A múlt század elején, hosszú volt az út, mire némi szünet után ismét bajnoki súlycsoportnak fogadták el a félnehézsúlyú divíziót, ekkor került a képbe Dan Morgan. Dan-t „izléstelen embernek”, de egy mesteri publicistának és showmannek tartották. Ő javasolta Marburgernek, hogy ezt a Battling Levinsky nevű harcost hozzák össze Jack Dillonnal tizenöt menetben a félnehézsúlyú világbajnoki címért, 1916. április 25-én. Amikor a javaslatát elfogadta Marburger, Morgan azonnal hozzálátott a mérkőzés reklámozásához, mint egy rangadót, és ez igen hiteles hang volt a boksz világában.
A mérkőzést 15 menet után Dillon nyerte pontozással, azonban a félnehézsúlyú bajnokságát nem ismerték el általánosan. Dillon október 17-én, egy 10 menetes, no decision (döntés nélküli) mérkőzésen megvédte „címét” Tim O’Neillel szemben, majd egy héttel később, 1916. október 24-én újra megmérkőzött Levinskyvel Bostonban. Levinsky nyerte a 12 menetes döntést Dillon felett, a két ember közötti 10. és egyben utolsó találkozón. Dillon tovább adta a „címet”. A helyszínen lévő nézők szerint, Levinsky az 5. kivételével minden menetet könnyedén megnyert, pedig, állítólag 10-12 fonttal könnyebb is volt, mint ellenfele. Morgan élt a becenevével, sokáig és hangosan kiabált új bajnokáról, bár Levinsky a következő négy évben javarészt nehézsúlyúak ellen mérkőzött. Bár sok rekord könyv, félnehézsúlyú világbajnoki rangadóként sorolja fel a Dillon vs Levinsky mérkőzéseket, de valójában inkább csak az Amerikai címért zajlottak.
A súlycsoport szempontjából zavaros évek voltak ezek, a történészeknek is nehéz visszakövetni, hogy ekkoriban, pontosan melyek voltak világbajnoki címvédő mérkőzések és melyek nem. A boksztörténész Herbert G. Goldman szerint Levinsky 1917-ben kétszer is megvédte a címét, márciusban Jack Moran és júniusban Johnny Howard ellen, 12 menetben bírói döntéssel. 1918-ban 6 menetben legyőzte Leo Houck-ot, 1919-ben „no decision” 12 menetben legyőzte Billy Miske-t és Clay Turnert, ugyanúgy 10 menetben. 1920-ban, 12 menetben ismételten felül kerekedett Turneren, aztán Chuck Wiggins ellen 12 menetben döntetlent ért el. (Más források szerint: 1917. május 9-én Levinsky 10 meneben megvédte a félnehézsúlyú címét Bob McAllister ellen, azonban egy korabeli tudósítás szerint McAllistert pontozással jobbnak látták a bajnoknál. 1919. július 3-án 12 menetben megvédte címét Miske ellen. 1919 szeptemberében a nagyhírű, középsúlyú Harry Greb következett. A Pittsburghi Post beszámolója szerint ez „címvédés” volt. Levinsky kondíciója nem volt túl jó, Greb minden menetet megnyert, de nem túl kemény ütésekkel. 1919 novemberében Levinsky címvédésen legyőzte Turnert, de némely újságok Turnert látták jobbnak.) Grebet viszont nem jegyzik félnehézsúlyú világbajnoknak. Abban azonban mindenki megeggyezik, hogy Levinsky, 1920 októberében Georges Carpentier ellen, címvédésre készült.
Amikor a különböző listákon az emberek neveit böngésszük, elbűvöl egy név. Súlycsoportoktól függetlenül a nagyok közül az egyik, Battling Levinsky. „Harcos” Levinsky. Ez egy jó név a hivatásos ökölvívásban, de minden sportban jól hangzana. Határozottan jobb a Barney Lebrowitznél, amire eredetileg keresztelték, és jobb választás a Barney Williamsnél, ami néven 1906-ban elkezdett profiskodni. 1913-ban „Dumb” Dan Morgan a menedzsere javaslatára végül a „Harcos” Levinskyre változtatta. Jó döntés volt.
Ez a fickó egy igazi harcos volt. Harcolt a kora legjobb közép és félnehézsúlyúival, egy olyan korszakban, amikor nagyon sok jó bunyós volt. Harcolt mindegyikkel, néhányukkal többször is. Egyiküknek sem volt könnyű ellenfél. Tízszer bunyózott Jack Dillonnal. Mérkőzött a nagy Harry Grebbel hatszor, Billy Miskével négyszer, de Gene Tunneyval is kiállt. Harcolt még Tom Gibbonsszal, Ed „Gunboat” Smithszel, Georges Carpentierrel, Mike McTigue-el, Young Striblingel és „Fireman” Jim Flynnel is. Úgy tűnik: Ha te a 10-es és a 30-as évek között bunyóztál, és a súlyod 160 és 180 font között volt, akkor megmérkőzött veled Battling Levinsky is. Ha mazohista voltál, akkor pedig kiálltál ellene többször is. Még abban az időben is, amikor a bokszolók évi négy-ötnél jóval többször léptek szorítóba, Levinsky munkatempója durva volt. 1913-ban majdnem negyvenszer mérkőzött. 1914-ben 37 küzdelme volt, 1915-ben 26, 1916-ban további 33. Ez a fickó imádott bunyózni. Bár feljegyzésekkel nincs alátámasztva, de állítólag 1915 első napján, fél nap alatt három mérkőzést is bokszolt. Délelőtt egy 10 menetest Bartley Madden ellen Brooklynban, délután egy másik 10 menetest Soldier Kearns ellen New Yorkban, este pedig egy 12 menetest Gunboat Smith ellen Waterburyben. A nap végi kommentárja szállóigévé vált: "Jó munka volt egy napra!"
A menedzsere, a hírhedt „Dumb” Dan Morgan mondta egyszer, hogy „Ö minden éjszaka verekedne, ha azt mondanám neki.” Mondanom sem kell, hogy Levinsky szeretett verekedni, és szerette a pénzt, amit érte kapott. Mikor megkérdezték tőle, hogy hogyan tudott három mérkőzést lenyomni egy nap, Levinsky így szólt: „Én sosem éreztem fájdalmat, és szerettem a pénzt!” Egy másik történet szerint, egy este, New Yorkban az operába vitte a barátnőjét. A történet úgy folytatódott, hogy amíg az operában tartózkodott, kapott egy táviratot Morgantől a menedzserétől, amiben az közölte vele, hogy a városban hamarosan kezdődik egy boksz program, ahol neki kellene a nyitómérkőzést bokszolni, mivel egy bunyós kiesett. Levinsky taxiba vágta magát és az arénához sietett. A második menetben kiütötte a fickót, majd visszatért még a darab befejezése előtt az operába. A történet talán igaz, talán nem, az azonban bizonyos, hogy megmérkőzött a korszak legjobbjaival és sokukat le is győzte: Tony Caponi, Jack „Twin” Sullivan, „Fireman” Jim Flynn, Charley Weinert, Jack Dillon, Gunboat Smith, Bob Moha, Bily Miske, Leo Houck, Bill Brennan, Mike McTigue is alul maradt vele szemben. Viszont Harry Grebbel soha nem tudott mit kezdeni és Dillont is csak többszöri próbálkozás után, nagy sokára sikerült megvernie, és Gene Tunney is tudta őt kezelni. Carpentier 4 menetben kiütötte, hogy elnyerje tőle a címét, de felülkerekedtek rajta olyan nehézsúlyúak, mint: Jack Dempsey, Bill Brennan, a nagydarab Carl Morris, vagy Gunboat Smith.
A nyílvántartások nem teljesen voltak megbízhatóak az ő korában, azonban így is megközelítőleg 300 küzdelmet jegyeztek fel a neve mellé de, azt állítja, hogy több, mint 500 mérkőzése volt. És ha belegondolunk, hogy előzőleg más néven is versenyzett évekig, akkor ez akár igaz is lehet.
2020. március 28. - Leibinger Gábor
