A profi ökölvívás szinpadán sokszor olyan momentumok történnek a színfalak mögött, ami már előreveti egy egy mérkőzés végkimenetelét, még azelőtt, hogy a gong megszólalt volna. Ezek azok a történések, amiről a közönség nem igazán tud a mérkőzés előtt, és csak később látnak napvilágot. A megtörténtükkor talán a résztvevők sem tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget, azonban ezek azok az apró pillanatok, amik végül teljessé teszik a nagy kirakós képet. Ez alkalommal elhúzzuk a paravánt, hogy Tyson Fury visszaemlékezésében betekinthessünk a Klitschko versus Fury mérkőzés kulisszái mögé.
Irány a Kronkba
2010 egy júniusi napján Tyson Fury felszállt egy repülőre, ami egy olyan utazás kezdete volt, amivel megkezdte az útját, hogy legyőzze a korszak legdominánsabb nehézsúlyú világbajnokát, Wladimir Klitschkót. Karrierje ezen a pontján a brit nehézsúlyú bajnoki címet tartotta. A ringben és azon kívűl jól mentek a dolgai, rendszeresen mérkőzött, és elkezdett hírnevet szerezni magának. Személyisége olyan, hogy mindig is ösztönösen cselekszik. Ha valamit úgy érez, hogy meg kell tennie, azt megteszi.
Tehát egy nap bement egy utazási irodába és helyet foglalt egy Detroitba induló járatra. Az ember, akit látni akart, a legendás bokszedző Emanuel Steward, vagy csak Manny, ahogy a hozzá közel állók hívták. Tanítványai közül a legkiválóbb bokszolók kerültek ki. Közel negyven világbajnokot edzett, köztük számos ring legendát, olyanokat, mint Tommy Hearnst és Lennox Lewist, és azt az embert is, aki Fury elsőszámú célpontja volt, a vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok Wladimir Klitschkót. Manny mindig élénken érdeklődött a tehetségek iránt. 2009-ben felhívta Fury apját, hogy kifejezze jókívánságait, amikor is meghívta Furyt, hogy ha gondolja, egyszer látogassa meg, mert úgy hiszi, hogy egy nap ő lehet a következő nehézsúlyú világbajnok. Tyson Fury számára megtisztelő volt ez a merész kijelentés, és természetesen nagyon csábító. Steward nem csak egy old school típusú edző volt, hanem a sport élő legendája. Fury tudta, hogy ha nem él a lehetőséggel, azt egész életében bánni fogja. Akkor nem volt alkalmas, de alig egy évvel később igen.
Úgyhogy aznap Tyson Fury egymagában felszállt a Detroitba induló repülőgépre. Amikor megérkezett, nem tudott se telefonszámot, se címet, ezért a taxisofőrnek annyit mondott, hogy vigye a Kronk tornaterméhez. Fury így emlékezett a megérkezésre:
"Amikor bementem, én voltam az egyetlen fehér srác, és a magasságommal kissé kiemelkedtem: - Hol találom Mannyt? Kérdezték tőlem, hogy ki vagyok, amire azt válaszoltam: - Tyson Fury vagyok, a jövő nehézsúlyú világbajnoka. Sosem szenvedtem önbizalom hiányban. Tehát a srác rácsörgött Mannyre, és azt mondta: - Van itt egy fehér hülyegyerek, aki azt mondja találkozni akar veled, és hogy ő lesz a következő nehézsúlyú világbajnok. Manny megkérdezte tőle, hogy mi a nevem, ő meg megmondta. Manny szólt neki, hogy vigyen egyenesen a házához. Annyira megdöbbent, hogy lát engem, mint az egész tornaterem, akik látták ezt a nagydarab nehézsúlyút a vicces angol akcentusával. Amint Manny és én találkoztunk, egyből egymásra hangolódtunk. Két hétre terveztem, hogy ott maradok, amiből aztán egy hónap lett. Visszavitt a házába, és ott maradtam, még egy különleges, nagyméretű ágyat is vásárolt nekem, hogy kényelmesen tudjak aludni. Úgy beszélt velem, úgy bánt velem, mintha már világbajnok lennék, és azt mondta, hogy a három legfontosabb személyiség közé tartozom, akit vala is látott a bokszban. Muhammad Ali és Naseem Hamed a másik kettő. Sokat dolgoztunk az egyensúlyomon és a balegyenesemen, ebben a négy hétben olyan voltam, mint a szivacs, ami mindent magába szív. Nemcsak boksz edző volt, hanem igazi tanár, amiből ma már nem sok van. Személyesen érdeklődött irántam és szívesen adta át a lehető legtöbb tudást a boksz művészetéről."
És itt álljunk meg egy pillanatra. Sokan, amikor a bokszsport hanyatlásáról beszélnek, éppen erre is gondolnak, hogy ma már egyre ritkábbak az ilyen yoda típusú bokszedzők, mint Emanuel Steward, Ray Arcel, Whitey Bimsten, Charley Goldman, Cus D'Amato, vagy éppen Eddie Futch, akik nem csak edzők, hanem inkább tanítók, tanárok voltak. Úgy gondoskodtak a bunyósról, mint apja a fiáról. És ha összességében az edzők egyre "gyengébbek", akkor a bunyósok is azok lesznek. Napjainkban már a pénz mindent visz, az a leg lényegesebb, a többi meg részlet kérdés. Ahogy a 30-as 40-es évek világklasszis "tanítója", Ray Arcel mondta élete végefelé, hogy a mi időnkben pl. az edző a meccs után meggyőződött róla, hogy a sráccal minden rendben van, elkísértük a szállodába, ahol lemasszíroztuk, lefektettük és vele maradtunk még egész éjszaka is. Ma már ez többnyire nem így van. És van ebben valami. Vajon Klitschko esetében Emanuel Steward hagyományát tovább tudta vinni Johnathon Banks? Tyson esetében, Cus D'Amatót milyen szinten tudta helyettesíteni Kevin Rooney és a többiek?
De most térjünk vissza Tyson Fury élményeihez, amit a Kronk gymben tapasztalt.
"Az emberek nem akarták elhinni, hogy fehér fiúk veszik át a Kronkot! (Ott tréningezett Fury unokatestvére Andy Lee is) Ahogy mozogtam, a ritmusommal és a kezemmel, az edzőteremben a tapasztalt edzők meglepődtek, mert a legtöbb európai nehézsúlyút robot mozgásúnak tekintették. A legnagyobbak általában nem úgy mozogtak, mint én. A mozgásom és a kézsebességem miatt kitűntem. Mint egy durva gyémánt, és nem tudták a szemeiket levenni rólam. Arra számítottak, hogy majd egy lúdtalpas pali, magasan tartott kezekkel lépeget előre, ehelyett egy Ferrarit láttak. Az edzőterembe lévő öregek azt mondták, hogy amerikai bunyót mutatok, amerikai gondolkodásmóddal. Szóval megmutattam, hogy én vagyok a boksz jövője. Láttam ezeket a srácokat, akik régóta voltak Manny edzőtermébe, hogy meg voltak döbbenve, kevés olyan embert láttak, aki ilyen gyors kezekkel és természetességgel rendelkezett a ringben, mint én. Szívesen figyeltek minden nap, és éreztem, hogy mennyire hasznos ez a tapasztalat. Nem szorongtam, és ennek esélye sem volt, mert többet tanultam a sportról, amit mindig is szerettem volna, és a legjobbaktól tanultam. A világ egyik leghíresebb boksz termében voltam, figyeltem mindent, adtam a showmant, amikor kimentünk a helyi bárokba. Esténként énekléssel szórakoztattam a többieket. Sokat fejlődtem, a fejlődésem szempontjából még maradhattam volna, de haza kellett mennem a családomhoz, mert mindig ők voltak a priorításaim. Manny szeretett velem dolgozni, és vásárolt nekem egy pár gyönyörű bokszcipőt, amit öt évvel később az emlékezetes németországi nehézsúlyú világbajnokságom estéjén viseltem. Nagyszerű élmények után búcsút kellett intenem Mannynek és a Kronk tornateremnek."
Négy héttel később aztán Steward meghívást küldött Fury számára, amiben felkérte, hogy menjen Ausztriába Wladimir Klitschko edzőtáborába, aki Dereck Chisora ellen készült. (A mérkőzés végül sérülés miatt soha nem jött létre). Fury kapott az alkalmon, hogy személyesen megfigyelhesse Klitschkót, és újra együtt dolgozhasson Stewarddal. Amikor elfogadta az ajánlatot, még senki nem tudta, hogy Steward ezzel elvetette a magvakat és megalapozta, hogy egy nap, Fury majd legyőzze Klitschkót.
"Az egyik nap az edzőteremben voltunk, és Manny rám mutatott, hangosan és egyértelműen azt mondta: - Tyson lesz a következő domináns nehézsúlyú világbajnok. Wladimirnek ez nem annyira tetszett, láttam az arcán. Akkor a ringben sem nézett ki túl jól, és erre Manny azt mondta neki: - Jobb, ha nem engedem be hozzád Tyson Furyt, mert szétkapja a segged."
Valószínű Steward ezzel csak motiválni szerette volna Klitschkót és talán eszébe sem jutott, hogy ők valaha még találkoznak, és akkor ennek a kijelentésnek még súlya lehet. Mint mikor Cus'Damato magyarázta a tinédzser Tysonnak a film felvételek elemzése közepette, hogy a (hozzá hasonló alkatú és stílusú) Fraziernek miért nem lehet esélye Foreman ellen. D'Amato ott szintén nem gondolta, hogy védence valaha szembekerülhet a "Nagy" Foremannel. Tudjuk, hogy 1990-ben a visszatérő, bivalyerős Foremant szerették volna összehozni Tysonnal, aki kitért az összecsapás elől, és nem azért, mert annyira magabiztos lett volna a győzelmében.
"Manny felhívott a sparring után és kíváncsi volt, hogy mi a véleményem Wladimirről. Őszintén elmondtam neki, hogy eljöttem Ausztriába, hogy találkozzak Supermannel, de ő csak úgy néz ki, mint bármelyik férfi, akire egy pár bokszkesztyűt húztak. Nincs benne semmi különleges. Manny egyértelműen attól tartott, hogy Klitschko visszamondja a meccset Chisorával, mert egyáltalán nem olyan éles. Végül ez is történt, de én előtte azért belemásztam Klitschko fejébe. Körülbelül húszan lementünk szaunázni. Egy idős amerikai edző, aki Wladimirral dolgozott, azt mondta nekem: - Tudod, hogy Wladimir a szaunakirály, tehát mutass több tiszteletet felé. Szeret utoljára távozni, miután mindenki elment.
Ez zene volt füleimnek, mert senki nem szereti jobban a kihívásokat, mint én, és tudtam, hogy ez egy tökéletes pillanat, hogy lenyomjam a nagy Wladimirt. Szóval bemegyünk, olyan kövér vagyok, mint egy disznó, és ez a legforróbb szauna, amiben valaha jártam. Középen nagy tűz, adják ezt a cuccot, ami olyan, mint egy csokoládé, hogy kenjük be magunkat. Az emberek egyenként kezdenek kiszállingózni, amikor már csak én és Wladimir ültünk ott. Csak húsz percet kellett volna ott lennünk, de felkelt és visszaállította az órát újabb húsz percre, én meg arra gondoltam. Fúú, itt döglök meg. De nem akartam, hogy legyőzzön. Arra gondoltam, ha el is ájulok, kapok egy kis vizet aztán majd rendbe jövök. Tehát összpontosítottam, fejben számoltam az időt, aztán öt perc múlva Wladimir felált, és fújtatva kiment. Maradtam még egy tíz percig és amikor kijöttem, majdnem elájultam. Az öreg edző, akivel beszéltem amikor bementünk, azt kérdezte tőlem: - Mit mondtál Wladimirnek? Én csak néztem rá, vettem egy nagy levegőt és azt válaszoltam: - Most már én vagyok a szaunakirály. Ez az, amiről tudtam hogyan verhetem meg Wladimirt, nem adom meg neki azt amit szeretne. Az egész táborban bámulta a sparring partnereket, igyekezett megfélemlíteni őket. Nagy sportpszichológus, tudta, hogy valamikor szembekerül azokkal a srácokkal, és már azelőtt föléjük kerekedik, mielőtt a gong megszólal, mert a démonokat elülteti a fejében azzal, ami az edzőtáborban történik. De velem ezt nem tudta megcsinálni. Bámulna a terembe, én rászólnék: - Van valami problémád? Láttam, hogy az a gyengéje, hogy mindent irányítani szeretne. Mikor eljöttünk a táborból, mindketten tudtuk, hogy engem nem tud megfélemlíteni. És ezt mindketten tudtuk, öt évvel később is, amikor 2015-ben végre eljött a pillanat a nehézsúlyú világbajnokságért a Düsseldorfi Esprit Arénába."
A mentális dominanciának nagy szerepe van a küzdősportokban. A bunyósok is más más karakterrel, kisugárzással rendelkeznek. Ismerünk olyanokat, mint pl. Ali, Holyfield, Marciano vagy éppen Tyson Fury is, akiket látszólag szinte lehetetlen megfélemlíteni. Míg vannak olyanok, akik tudatosan, vagy éppen tudattalanul alkalmazzák a megfélemlítés eszközét. Mike Tyson vagy éppen Sonny Liston pedig már eleve olyan félelmetes megjelenéssel rendelkezett, hogy az ellenfeleik nagy része már azelőtt veszített, hogy ringbe léptek volna ellenük. Mike Tysont a Föld legrosszabb emberének nevezték, a 60-as évekbeli nehézsúlyú világbajnok Sonny Listont pedig egy újságíró úgy jellemezte, hogy olyan félelmet keltő a megjelenése, mint egy sikoly az éjszakában. Tehát amikor egy-egy szemtől szembeni találkozásnál a leendő mérkőzők között beszólás, vagy akár lökdösődés alakul ki, nem feltétlen arról van szó, hogy egy surmó, aki nem tud viselkedni, hanem már a mérkőzés előtt ilyen vagy olyan módon szeretné az ellenfél feletti dominanciáját kifejezni.
A mérkőzés felvezetése
"Az első sajtótájékoztatón, ami Németországban volt és hivatalosan bejelentettük a meccset, ismét világossá tettem, hogy Klitschko nem fog úgy ellenőrizni engem, ahogy minden más ellenfelével tette. Az angliai második sajtótájékoztatón elloptam előle az összes reflektorfényt, amikor Batman jelmezben jelentem meg, és még harcoltam Jokerrel is. De még a kis dolgokban is, mint például amikor fényképezkedtünk, Klitschko megpróbálta megmondani nekem, hogy erre, meg arra nézzek. Mondtam neki, hogy majd én arra nézek, amerre akarok, meg foglak verni és ezt te is tudod. Manny sajnos 2012-ben elhunyt, de a szavai még mindig Wladimir gondolataiban voltak. Mindent, amit Manny mondott, evangéliumnak tekintette, és ezt tudtam. Pszichológiai szempontból tudtam, hogy nem biztos abban, mit várhat tőlem. De fizikailag formában kellett lennem, különben nincs esélyem. Végülis egy olyan ember ellen készültem, akit tizenegy éve nem győztek le és tizennyolcszor sikeresen megvédte a világbajnoki címét. A Dr. acélkalapács legújabb áldozatának tekintettek, gyakorlatilag a csapatomon és a családomon kívül senki nem adott nekem esélyt. A média, a bokszolók, a korábbi bajnokok túlnyomó többsége nem adták meg azt a reményt, hogy legyőzhetem Klitschkót."
Az általános konszenzust a volt nehézsúlyú világbajnok David Haye mondta ki honfitársáról, aki az újságíróknak így elemezte az esélyeket: - Fury ellenfél listájában Dereck Chisora a legjobb fickó. Nézzél rá, és nézzél Klitschkóra, és aztán láthatod, hogy ez egy egészen más történet. Ez lesz Tyson első bemutatkozása a világ nehézsúlyú bokszában. Soha nem mérkőzött senkivel, aki igazi világszínvonalú bunyós. Túl nagy lépés Chisorától egy erős, domináns világbajnokhoz.
"Vicces dolog, de ha Wladimir nem sérül meg edzésen, ami miatt a mérkőzést négy héttel elhalasztották, az úgynevezett szakértőknek talán még igazuk is lehetett volna. Ahelyett, hogy októberben találkoznék vele, az igazság pillanatának új időpontja 2015. november 28. lett. Brutális edzőtáborom volt életem legnagyobb meccsére. Mikor belekezdtem nagyon formán kívül voltam. A franciaországi, Cannes-i edzőtáborunkban nyolc hét alatt 44 és fél kilót dobtam le. Ördögi kör volt ez akkoriban, amiből nem tudtam kiszakadni. Amikor hosszú ideig nem bunyóztam, lementem és túl sokat kajáltam. A felkészüléskor 33 fokon edzettünk, és őszintén szólva egyáltalán nem voltam éhes. Lefáradtnak éreztem magam a hirtelen fogyás miatt, úgyhogy a meccsre az esélyeim nem voltak valami jók. De aztán ahogy mondtam, Wladimir sérülés miatt halasztást kért, és be kell vallanom, én meg megkönnyebbültem. Az a négy hét plusz, visszahozta az energiámat, jött egy kis súly, és így pont olyan formába kerültem, amire a mérkőzés éjszakáján szükségem volt. Jól alakult számomra és ez rossz hír volt Wladimirnek. De az elvégzett munkám és Manny Steward mindkettőnkre gyakorolt hatása ellenére továbbra is fenntartom, hogy nem én nyertem meg a Wladimir elleni küzdelmet, hanem Isten nyerte meg értem. Olyan sokféleképpen beavatkozott. Nem hiszem, hogy véletlenül történik valami. Amikor bízol istenben, ezt a tervet készítette nekem, és mindent úgy alakított, hogy végül diadalmaskodjam. Semmi sem akadályozta meg abban, hogy győzelmet nyújtson azon a csodálatos éjszakán, még az a trauma sem, ami rajtam volt az edzések során. Amikor Düsseldorfban találkoztunk a meccs új dátumának hivatalos bejelentésére, világossá tettem Klitschko számára, hogy eljött a fiatal oroszlán, hogy véget vessen az öreg és unalmas király uralmának. - Az alsó gatyámnak nagyobb karizmája van, mint neked - mondtam neki. - Megszabadítom az ökölvívást az unalmas jab és fogás stílusodtól. Voltak még média kötelezettség vállalások, legközelebb a mérkőzés hetén találkoztunk. Folytattam az elmejátékot és dacosan azt mondtam Klitschkónak, hogy elérkezett a pillanatom - az a pillanat, amelyet a nagy Manny Steward előre látott. Számomra extra különleges volt, hogy John, az apám, ott lehetett a meccsen. Februárban jött ki a börtönből, de akkor még nem engedték ki az országból. A pártfogó tisztjéhez fordultunk, hogy szerezzen vízumot, hogy eljöhessen a meccsre, ami nagy megkönnyebbülés volt neki és nekem is. A média, és mindenki más számára világossá tette, hogy ez a pillanat mennyit jelent neki.
- Nem régóta vagyok kint. Ez egy hosszú tétel volt, és csak azt akarom látni, hogy a fiam itt győz. Ha vasárnap meghalok, boldogan halok meg, mert látni fogom, amit látnom kell - mondta apám a mérkőzés hetén. Azután volt neki egy különleges élménye, egy szokatlan spirituális tapasztalata huszonnégy órával a mérkőzés előtt. Később bevallotta nekem, hogy marhára stresszesnek érezte magát a meccs miatt, hogy valami rosszul sülhet el, hogy úgy érezte, hogy szívrohamot fog kapni. A boksz sötét oldala, a politika és a színfalak mögött meghúzódó dolgok, sok ökölvívó álmát tette tönkre, és félt, hogy Klitschko hatalma a sportban valahogy majd keresztbe tesz annak, hogy megvalósíthassam az álmom. Apámnak sokat jelentett, hogy tisztességes körülményeket kapjak, ahol bebizonyíthatom, hogy én vagyok a jobb. Az ágyán ült egyedül a szállodai szobájában, hideg verejtékben a legrosszabb félelmétől szorongva. Hirtelen fényt látott a távoli épületek között, ami megvilágított egy kis keresztet. Azt mondta, hogy csak szorongást és kétségeket érzett. Aztán a negatív érzéseket egyszercsak pozitív váltotta fel, majd megkönnyebbülten és elégedetten érezte magát. Azonnal felugrott, és feljött a szobámba, hogy megnézze, mi van velem. Ez volt életem legnagyobb mérkőzése előtti napon. Meglepetésemre benyitott, és látta, hogy én és a testvérem, Shane ott táncolunk és énekelünk egy mikrofonba! Megnyugtattam, hogy soha nem éreztem jobban magam, és ő csak annyit mondott: - Nem veszíthetsz. Te leszel a következő nehézsúlyú világbajnok. Becsukta az ajtót, magunkra hagyva minket a mi X-Factor próbánkon. Nem tudom elképzelni, hogy Klitschko is ennyire nyugodt lett volna aznap este, pedig ő volt a világbajnok. De volt még valami probléma, amit meg kellett oldani."
A mérkőzés előtti utolsó pillanatok
A küzdelem előtti nap és órákban még számtalan olyan probléma és rafinéria adódhat, amivel a felek megpróbálják egymást kizökkenti, és ezzel a maguk javára előnyt kovácsolni. Ilyen lehet például az újra bandázsoltatás, a bemelegítés megzavarása, vagy éppen a ring, a küzdőtér nem megfelelő mérete és felépítése. Vagy éppen a ring kötél lazasága. A standard ring mérete 16 és 20 láb (4,9 és 6,1 méter) között változik. Nyilván egy mozgékonyabb bunyós számára kedvezőbb a nagyobb ring, míg az agresszív támadó bunyósok számára előnyösebb a kisebb méretű. A ring padlózata, egy két és fél centis párnázattal van ellátva, a feszített vászon alatt. Ha ez a párnázat vastagabb, azt eredményezheti, hogy a ring padlója túlságosan puha lesz, ami a mozgékonyabb bokszolók számára kellemetlenebb, valamennyire akadályozza a mozgásban. A mérkőzés előtt Tyson Fury és stábja éppen ezzel a problémával szembesült.
"Szombat délután mondtam, hogy menjünk le a stadionba ellenőrizni a ringet. Az árnyékboksz után lejöttem a ringből és mondtam a csapatomnak, hogy ezen nem tudok bokszolni, túl szivacsos. A lábmunkám döntő jelentőségű, hogy megverjem Klitschkót, úgyhogy normális ring padlózat kell, hogy jól tudjak mozogni, és ez nem az volt. Hat menet után kipukkadtam volna, mert olyan volt, mint homokban bokszolni. Ez olyan fajta ring volt, amit Klitschko szeretett, ezt a fajtát szerette, ilyenben edzett. Mikor nagybátyám és edzőm megnézte a vászont, hat centi vastag szivacs volt alatta, ami nevetséges. Aztán állt a bál a csapatom, a Klitschkók, a Német boksz szövetség, és a WBO hivatalnokai között. Nem voltak hajlandóak megváltoztatni a ring padlózatát így délután három óra körül, csak max 7 órával a meccs előtt, úgyhogy ultimátumot adtunk nekik: - Csináljátok meg egy órán belül, vagy nincs meccs. És ez nem üres fenyegetés volt. Készen álltunk arra, hogy a legelső induló géppel megyünk haza, mert ez is egy tipikus példa volt arra, ahogyan a Klitschkók minden részletet irányítani akartak. A Brit Boksz Bizottság Ellenőrző testületét képviselő ellenőr egyetértett abban, hogy ezt a ring padlót nem fogadnák el az Egyesül Királyságban, de a Klitschko csapat megmakacsolta magát, amíg kifutottunk az időből. Végül Wladimir testvére, Vitali azt mondta: - Rendben, cseréljétek ki. Nemrég percekre voltunk attól, hogy haza induljunk, most meg újra arra kellett készülnöm, hogy elnyerjem a nehézsúlyú világbajnoki címet, szóval újra nem hátráltunk meg a Klitschkók elől, mint mások a múltban. Minden óvintézkedést megtettünk a meccs felé vezető úton. A saját séfünket vittük, noha jó szállodában szálltunk meg, vizet is szupermarketből vásároltunk, és még a meccs után is megtagadtam, hogy vizet igyak, amíg vissza nem értünk a szállodába. Ez szélsőségesnek tűnhet, de történtek már vicces dolgok a bokszban. Jobb volt biztonságban lenni, mint utólag sajnálkozni, sőt figyelmeztettek is mielőtt kimentünk Németországba, hogy vigyázzunk a trükkökre. Néhány hónappal korábban Angliában egy boksz rendezvényen vettem részt, másnap reggel reggeliztem egy barátommal, amikor ez a német boksz tisztviselő odajött az asztalunkhoz. Azt mondta, hogy legyünk nagyon óvatosak, amikor Németországba leszünk, mert bármi megtörténhet. Figyelmeztetett minket, hogy a vizünkbe is keverhetnek valamit, és hogy még az öltözőben nekünk hagyott törülközőket is átitathatják valamivel. Nyilvánvalóan megdöbbentem, de jobb félni, mint megijedni. Tehát attól a pillanattól tudtam, hogy vízről és törülközőről is nekünk kell gondoskodni a Düsseldorfi meccs napjára. Aztán hirtelen az alagútban találtam magam, arra várva, hogy Michael Buffer bemondja a nevemet. Csak azt láttam, hogy mindenütt villognak a fények, és hallottam ahogy 55 ezer ember sikoltozva várja az újabb nagy Klitschko küzdelmet Németországban, ahol ikonikus figurává vált. Gondoltam magamban: - Rendben, ez most már csak rajtam múlik. Nem én vagyok a világ legnagyobb KO ütője, és Védekező bokszoló úr ellen megyek, aki egy évtized óta uralkodó bajnok. Úgyhogy hatalmas kihívás volt. Klitschko nem veszíthet Németországban, elméletileg, amit a legtöbb bokszoló el is hitt. Csodára volt szükségem, de tudtam, hogy isten soha nem fog elhagyni. Nem csak a bokszról volt szó azon az estén. Kötelességem volt teljesíteni, és kötelességem beszélni az Úr Jézus Krisztusról, aki az esélyek ellenére eljuttatott arra a pontra. Eljött az én időm, a színpad, ahol mindig is akartam lenni. Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptem a ringbe, nyugodt és koncentrált voltam. Készen álltam a munkám elvégzésére és a küldetésem beteljesítésére."
A többi pedig már a boksz történelem része...
Epilógus
2015. november 28-a éjszakáján ahogy teltek a menetek, a Düsseldorfi Esprit Aréna közönsége, és a televízió nézők milliói egyre kevésbé hittek a szemüknek. Nem volt egy jó meccs, nem volt egy nagy iramú mérkőzés, de Tyson Fury könnyed, játékos boksszal irányította végig a küzdelmet és kerekedett felül a 10 éve veretlen világbajnokon. Fury nem osztott ki nagy pofonokat, nem talált sokkal többször, mint ellenfele, de annyit tett, hogy bizonyosan megfossza ellenfelét a koronájától. Klitschko elveszítette az irányítói képességét, szinte bénultan küzdött végig a mérkőzésen. A 12. menet után, amikor kihirdették a pontozás eredményét, a Klitschko korszaknak onnantól vége volt.
2020. január 25. - Leibinger Gábor (leibigabi)
