feltétlenül all time legenda, akik a legsziporkázóbb képességekkel rendelkeztek, hanem, akik a legösszetettebbek voltak. Ilyen okból én Holyfieldet és Lewist előbbre sorolom Tysonnál a '90-es évekbeli listámon, mert időtállóbb tulajdonságaik voltak, habár Tysont tehetségesebbnek tartom mindkettőnél.
A tehetség nem minden. A nagysághoz az is hozzátartozik, hogy hosszú éveken keresztül tudsz hozni egy magas szintet. Ami sok sok lemondást, eddzést, életvitelt, stb-t jelent. Persze én könnyen beszélek, de tudjuk mi a pontos recept. Kobe Bryant, C. Ronaldo pl., akik saját bevallásuk szerint is a kőkemény munkabírással értek el oda, ahova.
Szóval nagy kár az ilyen arcokért, mint pl. Tucker is, de sajnos nem volt élsportoló gondolkodású.
Utólag már azon filózni, hogy így meg úgy, semmi értelme.
Egyébként nekem eddig nem tűnt fel a Tyson elleni meccsen, hogy trébe van a jobbkéz, most megnézem, és figyelni fogom.
Én nagyon bírtam Tucker stílusát, ha nem tékozolja el a tehetségét rossz döntésekkel, akkor Tyson-Holy-Lewis mellett lenne emlegetve a neve ma. De ilyen a boksz és ilyen az élet. Persze nem lehet örökké mást hibáztatni, de az utolsó idézetben bevallja, hogy elsősorban ő maga a hibás. Ez szimpatikus.
Tucker a méreteihez képest egészen zseniálisan mozgott. Ekkora embert ilyen könnyedén mozogni azóta sem láttam a ringben.
''Napjaink legjobbjai nem hinném, hogy partiban maradtak volna velünk.''
Ebben a mondataban, semmifele tulzast nem erzek, maximalisan egyetertek vele. Elnezve a meccsuket Douglas-el, Wildernek, es Joshuanak ma komoly Probelmai lennenek ilyen sracokkal, a tobbi kihivot pedig megennek reggelire....
@szabinar: Nem is tudom, Lewis ellen már önmaga árnyéka volt, veszített a gyorsaságából, a lábmunkája eltűnt, és a győzelemre esélye sem volt, a padlót is megjárta, de simán partyban volt az angollal végig. A csúcs Lewis méltó ellenfelének lenni megkopva, kiégve azért nem semmi.
Megneztem gyorsan ujra. Vegig tartott Tysontol a sajat hoszabb utotavjaban probalt tulelni de a sokkal gyorsabb erosebb dinamikusabb Tyson mindig elerte nem lattam semmi nyomat serult jobbkeznek egyszeruen klasszis kulonbseg Tyson javara a boksz minden elemeben
Valahogy ebből a "vallomásból" az jön le, hogy amiket mond Tucker, azok igazak. Viszont a mások hibáztatása is igen hangsúlyos. Vsz. soha nem bocsátott meg az apjának, amiért engedte boxolni törött kézzel. Felkeltette az érdeklődésemet, ezek fényében nézem meg újra majd (ha lesz időm) a Tyson elleni meccset, utána a Lewis ellenit.
